A Biblia bizonyos szövegének problémái
A Scriptoriumok titkaiból
SCRIPTORIUM szó jelentése: Írószoba a középkori európai kolostorokban
A scriptorium egy írószoba volt a középkori európai kolostorokban, ahol az írnokok kéziratok másolásával és illusztrálásával foglalkoztak. Központi helyszíne volt az irodalmi tevékenységeknek, gyakran egy könyvtár mellett. A kifejezés utalhat egy olyan intézményre is, amely kéziratok másolására, osztályozására és terjesztésére specializálódott. Bár a scriptoriumok fontosak voltak a középkorban, sok írnok a saját celláiban vagy a kolostor más kijelölt helyiségeiben is dolgozott.
A SCRIPTORIUM-okban elrontott szövegek komoly kezelése
A János 1:1 eredeti szövegének a visszaállítása
A 2. században az üldözés miatt a keresztények kóddal írtak, nehogy lelepleződjenek.
Egy lexikon szerint: ''Egyszerűen fogalmazva, a kód egy olyan rendszer, amely információt alakít át egy másik formába, jellemzően a hatékonyabb tárolás, továbbítás, titkosítás vagy értelmezés céljából.''
Ezért találták ki és használták a "nomina sacra" nevű kódolt írásformát, amelyben a neveket és bizonyos szavakat lerövidítették, hogy ne adjanak okot az üldözőknek az írások elkobzására és ezáltal a felelősségre vonásra. Így a theos (isten) és a huios (fiú) szó két betűre redukálódott, felül egy vonallal (kötőjellel) jelölve. Miután a Patripasszionisták - akik azt hitték, hogy az Atya Isten ember lett és ő is halt meg a kereszten - megváltoztatták az első betűt, így a huios (Fiú) theos (Isten) lett, a hiteles szöveg súlyosan megváltozott, és így a vers helyes értelmezése homályossá vált. De a Fiú szó helyettesítésével a vers újra logikussá válik, világos üzenettel a szövegkörnyezetben és összhangban van mindennel, amit az evangélium mond.
A Szent evangélium János 1:1 eredeti alakja szerint:
1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.
Az i.sz. 4. században a nomina sacra használata megszűnt, mert a Római Birodalom másfajta politikát fogadott el a kereszténységgel szemben, és a szentnek tekintett keresztény iratok birtoklása már nem minősült államellenes bűncselekménynek.
Léteznek képek a régi szöveggel az interneten, amely tartalmazza a nomina sacra formát, János evangéliumának 1. fejezetéből (persze itt a Jn 1:1 már cserélve van).
Nézzük a János 1:1-et nomina sacra formában.
Régóta ismert, hogy bizonyos szavakat a korai keresztények kombináltak, ezeket a szavakat a szakértők Nomina Sacra-nak nevezték. A Nomina Sacra alakban írt rövidített szó egy betűjének megváltoztatásával (tévedésből vagy szándékból) a kifejezés teljesen más jelentést kap.
Például a 4. századi Codex Sinaiticus szövegben a 2Péter 1:1-ben a „kyrios” szó Nomina Sacra alakban szerepel:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik olyan értékes hitet nyertek, mint mi, Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus igazságában:
Az 5. századi Codex Alexandrinus szövegben azonban már jelen van a theos (isten) szó, és ez a változat eredményezte:
Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik a miénkhez hasonló értékes hitet nyertek Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus igazságában:
Tehát nagyon lehetséges, hogy valójában ez történt a János 1:1-ben is.
Az ókori bibliai szövegekben a Υἱός (Huios – jelentése: Fiú) szó rövidítése ΥΣ, ez a „Nomina Sacra” formája. Hasonlóképpen, a Θεός (Theos – jelentése "Isten") szót ΘΣ-ként rövidítik a Nomina Sacra formában. Vegyük figyelembe, hogy mindkét szó Σ betűvel végződik, és csak az első betűt kell megváltoztatni.
Ha a János 1:1-ben egykor szerepelt a ΥΣ (Fiú) szó, akkor az eredeti szöveg így szól:
János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél (Istennel) volt, és a Fiú volt az Ige.
Egy testvér beküldte azt, hogy: ''Néhány tudós és fordító (például James Moffatt) úgy látja, hogy az utolsó tagmondatban a (theos) Isten előtt a névelő hiánya az Ige természetére utal, nem a személyazonosságára.
És így fordítja: A János 1:1-et
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és isteni volt az Ige.''
Sok ilyen visszaadás van. De nem old meg semmit. Zavaros marad. Szerintem a legjobb az amit felvázoltam: ''és a Fiú volt az Ige'' eredeti formáról van szó.
A testvér további válasza ez volt: ''Ha valóban van ilyen feltalálható fordítás akkor nincs ellene kifogásom. A további szövegkörnyezetből egyébként is kiderül ez az információ. Azaz, hogy a Fiú volt az Ige. Az - isteni volt az Ige - fordítás tisztázza, hogy nem Isten volt az Ige.''
Megkérdeztem Bart D. Ehrman szakértőt efelől, jó pár éve, e.mailban, de szerinte nincs. Viszont a szakértők sem kifogásolják azt, hogy amikor egy szó vagy szócsoport nincs összhangban a szövegkörnyezettel, elég valószínű, hogy egy szándékos vagy sem hiba történt a másolás során. Példa erre, a német unitárius bibliaforditó Crellius, akinek felvetése szerint, egy betűt „összekevertek”, ami megváltoztatta az esetet. Az „Istentől volt az ige” helyett „Isten volt az ige”. Görögül theou -> theos (vö. 1Kor 3:23). De én inkább a theos és a huios szándékos megváltoztatása mellett voksolok. És ez akkor történt amikor a nomina sacra alakban másolták a szöveget.
