Az Apostoli Biblia Isten nevével
Isten nevéről
Az egyetlen igaz Istennek, az Atyának, egyedi neve van, és ez a név יהוה (a legnépszerűbb visszaadása 'Jehova'). Ez az egyedi név közel 7000-szer jelenik meg az Ószövetségben, az ókori görög fordításokban is, amint azt Alexandriai Kelemen (II-III.) írásaiból, a Stromata könyvéből, és Jeromos (IV-V.) írásaiból, a Vulgata nevű fordításának előszavából megtudjuk. A Talmudból pedig megtudjuk, hogy ez a név az evangéliumokban is létezett.
Figyelemre méltó különbségek az Ószövetségi héber és görög kéziratok között
Nem a Septuaginta volt az első Bibliafordítás.
Az első hosszabb szöveg héber nyelvről egy másik nyelvre történő fordítása az úgynevezett „Ószövetségből” készült, görög nyelven. Állítólag az ötlet II. Ptolemaiosz egyiptomi királytól vagy a könyvtárosától származott (Izrael akkoriban az ő uralma alatt állt), és Izrael uralkodó elitje pozitívan fogadta, akik teljesítették a király kérését, és a király által kért számú bölcset küldtek Alexandriába. Már korábban is létezett egy görög fordítás, de ezt nem tartották megfelelőnek, még a görög királyi udvarban sem.
A rabbik és a nép azonban nem fogadta jól ezt sem, mivel a fordítók bizonyos okokból itt-ott szándékosan helytelenül fordítottak. Elégedetlenségük olyan nagy volt, hogy a fordítási munka befejezésének napját gyász- és böjtnappá nyilvánították (Tebet 8). A fordítást görögül „Hebdomikonta”-nak (vagy Evdomikonta) és később „Septuaginta”-nak (latinul rövidítve LXX, ami divatos kifejezéssé vált) nevezték. Nevét a fordításban részt vevők hozzávetőleges számáról kapta, egyesek szerint 70, mások szerint 72 ember, Izrael minden törzséből hat tudós. Kizárólag a Pentateuch (Mózesnek tulajdonított öt könyv) fordítására összpontosítottak, minden munkanapon (azaz a hét hat napján) lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgoztak reggelitől délután öt óráig, és 72 nap alatt befejezték a munkát (azaz a Biblia első öt könyvét).
Furcsa módon a Septuaginta a Teremtés (1Mózes) könyvében szereplő évszámok eltérő változatát tartalmazza, mint a héber szövegek, ez a változat vagy a kézirat íróitól származik, vagy később jelent meg egy bizonyos másolótól.
Egy példa (több is van):
„Ádám kétszázharminc évet (230) élt, és akkor fia született neki, az ő képmására” Bizánci Septuaginta (ortodox)
„Amikor Ádám százharminc (130) éves volt, fia született neki” Masoretikus szöveg (zsidó)
Jelentős különbségek vannak a Septuaginta és a Masoretikus szöveg között, különösen a számok és implicit módon az évek tekintetében, például a Septuaginta Ádámtól az özönvízig 2262 évet mutat be, míg a Masoretikus szöveg csak 1656 évet. Az özönvíztől Ábrahám elhívásáig a Septuaginta 1307 évet, míg a Masoretikus szöveg 427 évet mutat be.
Függetlenül attól, hogy ki tette (a szerzők vagy egy későbbi másoló), a felmerülő kérdés ugyanolyan fontos: „Miért tették?” Mi volt a céljuk ezzel?
Emiatt, valamint más nézeteltérések miatt a Jamniában (kb. i. sz. 90-ben) összegyűlt zsidó tudósok nagytanácsa a Septuaginta revízióját javasolta, ezt a munkát egy Aquila nevű korábbi keresztényre bízva, aki a nagy rabbi, Akiba prozelita és tanítványa lett. Aquila egy amolyan gnosztikus eretnek álkeresztény volt, a római császár rokonai közül, aki miatt kivégezték Jeruzselem második püspökét, akivel összeveszett, az imádat miatt.
A Jamniában (más néven Jabnéban) összegyűlt zsidó tudósok nagytanácsa tisztázta az ihletettnek tekintett könyvek kánonját, elutasítva az „apokrifnak” tekintett könyveket, amelyek közül néhányat a Septuagintába is beillesztettek. A Septuaginta apokrif könyvei mellett az esszénusok könyveit is elutasították, mint például Énok könyvét, a Jubileumok könyvét stb. Ezért Aquila változata nem tartalmazta ezeket a könyveket, és végül ez a kánon is uralkodott a keresztény világban. Ezen a zsinaton az Énekek éneke című könyvet Akiba főrabbi kezdeményezésére beillesztették az Ószövetség kánonjába.
Néhány dolog a tanult szinópéi Aquila (a zsidók között Onkelus vagy Onkelos néven ismert) változatáról:
Aquila a nagy rabbi Akiba tanítványa volt, miután először keresztény volt, majd áttért a judaizmusra, mert nézeteltérése volt az akkori Jeruzsálemi püspökkel, a csillagok felöl. Aquila szerint a csillagok égi istenek és ezért imádni is lehet őket.