Szóval ez a felvetés régi, nem én találtam ki, én csupán más irányba megyek az érveléssel és a kutatással. Azt megtudtam, hogy az erdélyi unitáriusoknak is volt egy bibliafordításuk, legalább is egy megkezdett nem kiadott projektben, de bizonyos okokból ez eltünt. Ne feledjük, hogy a győztesek mit tettek: mindent elégettek ami nekik nem tetszett.
Johannes Crellius
Johannes Crellius (1590-1633) unitárius teológus és a Biblia német és lengyel nyelvre fordításának jelentős alakja volt. Műve, az Operum exegeticorum tomus tertius, a Biblia különböző részeinek kommentárja, amely ingyenesen letölthető és streamelhető az Internet Archívumban. Crellius hozzájárulása a német bibliafordítási hagyományhoz elismert, és művei a Bibliotheca Fratrum Polonorum részét képezik.
Az alábbiakban egy link található 70 bibliafordítás listájához, amelyek a János 1:1c-t a következő stílusban fordítják: ...és a szó isten / egy isten / egy Isten / mint Isten / isteni / Isteni / stb...” de szerintem ez az irány nem meggyőző.
https://simplebibletruths.net/70-John-1-1-Truths.htm
(közben a linket üzemeltető tetsvér honlapja nem még aktiv)
Hiányzó szövegek a kéziratokban
A János Evangélium korai időkből megmaradt szeövegeiben nincs meg a János 7:53. És mindnyájan hazamentek. A János 7:53-8:11 közötti rész nincs jelen a következő kéziratokban: Bodmer II P66) (125-175 AD), Bodmer 14,15 p75), mint egy töretlen, folyamatos vonal (korai 3. század), (Christian News 11/20/98) Sinaiticus, Vaticanus, Alexandrinus, L, N, T,
W, X, Delta, Theta, Psi, 0141, 0211, 22, 33, 157, 209, 565, 892, 1230, 1241, 1253, 1333 *, 2193, 2768, család 1424, Diatessaron, régi szír, szahidi kopt, néhány korai örmény, gót, Kelemen, Tertullianus, Órigenész, Aranyszájú, Nonnus (431 AD), Cyril, Cosmas, Theophylact, az f1 családban és a szabványosított örményben a János 7:36 után van.)
János Evangéliuma 8. rész
1. (Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. 2. Korán reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép hozzá ment; és leülve, tanította őket. 3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítva azt, 4. Mondták neki: Tanító, ez az asszony tetten fogott, mint házasságtörő. 5. A törvényben pedig megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyeneket kövezzék meg: te azért mit mondasz? 6. Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolva, az ujjával írt a földre. 7. De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. 8. És újra lehajolva, írt a földre. 9. Azok pedig ezt hallva és a lelkiismeret által vádolva, egymás után kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen állva. 10. Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-e téged? 11. Az pedig mondta: Senki, Uram! Jézus pedig mondta neki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többet ne vétkezzél!)
Ez a zárójelből való szöveg, egy más forásból átvett anyag lehet. Szóval, ha ennyi mindent betoldhattak, akkor nem lett volna nehéz számukra az sem, hogy kicseréljék a huios szót a theos szóra.
János 5:4. (Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett;) Ez is egy betoldás lehet, mert hiányzik a korai kéziratokból, és következtetve van a 7-dik versből. Az egész vers hiányzik a következő keziratokból: p66, p75, Sinaiticus, Vaticanus, Sahidic kopt, Bohairic kopt, és az Ephraemi Rescriptus, Alexandrinus és Diatessaron eredeti példányaiból. Az egyházi író Nonnus (431 i.sz.) nem rendelkezik ezzel. A legkorábbi János 5:4 betoldás az örmény és grúz változatokban van (mindkettő az 5-dik századból), majd a javított Alexandrinus, Ephraemi Rescriptus és a Freer Evangeliumokban. A következő bibliaforditások kihagyják: English Revised Version, Weymouth New Testament).
Ha ennyi mindent betoldhattak, akkor nehéz lett volna számukra hogy kicseréljenek egy szót a János 1:1-ben? Legyetek őszinték.
János 3:13. És senki sem ment fel a mennybe, ha nem a mennyből szállt alá Ember Fia. („aki a mennyben van.” egy későbbi betoldás; nem található a következő kéziratokban: p66, p75, Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus, Szahidi kopt, Fayyumi Kopt, néhány Georgiai (Grúz), Diatessaron, mai bibliafordítások melyből kihagyták: NIV, Wuest, NASB, UNASB, RSV, NRSV, Káldi-Neovulgáta, Új fordítású Biblia, stb.)
Tehát: ha olyan kis dolog volt régen betteni a Bibliába ami sosem volt ott, nehéz lett volna kicseréli egy szót? Legyetek őszinték.
MÁSKÉPPEN ISMERT SZÖVEGEK.
Ha másképpen ismered a szöveget, akkor nyilvánvaló, hogy más az értelme is.
Egy ilyen példa lehet erre a Lukács 23:43 Károli
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Lehetséges, hogy a korai egyházatyák ezt és más verseket nem eképpen olvasták.
Erre mutat “Understanding and Translating ‘Today’ in Luke 23.43,” by J. Hong, published in “The Bible Translator,” Vol. 46, 1995, pp. 408-417.
Jézus héber volt és héberül gondolkodott meg fogalmazott, a héberben pedig szokás volt az a fogalmazás, hogy “ma” lehetett mondani valamit.
A Mózes 5-dik könyvében több mint 40 ilyen kifejezést találunk, mint például: „Ma tanítlak téged”, „Ma parancsolok neked” „Ma ellened bizonyságot teszek ” és: „Ma kijelentem neked” (5. Mózes 4:18; 6: 6; 7:11 ; 8:19; 11: 26,32; 30: 18,19; 32:46;) Dr. E.W. Bullinger “TO-DAY” (Luke 23:43).The Companion Bible, Appendix
Persze ez nem az egyetlen hely, például a Máté 10:28 verse más olvasatban is létezik (Jusztin Vértanú, Első Apológia).
“És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, aztán többet nem tehetnek; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”
Ami a Lukács 16 fejezetbeli gazdag és szegény esetét illeti, megkérdezhetem, miért csak két nézet létezne: szó szerinti történet vagy szó szerint nem érthető történet, példázat lenne? Talán létezik egy harmadik nézet, a helyes nézet. Egy HARMADIK nézet szerint a történetet nem Jézus Urunk mondta el. Ennek a nézetnek a támogatói – például – azt vélik, hogy ez egy későbbi interpoláció. Csak a Lukács evangéliuma mondja a történetet. A kérdés csupán az, vajon az eredeti Lukácsban is benne volt? Ez fontos kérdés.
A II századból feltérképeztek olyan kéziratokat, amelyek Lukács verseinek 71% -át tartalmazták (1151 versből 818-at). Ezek a következők: Lukács 1: 58-59; 1: 52-2: 1; 2: 6-7; 3: 8-4: 2; 4: 29-32; 4: 34-5: 10; 5: 30-7: 32; 7: 35-39,41-43; 7: 46-9: 2; 9: 4-17: 15; 17: 19-18: 18; 22: 4-24: 53. Mint látjuk, sajnos a 16-dik fejezet hiányzik. Persze ez semmit sem mond pró vagy kontra. Tudomásom szerint, csak a IV századtól van kézirat amely ezt tartalmazza, de ha valaki jobban ismeri a tényeket, itt tudomásomra hozhatja. Valaki mondta, hogy kézirat nincs de van egy kép a II századból való kéziratról, mely még nem került elő.
Bizonyos kéziratokban a gazdagnak neve is van.
Miért hiányoznak bizonyos szövegek?
Már több mint 30 éve a Máté 28 fejezetéről beszélgettünk bizonyos testvérekkel.
Egy angol tudós szerint létezik három Biblia (Vetus Latina, Szir Sinaiticus és a Wulfila Biblia) amelyből hiányzik a Máté 28 utolsó része.
Melyik a legrégibbi bibliai kézirat amely a Máté 28 teljes fejezetét tartalamzza? Csak a negyedik századból való. Miért?
A gót Wulfila Bibliából hiányzik a János első fejezete. Véletlenül elvesztek, vagy eltüntették őket? Miért tüntették el őket, he az eltüntetés lenne az igazi válasz?
A történelem és a győztesek
Van egy régi mondás: „A történelmet a győztesek írják.”
A kérdés csupán az: De meddig? Gondoljunk arra, hogy van egy olyan nap, a feltámadás napja, amikor minden az ég világon kitudódik.
Tehát inkább ez igaz:
„A történelmet azok a győztesek írják, akik Isten oldalán vannak.”
Emlékeztető
Minden csalásnál, felmerül a kérdés: mért? Miért változtatták meg olyan körmönfonottan a János 1:1 szövegét? Mert a Patripasszionisták, akik a legtöbben voltak a második században azt hitték, hogy az Atya Isten ember lett és ő is halt meg a kereszten. Tehát zavarta volna a tézisüket a János 1:1 eredeti visszaadása. Ezért megváltoztatták az első betűt, így a huios (Fiú) theos (Isten) lett.
A gondolatmeneted első látásra azért lehet meggyőző, mert több valódi szövegkritikai tényt kapcsolsz össze. Valóban voltak másolási hibák az Újszövetség kézirataiban. Valóban vannak olyan mondatok és hosszabb szakaszok, amelyek valószínűleg később kerültek bizonyos kéziratokba. Valóban használták a korai keresztények a nomina sacra rövidítéseket. Valóban előfordulhatott az is, hogy két hasonló rövidítés összetévesztése szövegváltozatot okozott. Mindezekből azonban egyáltalán nem következik az, amit János 1,1-ről állítasz. Itt ugyanis a legfontosabb bizonyíték hiányzik: nincs egyetlen ismert kézirat, korai fordítás vagy ókeresztény idézet sem, amelyben János 1,1 végén az állna, hogy „a Fiú volt az Ige”.
RăspundețiȘtergereRáadásul már a „scriptoriumok titkai” cím is félrevisz. A középkori kolostori scriptoriumok valóban fontos helyei voltak a kéziratmásolásnak, de János 1,1 szövege sok száz évvel a középkori kolostori scriptoriumok előtt már ugyanabban a formában létezett, amelyet ma is olvasol. A Bodmer II, vagyis a P66 papirusz János evangéliumának nagyon korai példánya, amelyet ma többnyire a II. század vége vagy a III. század eleje környékére tesznek. Már ennek első oldalán ez áll rövidítve: „πρὸς τὸν ΘΝ … καὶ ΘΣ ἦν ὁ λόγος”, vagyis „Istennél volt … és Isten volt az Ige”. A negyedik századi Codex Sinaiticus ugyanezt olvassa: „πρὸς τὸν θν καὶ θς ἦν ὁ λόγος”. Az ötödik századi Alexandrinus szintén ugyanígy őrzi a verset.