Állítólag fordításában egyszerű és közvetlen nyelvet használt, és ahol az isteni névvel találkozott, ott nem fordította le, a görög szövegben paleohéber betűkkel írta le, feltehetően a Septuaginta hagyomány szerint. Néhány évvel a második világháború után Egyiptomban az 1. századból származó papiruszdarabokat fedeztek fel, egy görög szöveggel, amelyen az isteni név héber betűkkel szerepelt.
Felmerülhet a kérdés, hogy létezett-e ilyen értelemben vett hagyomány, amelyet ő is használt, vagy egyszerűen csak kitalálta ezt az ötletet?
Origenész Hexaplájában (az Ószövetség hat változata, hat párhuzamos hasábban írva) Aquila változata a harmadik volt a héber szöveg és a görög betűkkel írt héber szöveg után, ezt követte Symachus (zsidó-keresztény ebionita) akadémiai fordítása, a Septuaginta-változat Origenész jegyzeteivel, és Theodotion tudós (2. századi, zsidó származású) változata.
Ezeken a változatokon kívül egy második és egy harmadik kiadásban két másik fordítást is csatoltak ezekhez a szövegekhez, az antiochiai Lukian és a caesareai Pamphilius fordítását. Jeromos, a latin Biblia-fordítás szerkesztője (IV-V sz) még látta Isten héber nevét az akkori ógögög Ószövetségben.
Honnan tudjuk, hogy megjelent Isten neve az Újszövetségben is?
Mivel magyarázhatnánk akkor hirtelen eltűnését a hit világából?
Ez a Sátán műve, vagy Isten parancsa? A Biblia nem tartalmazza Isten nevének használatának törlését, és nem korlátozza annak használatát, ellenkezőleg, ezt olvassuk: „Szent legyen a te neved!” Máté 6:9-ben. Megszentelhetnénk-e az Atya nevét, ha nem ismernénk és nem használnánk?
2007-ben Aradon megjelent egy Újszövetség, amelyben Isten neve, Jehova szerepelt. A fordítót, aki régóta tagja volt a baptista egyháznak, a gyülekezeti vezetők arra utasították, hogy az általa készített változatban hagyja el az Isten nevét, különben a kizárást kockáztatta, mert - mondták - a világon nincs bizonyíték arra, hogy az Úr Jézus kimondta volna Isten nevét. Mivel a baptista fordító nem akart kockáztatni, eleget tett, és eltávolította Isten nevét a fordításából.
Vannak azonban egyértelmű bizonyítékok, amelyek igazolják Isten nevét a keresztények írásaiban az első századtól kezdve:
A 4. században Jeromos, a Vulgata Biblia latinra fordításának szerzője a következő kijelentést tette: „Máté, akit Lévinek is (neveznek), és aki vámszedőből apostol lett, először Júdeában alkotta meg Krisztus evangéliumát héber nyelven (...) Hogy ki fordította le pontosan utána görögre, az nem eléggé ismert. A héber szöveget azonban a mai napig őrzik a caesareai könyvtárban.”
Sajnos a példányt nem őrizték meg. Nos, hogyan használta volna Máté az ószövetségi idézeteket az evangéliumban: Isten nevével vagy anélkül? Mert ő, mint héber, héberül használta az Ószövetséget.
Meglepő módon maguk az ókori zsidó rabbik adják meg nekünk a választ, akik leírják, milyen viszonyban kellett volna lenni a zsidók és az Isten nevét tartalmazó Újszövetség között. Így ezek a rabbik több egyértelmű tilalmat rendeltek el, az alábbiak szerint:
A Talmud Sabbatból
A keresztényeket eretnekeknek nevezték, a Talmud Sabbat szerint és ezekről van szó, mivel a görög "evangélium" szavat adják vissza, héberesen:
- „Az „evangélium” és az eretnekek könyvei (héb. „minim”) nincsenek megmentve (Sabbaton) a tűztől; hanem együtt égnek azzal, ahogy Isten neve van rájuk írva."
- A galileai José Rabbi azt mondja: "A hét napjain Isten neveit kivágják és elrejtik, a többit pedig elégetik."
- Tarphon Rabbi azt mondja: "Esküszöm a gyermekeim életére, hogy ha a kezembe kerülnek, Isten nevével együtt elégetem őket."
- Izmael Rabbi azt mondja: „Ha Isten azt mondaná: „Az én nevem, amely szentségben volt megírva [azaz a „féltékenység tekercsében”, amelyről a 4. sz. lásd. 21 és köv.] vízzel lemossák, hogy békét teremtsenek férj és feleség között, akkor mennyivel inkább az eretnekek könyveit, amelyek ellenségeskedést, féltékenységet és viszályt keltenek Izrael és mennyei Atyja között. (Mivel az állati börőkből készült könyvek drágák voltak, le lehetett mosni a szöveget és más szöveget alkotni rajta, még akkor is ha Isten nevét tartalmazták. Ez a rabbi mondanivalója.)