Tehát nem egy késő középkori szerzetesi javításról beszélünk. Az „Isten volt az Ige” olvasat már a legkorábbi fennmaradt, terjedelmes János-kéziratok világában előttünk áll.
A nomina sacra eredetét illetően is olyan magyarázatot adsz, amelyet a kéziratkutatás nem támaszt alá. Azt mondod, hogy a keresztények az üldözés miatt afféle titkos kódot használtak, nehogy a hatóságok felismerjék a keresztény szavakat. De gondold végig ennek gyakorlati értelmét. Egy többoldalas, Jézusról, Krisztusról, apostolokról, keresztségről, feltámadásról szóló görög könyvet nem tett felismerhetetlenné az, hogy a „Jézus” vagy az „Isten” szót két-három betűvel írták. A római hatóság nem azért tudta volna, hogy keresztény irat van előtte, mert ki tudta-e betűzni a ΘΕΟΣ teljes alakját.
A nomina sacra kutatásának egyik legismertebb szakértője, Larry Hurtado egészen más irányba mutatott. A rendszer nagyon korán jelent meg, rendkívül gyorsan elterjedt a keresztény kéziratokban, és a kutatók többsége vallási, tiszteleti jellegű írásszokásként értelmezi. Hurtado szerint ezek a rövidítések a keresztény íráskultúra legkorábbi sajátosságai közé tartoznak, és a kiemelt nevek iránti tiszteletet fejezték ki. Újabb kutatás ugyancsak „devocionális és hitvallási jellegűnek” írja le a rendszert.
Az az állításod pedig egyszerűen tényszerűen hibás, hogy a nomina sacra használata a IV. században megszűnt, miután véget értek az üldözések. Elég megnézned a IV. századi Sinaiticust: János 1,1-ben ott áll a ΘΝ és ΘΣ rövidítés. A következő századi Codex Alexandrinus ugyancsak ilyen rövidítéseket használ. Már önmagában ez elég annak bizonyítására, hogy a „véget ért az üldözés, ezért megszűnt a kód” történet nem igaz. A gyakorlat azért maradt fenn, mert nem titkos rendőrségi kód volt.
Most nézzük a tulajdonképpeni elméletedet. Azt mondod, hogy a görög huios, „Fiú” rövidíthető ΥΣ alakban, a theos, „Isten” pedig ΘΣ alakban. Ez igaz. Azt is mondod, hogy így elvileg elég az első betűt megváltoztatni, és az egyik szóból a másik lesz. Ez szintén igaz mint puszta fizikai lehetőség.
De ebből ugyanúgy nem következik, hogy János 1,1-ben ez valóban megtörtént, ahogyan abból, hogy a „ház” és „hal” magyar szó egyetlen betűben különbözik, nem következik, hogy ahol a kéziratban „ház” áll, ott eredetileg „hal” szerepelt.
ȘtergereA lehetőség nem bizonyíték.
A szövegkritikában éppen ezért nem úgy dolgoznak, hogy megkérdezik: „Milyen másik szót tudnék elképzelni, amelyből egyetlen betűcserével előállna a jelenlegi szöveg?” Ha így járnánk el, az Újszövetség szinte minden mondatát tetszés szerint át lehetne írni. Azt kell megkérdezni: van-e olyan kézirat, fordítás vagy korai idézet, amely valóban őrzi ezt az olvasatot?
A te „ΥΣ, vagyis Fiú” olvasatodra nincs.
Ez a legnagyobb probléma.
Érdekes módon a saját 2Péter 1,1 példád pontosan megmutatja, hogyan néz ki egy valódi szövegváltozat. A Codex Sinaiticus ezen a helyen a „mi Urunk és Megváltónk” olvasatot őrzi, vagyis ΚΥ áll benne, míg a Vaticanusban és más tanúkban ΘΥ, „Istenünk és Megváltónk” áll.
Itt tehát joggal beszélhetsz szövegkritikai kérdésről. Miért? Mert létezik az egyik olvasatot őrző kézirat, és létezik a másikat őrző kézirat. A szövegkritikus előtt ott van a két adat, össze tudja hasonlítani őket, meg tudja vizsgálni korukat, rokonságukat és azt, hogy melyikből keletkezhetett könnyebben a másik.
János 1,1-nél viszont nincs ilyen helyzet. Nincs egy „ΘΣ” hagyomány és mellette egy „ΥΣ” hagyomány. Van ΘΣ, és van egy modern feltevésed, hogy talán egyszer ΥΣ volt.
A kettő nem ugyanaz.
Még jobb példa János 1,18. Ennél a versnél ténylegesen van „Isten” és „Fiú” közötti kézirati eltérés. Egyes korai tanúk az „egyszülött Isten”, mások az „egyszülött Fiú” olvasatot őrzik. Itt valóban felmerülhet az is, hogy a hasonló nomina sacra formák szerepet játszottak a változat kialakulásában. Pontosan ezért tárgyalják a szövegkritikusok a kérdést.
És éppen ez mutatja, mi hiányzik János 1,1-nél. Ha ott is létezne egy ősi „Fiú” szöveghagyomány, ugyanúgy ott lenne a kritikai apparátusban. Nem lenne oka senkinek eltitkolni, amikor János 1,18 esetében minden modern kritikai kiadás nyíltan feltünteti az eltérést.
Az sem segít az elméleteden, hogy Johannes vagy Samuel Crellius több száz évvel később azt találgatta, hogy talán theou, „Istentől/Istené” állhatott theos, „Isten” helyett. Ez klasszikus példa az úgynevezett konjekturális emendációra: amikor valaki kézirati bizonyíték nélkül javasol egy másik eredeti szöveget, mert szerinte az jobban megfelelne a gondolatmenetnek. Már a régi kommentárirodalom is megjegyezte, hogy Crellius theou olvasatának nincs kézirati alapja.
Te tulajdonképpen ugyanezt csinálod, csak egy másik betűvel. Crellius szerint talán theou volt. Szerinted talán huios volt.
De sem egyikre, sem másikra nincs kézirat.
És ez különösen fontos azért, mert te magad írod, hogy Bart Ehrman sem ismert olyan kézirati változatot, amely a te olvasatodat igazolná. Ehrman egyébként nem olyan tudós, akit azzal lehetne gyanúsítani, hogy a hagyományos keresztény Szentháromság-tant mindenáron meg akarja védeni. Ha még az általa ismert teljes kéziratos apparátusban sincs ilyen változat, akkor ezt komolyan kell venni.
ȘtergereNem elég azt mondanod: „de elképzelhető, hogy minden nyomát eltüntették”. Elméletileg persze szinte bármit el lehet képzelni. Elképzelheted azt is, hogy János eredetileg egészen más evangéliumot írt, amelyből semmi nem maradt. A történész azonban nem azt kérdezi, mit lehet elképzelni, hanem azt, mire van bizonyíték.
A „mindent elégettek a győztesek” állítás pedig éppen azért veszélyes módszer, mert így az elméleted ellenőrizhetetlenné válik. Ha találunk bizonyítékot, azt mondhatod: „íme, igazam van”. Ha nem találunk bizonyítékot, azt mondhatod: „íme, eltüntették”. Így nincs olyan lehetséges eredmény, amely megcáfolhatná az állításodat.
Ez már nem történeti bizonyítás.
Még súlyosabb gond van azzal, hogy a feltételezett hamisítást a patripasszionistákra fogod. A patripasszionisták vagy modalisták azt tanították, hogy az Atya és a Fiú végső soron ugyanaz a személy, ezért valamilyen értelemben maga az Atya szenvedett Krisztusban.
Csakhogy János 1,1 hagyományos szövege nem ezt mondja.
Figyeld meg nagyon egyszerűen: „az Ige Istennél volt”. Már ez különbséget fejez ki. Valaki „valakinél” van. Azután: „és Isten volt az Ige”. Ez pedig az Ige isteni természetéről mond valamit.
A trinitárius olvasat ezért nem az, hogy „Jézus az Atya”. Éppen ellenkezőleg. Az Atya nem a Fiú. A Fiú nem az Atya. A vers első fele személyes különbséget, a második isteni természetet fejez ki.
És itt történik valami, ami gyakorlatilag megfordítja az egész patripasszionista összeesküvés-elméletedet. Tertullianus Praxeas ellen című művében éppen egy modalista-patripasszionista tanítással vitatkozik. És mivel cáfolja Praxeast? Többek között János 1,1 hagyományos szövegével: „az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Azt magyarázza belőle, hogy a Fiú nem azonos személy szerint az Atyával, mégis valóban Isten.
Hippolütosz pedig a patripasszionista Noétosz ellen pontosan ugyanezt teszi. Szó szerint idézi: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”, majd hozzáteszi, hogy ebből nem két Isten következik, hanem az Atya és a Fiú személyes különbsége az egy Istenen belül.
Gondold ezt végig.
Te azt állítod, hogy a patripasszionisták azért írták át János 1,1-et „Isten volt az Igére”, mert ez segítette a tanukat.
A velük vitázó korai keresztény teológusok pedig fogják ugyanezt az „Isten volt az Ige” szöveget, és ezzel cáfolják a patripasszionistákat.
Ez elég különös hamisítás volna.
Sőt, Iréneusz már körülbelül Kr. u. 180 táján, jóval minden középkori scriptorium előtt, teljes alakjában idézi a jánosi prológust: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Egy másik helyen ráadásul gnosztikus ellenfelei János 1,1-értelmezését ismerteti, tehát világos, hogy maga a vers szövege már a II. században széles körben ismert volt.
ȘtergereEz nagyon fontos. A „ΘΣ” olvasat nem úgy jelenik meg előttünk, hogy a IV. században hirtelen feltűnik a nagy kódexekben. Már a II. századi egyházi vitákban ezt idézik.
Lehet erre azt mondanod, hogy a változtatás még korábban, mondjuk a II. század elején történt. Logikailag persze lehet. De innentől az elméleted már így hangzik: valamikor nagyon korán valaki megváltoztatta a szöveget, az összes ma ismert szöveghagyomány ebből a megváltoztatott formából származik, az eredeti olvasat egyetlen kéziratban, egyetlen fordításban és egyetlen idézetben sem maradt fenn, és az állítólagos hamisítók ráadásul olyan verset állítottak elő, amelyet saját teológiai ellenfeleik később ellenük használtak.
Ez lehetséges történetként, de bizonyíték nélkül rendkívül valószínűtlen történeti rekonstrukció.
Most nézzük azt az érvedet, hogy „ha más helyeken tudtak betoldani szövegeket, akkor János 1,1-et miért ne tudták volna megváltoztatni?”