A rabbinikus tilalmak szerint:
"Ahogy a tűztől nem mentik meg őket, úgy nem mentik meg őket, ha a rothadás veszélye fenyegeti őket, vagy ha vízbe esnek, vagy ha más szerencsétlenség érte őket, MÉG AKKOR IS HA ISTEN NEVE VAN RAJTUK HÉBERÜL."
Tehát a korai keresztények is használták Isten nevét, másképpen az erre vonatkozó tilalmak sem álltak volna fennt.
Hányszor jelenik meg Jehova Isten neve a mai Biblia maszoréta héber irataiban?
1Mózes: 165 - szor
2Mózes: 398
3Mózes: 311
4Mózes: 396
5Mózes: 550
Józsué: 224
Bírák: 175
Ruth: 18
1Sámuel: 320
2Sámuel: 153
1Királyok: 257
2Királyok: 277
1Krónikák: 175
2Krónikák: 384
Ezsdrás: 37
Nehémiás: 17
Eszter: 0
Jób: 32
Zsoltárok: 695
Példabeszédek: 87
Prédikátor: 0
Énekek Éneke: 0
Ézsaiás: 450
Jeremiás: 726
Siralom: 32
Ezékiel: 434
Dániel: 8
Hóseás: 46
Jóel: 33
Ámosz: 81
Abdiás: 7
Jónás: 26
Mikeás: 40
Náhum: 13
Habakuk: 13
Sofóniás: 34
Haggeus: 35
Zakariás: 133
Malakiás: 46-szor
-----
Összesen körülbelül 7000 alkalommal.
A tavaszi évszak hónapjainak napjai
1. hónap = Niszán
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24
4 11 18 25
2. hónap = Ijár
3 10 17 24
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3. hónap = Siván
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24 31
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
A nyári évszak hónapjainak napjai
4. hónap = Tammuz
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24
4 11 18 25
5. hónap = Av
3 10 17 24
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
6. hónap = Elul
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24 31
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
Az őszi évszak hónapjainak napjai
7. hónap = Tishri
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24
4 11 18 25
8. hónap = Cheshvan
3 10 17 24
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
9. hónap = Kislev
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24 31
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
A téli évszak hónapjainak napjai
10. hónap = Teves
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24
4 11 18 25
11. hónap = Shevat
3 10 17 24
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
12. hónap = Adar
1 8 15 22 29
2 9 16 23 30
3 10 17 24 31
4 11 18 25
5 12 19 26
6 13 20 27
7 14 21 28
+ 7 nap (minden hetedik szombat értékű kalendáriumi évben)
A Bibliai naptár viszhangja Rómában
A BIBLIKAI HÉBER NAPTÁR Rómában jól ismert volt. A rómaiak nagyon jól tudták, hogy a héber naptárban vannak olyan hónapok, amelyekben a szombat a hónap harmincadik napjára esett. Horatius római költő „Szatíráiban” (I.9. 67-70) utalt a „tricesima sabbatára”, a „harmincadik napi szombatra”:
"Horatius: Nem kétlem, miért akarsz velem titokban beszélni, mondtad"
"Fuscuc: "Jól emlékszem, de jobbkor hadd szóljak: ma van a 30-din napi szombat: akarod, hogy megbántsuk a körülmetélt zsidókat?"
Négy ilyen szombat volt, így a holt-tengeri tekercsekben szereplő naptárt Horatius mondása megerősíti.
Quintus Horatius Flaccus, (született: Kr.e. 65. december 8., Venosa; meghalt: Kr.e. 8. november 27., Róma) a római irodalom "aranykorszakának" ("Augusztus százada") vagy az "Augusztus-korszaknak" egyik legfontosabb római költője, Cicero halála és Augusztus császár halála közötti időből.
A holdszombati naptár téves volta megerősíti a holt-tengeri tekercsekben talált bibliai héber BIBLIA NAPTÁRT
A Lunar Sabbath (Hold Szombat) egy téves elképzelés, amely szerint a sabbat napja a holdfázisokon alapul, és hogy a hónap 8., 15., 22. és 29. napja szombatnap.
A Szentírás nem támasztja alá ezt a tanítást, ellenkezőleg, egyértelmű bizonyítékok mutatják, hogy ez nem igaz.
A 2Mózes 16:1 világosan elmondja nekünk, hogy „a második hónap tizenötödik napján” megérkeztek a Sínai pusztába. Így a második hónap 15. napján utaztak. A bibliaverset követő magyarázat után, a hébereknek ez lett mondva: "Holnap a pihenés napja van, a szombat, amelyet Jehovának szenteltek." (2Mózes 16:23). Ezért a második hónap egyik szombatja a hónap 16-ára esik (lásd a második hónap ábráját). Itt van tehát a pontos bizonyítékunk a Bibliából a holt-tengeri tekercsekben található naptár pontosságára vonatkozóan.
A Bibliának itt is igaza van.
Comentarii
Trimiteți un comentariu