Itt egy nagyon fontos különbséget kell megértened: senki nem állítja, hogy az ókori másolók képtelenek voltak szöveget megváltoztatni. Természetesen képesek voltak rá. Voltak véletlen elírások, kihagyások, ismétlések, magyarázó kiegészítések és valószínűleg tudatos változtatások is.
A szövegkritika egész tudománya azért létezik, mert tudjuk, hogy a másolók hibáztak.
Csakhogy a valódi szövegváltozatok nyomot hagytak.
A házasságtörő asszony története, Jn 7,53–8,11 remek példa. A P66 és P75, a Sinaiticus és a Vaticanus nem tartalmazza ezen a helyen; későbbi kéziratokban pedig több különböző helyen is felbukkan. Pontosan ebből tudjuk, hogy komoly kérdés van a szakasz eredeti jánosi helyzetével kapcsolatban.
Látod a különbséget? Van kéziratos bizonyíték a hiányára. Van kéziratos bizonyíték a jelenlétére. Van bizonyíték arra is, hogy különböző helyeken állt. Ezért tudjuk vizsgálni.
János 5,4-nél ugyanez az alapelv. A víz felkavarását magyarázó angyalos mondat hiányzik fontos korai tanúkból, míg későbbi kéziratokban megjelenik. Ezért a modern kritikai kiadások nem kezelik úgy, mintha biztosan az eredeti János-szöveg része volna.
János 3,13 végén az „aki a mennyben van” kifejezés szintén valódi szövegváltozat. A P66, P75, Sinaiticus és Vaticanus rövidebb szöveget őriz, ezért a modern kritikai kiadások általában nem teszik a hosszabb mondatrészt a főszövegbe.
De ezek az esetek nem azt bizonyítják, hogy „akkor bármit átírhattak nyomtalanul”. Éppen az ellenkezőjét bizonyítják: a sok, egymástól független kézirat megőrzi a változtatások nyomait.
Ez olyan, mintha száz embernél lenne ugyanannak a régi levélnek egy-egy másolata. Az egyikből hiányzik egy mondat, a másikban benne van, a harmadikban máshova került. A száz példány összehasonlításával észreveszed, hogy valami történt. Éppen a másolatok sokasága teszi nehézzé a tökéletes nyomtalan hamisítást.
ȘtergereEzért a saját példáid valójában nem gyengítik, hanem erősítik a szövegkritika megbízhatóságát.
Ha János 1,1-ben ténylegesen ΥΣ és ΘΣ közötti szöveghagyomány lett volna, valami hasonlót várnánk. Egy kéziratban „Fiú”, másikban „Isten”, egy korai fordításban esetleg „Fiú”, valamely egyházatyánál vita a két olvasatról, vagy legalább valamilyen marginális megjegyzés.
Semmi ilyen nincs.
Ezért nem mondhatod: „Jn 7-nél találtunk betoldást, tehát Jn 1,1-ben is biztosan megváltoztattak egy szót.” Ez ugyanaz volna, mintha azt mondanád: „tudjuk, hogy egy bankban egyszer történt hamisítás, tehát ez a konkrét húszezres is hamis”. Először ezt a konkrét bankjegyet kell megvizsgálnod.
A Lukács 16-tal kapcsolatos állításodban ráadásul van egy egyszerű tényszerű hiba. Azt írod, hogy tudomásod szerint csak a IV. századtól van olyan kézirat, amely tartalmazza a gazdag és Lázár történetét. Ez nem igaz.
A P75 papirusz tartalmazza Lukács 16-ot, köztük a gazdag és Lázár történetét. Olyannyira, hogy Lk 16,19-ben még egy különleges szövegváltozatot is őriz: a gazdag emberhez egy „Neues/Ninive” jellegű nevet kapcsol. Bruce Metzger és Bart Ehrman szövegkritikai kézikönyve ezt kifejezetten tárgyalja. A Tyndale House görög Újszövetségének apparátusa szintén P75-öt idéz a Lk 16 szövegénél.
A P75-öt ma általában Kr. u. 200 környékére, gyakran a II. század vége és III. század eleje közötti időre teszik. Vagyis a „csak a negyedik századtól van Lukács 16” elképzelést konkrét papirusz cáfolja.
Az pedig, hogy bizonyos kéziratokban a gazdag ember neve is szerepel, nem azt bizonyítja, hogy maga a történet későbbi betoldás. Pont ellenkezőleg: a történet már ott van a korai papiruszban, és a név az egyik szövegváltozat. A szövegkritika éppen ezt tudja megkülönböztetni.
Lukács 23,43 más jellegű kérdés. Ott a görög szavak szövegében nincs komoly vita; a kérdés az, hogy a „ma” szó melyik mondatrészhez kapcsolódik: „bizony mondom neked, ma velem leszel”, vagy „bizony mondom neked ma, velem leszel”. Joseph Hong általad helyesen megnevezett tanulmánya valóban létezik, 1995-ben jelent meg a Bible Translator folyóiratban.
Ez azonban nem „másik kézirati szöveg”. Ugyanazok a görög szavak állnak ott. Ez értelmezési és központozási kérdés.
És itt megint fontos, hogy ne keverd össze a kategóriákat. Egy vessző elhelyezésének kérdése nem bizonyítja, hogy János 1,1 egyik főnevét szabadon kicserélhetjük egy kéziratilag soha nem tanúsított másik főnévre.
A héber „ma kijelentem neked” formulák létezése valóban használható érv a másik központozás mellett. De Lukács saját görög stílusát, az „ámen mondom neked” formulát és a mondat hangsúlyát is meg kell vizsgálni. Maga az a tény, hogy erről tudományos vita létezik, azt bizonyítja, hogy a szövegkritika és az exegézis nyíltan tárgyalja az alternatív lehetőségeket. Nem azt, hogy valaki eltüntetett egy eredeti szót.
Máté 28 esetében szintén fontos megkülönböztetned azt, hogy egy kézirat nem tartalmaz egy mondatot, és azt, hogy egy kézirat fizikailag nem maradt fenn azon a helyen.
ȘtergereA szír Sinaiticus például ma csak Mt 28,7-ig őrzi Máté végét. A kézirat fennmaradt részeinek leltára ezt világosan mutatja: Mt 21,20–25,15 stb., majd 28,7-ig maradt meg. Ebből nem mondhatod azt, hogy „a szír Sinaiticusban nem volt benne Mt 28,19”. A helyes mondat ez: nem maradt fenn az a levél, amelyen Mt 28,19 lehetett.
Ez óriási különbség.
Ha egy régi könyvből kitépték az utolsó három oldalt, nem állíthatod, hogy „a könyv eredeti szövegéből hiányzott az utolsó három oldal szövege”. Csak azt mondhatod: „nincs meg az a lap, ezért ez a példány nem tanú ezen a ponton”.
A Wulfila-bibliával pontosan ugyanez a helyzet. A fennmaradt gót kéziratok nagyon töredékesek. A Project Wulfila adatai szerint az egész gót Újszövetségnek valamivel több mint a fele maradt fenn, és gyakorlatilag minden könyvben vannak hiányok. Az uppsalai Codex Argenteus eredetileg legalább 336 lapos lehetett, de csak 187 lapját őrzik ma Uppsalában. A kutatási kiadás szerint János anyagának körülbelül negyven százaléka elveszett.
Ezért amikor azt kérdezed: „miért hiányzik a gót Wulfila Bibliából János első fejezete, talán eltüntették?”, akkor egy olyan kéziratnál feltételezel szándékos teológiai eltüntetést, amelyből hatalmas mennyiségű teljesen más szöveg is fizikailag elveszett.
Miért éppen összeesküvés volna a legjobb magyarázat?
Ha egy középkori könyvből százötven lap hiányzik, nem különösebben meglepő, hogy János 1 is a hiányzó részek között van.
Máté 28 teljes szövege egyébként a Codex Sinaiticusban világosan megvan, egészen 28,20-ig. A triadikus keresztségi formula ráadásul nem csak negyedik századi bibliai kéziratokból ismert. A Didakhé, amelyet a kutatás jellemzően az I. század második fele és a II. század első fele közé helyez, ugyanezt a formulát használja a keresztségről szólva: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ez természetesen önmagában nem bizonyítja Máté autográfjának minden betűjét, de azt igen, hogy a hármas formula nem valami IV. századi niceai betoldás.
A régi egyházatyák idézeteit is óvatosabban kell kezelned. Az ókori szerzők nem úgy idéztek, ahogy egy mai tudományos könyv lábjegyzetében szokás. Gyakran emlékezetből idéztek, rövidítettek, összevontak párhuzamos evangéliumi helyeket vagy csak a mondat lényegét közölték. Ezért abból, hogy Jusztinosz egy evangéliumi mondatot más szórenddel vagy kissé eltérő megfogalmazással ad vissza, nem következik automatikusan, hogy az ő Bibliájában teljesen más szöveg állt.
Az egyházatyák akkor válnak különösen erős szövegtanúvá, amikor világosan jelzik, hogy egy konkrét szöveget idéznek. Iréneusz János 1,1-idézete pontosan ilyen, és ott egyértelműen „Isten volt az Ige” áll.
Most nézzük azt a kijelentésedet, hogy az „isteni volt az Ige” fordítás „nem old meg semmit”, mert szerinted az „a Fiú volt az Ige” sokkal világosabb.
Itt érdemes megértened, mit jelent a „minőségi/minősítő” vagy „qualitatív” szó. Nem azt jelenti, hogy „egy kicsit isteni”, „istenszerű” vagy „olyan, mintha Isten volna”.
János görögül ezt írta: theos ēn ho logos. A theos itt névelő nélküli állítmány, és az ige előtt áll. Philip Harner híres 1973-as tanulmánya szerint az ilyen szerkezet Jánosnál erősen minőségi: azt mondja meg, hogy milyen természetű az Ige.
Harner lényegében úgy fogalmazza meg az értelmet, hogy az Ige ugyanazzal a természettel rendelkezik, amelyet a theos szó az előző tagmondatban Istenről kifejez. Vagy közérthetően: ami Isten természete szerint, olyan természetű az Ige is.
Ez tökéletesen illik a trinitárius gondolathoz.
János nem azt mondja, hogy az Ige az Atya személye. Ha ezt mondaná, az ellentmondana annak, hogy „az Ige Istennél volt”.
ȘtergereDe nem is azt mondja, hogy az Ige „egy másik kisebb isten”.
Azt mondja: az Ige személy szerint megkülönböztethető Istentől, akinél van, ugyanakkor természet szerint valóban Isten.
Ezért például a „what God was, the Word was” típusú fordítás nem trinitárius cáfolat. Ellenkezőleg: nagyon jól ki tudja fejezni azt, amit a klasszikus Szentháromság-tan állít. Az Atya és a Fiú nem ugyanaz a személy, de ugyanazon isteni természetben vannak.
A te „Fiú volt az Ige” mondatod ehhez képest éppen azt az információt veszi ki a szövegből, amelyet János közölni akar. Természetesen a későbbi versekből megtudjuk, hogy az Ige a Fiú. János 1,14 elmondja, hogy az Ige testté lett, és az Atya egyszülöttjeként mutatja be.
De ha az első vers harmadik tagmondatában csak annyit mondasz: „a Fiú volt az Ige”, akkor gyakorlatilag ezt kapod:
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és az Ige a Fiú volt.”
Ez valóban elmondja, ki az Ige.
De János fennmaradt szövege ennél többet mond. Azt mondja, mi az Ige természete szerint.
Ezután következik a 3. vers: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.” Ez is sokkal jobban illeszkedik az „Isten volt az Ige” állításhoz, mint egy teremtményi Logoszhoz.
Figyeld meg János logikáját. Van az Ige, és van „mindaz, ami lett”. Mindaz, ami lett, az Ige által lett. Ha maga az Ige is a „lett dolgok” kategóriájába tartozna, János kijelentése különösen nehézzé válna: az Ige közvetítésével jött létre minden létrejött dolog, miközben az Ige maga is létrejött dolog volna.
János azonban nagyon tudatosan más igét használ. Az Igéről azt mondja: „kezdetben volt”. A teremtett dolgokról azt: „általa lettek”.
Ugyanez az evangélium később Tamás vallomásával éri el egyik csúcspontját: „Én Uram és én Istenem!” Jézusnak mondja ezt (Jn 20,28). Nem az Atyához fordul a háttérben, hanem a feltámadt Jézushoz.
És itt sem azt kell mondanod trinitáriusként, hogy Jézus az Atya.
Nem az.
Jézus, a Fiú, Isten.
Az Atya is Isten.
De nincs két isten, mert az isteni természet nem úgy sokszorozódik, ahogyan két ember esetében két külön emberi egyed van. Ez már teológiai kérdés, de János 1,1 nyelvtani szerkezete feltűnően jól őrzi mindkét igazságot: megkülönböztetés és istenség.
Ezért teljesen visszafelé áll a patripasszionista érv. Ha valaki tényleg azt akarná bizonyítani, hogy az Atya személy szerint azonos a Fiúval, akkor János első két tagmondata inkább problémát jelent számára: „az Ige Istennél volt”. Tertullianus és Hippolütosz pontosan ezért tudta ezt a szöveget a modalisták ellen használni.
Végül a „történelmet a győztesek írják” mondatot is érdemes óvatosan használnod. Szellemes mondás, de nem történeti módszer.
Az Újszövetség szövegét nem egyetlen győztes császári hivatal őrizte meg egyetlen központi példányban. Sok helyen másolták, különböző időben, különböző közösségekben, különböző nyelvekre fordították, és keresztény szerzők ezrével idézték.
ȘtergereÉppen ezért vannak szövegváltozataink.
Ha egyetlen központi hatalom tökéletesen egységesítette volna a teljes hagyományt, nem lennének ma különbségek P66, Vaticanus, Sinaiticus, Bezae, a régi latin, szír és kopt hagyomány között.
A szövegváltozatok létezése tehát nem annak bizonyítéka, hogy a „győztesek mindent eltüntettek”. Inkább annak bizonyítéka, hogy nem tudták mindenhol egyformára írni a szöveget.
Ezért tudjuk ma észrevenni a Jn 7,53–8,11 problémáját.
Ezért tudjuk észrevenni Jn 5,4-et.
Ezért tudjuk észrevenni Jn 3,13 hosszabb végét.
Ezért tudunk vitatkozni Jn 1,18 „Isten” és „Fiú” olvasatáról.
És ezért különösen jelentős, hogy Jn 1,1-nél nem létezik a te „Fiú volt az Ige” változatod.
Nem azért, mert a szövegkritikusok nem mernek beszélni a változatokról. Éppen ellenkezőleg: olyan apró különbségeket is katalogizálnak, amelyek semmilyen teológiai tanítást nem változtatnak meg.
Ha létezne egy ősi ΥΣ János 1,1-ben, az az Újszövetség szövegkritikájának egyik leghíresebb variánsa volna.
De nincs.
Ezért a tisztességes következtetés nem az, hogy „biztosan volt, csak mindet elégették”, hanem az, hogy jelenlegi bizonyítékaink szerint János nem ezt írta.
Azt viszont ténylegesen tanúsítják a kéziratok és már a II. századi keresztény szerzők is, hogy ezt írta: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.”
Ha valamikor előkerülne egy nagyon korai János-kézirat, amelyen ΥΣ állna ΘΣ helyett, azt természetesen komolyan meg kellene vizsgálni. Akkor valódi szövegkritikai bizonyítékunk lenne.
De addig nem írhatod át Jánost egy olyan olvasatra, amelyet egyetlen ismert ókori tanú sem őriz.
Ez a különbség kutatás és találgatás között.
És itt nem az a feladatod, hogy olyan szöveget találj ki, amely jobban illik az előzetes teológiádhoz. Éppen fordítva: azt kell hagynod, hogy a fennmaradt szöveg tegye próbára a teológiádat.
János szövege pedig nem azt mondja, hogy „a Fiú volt az Ige”.
Azt mondja, hogy az Ige Istennél volt — tehát nem az Atya személye —, és hogy az Ige Isten volt — tehát nem egyszerű teremtmény vagy valamiféle Istennél alacsonyabb „isteni lény”.
Ez pontosan az a két állítás, amelyből a trinitárius kereszténység kiindul: személyes különbség, de valódi isteni természet.
Nem kell hozzá egyetlen betűt sem megváltoztatnod.