Az Apostoli Biblia Isten nevével

Isten nevéről 

Az egyetlen igaz Istennek, az Atyának, egyedi neve van, és ez a név יהוה (a legnépszerűbb visszaadása 'Jehova'). Ez az egyedi név közel 7000-szer jelenik meg az Ószövetségben, az ókori görög fordításokban is, amint azt Alexandriai Kelemen (II-III.) írásaiból, a Stromata könyvéből, és Jeromos (IV-V.) írásaiból, a Vulgata nevű fordításának előszavából megtudjuk. A Talmudból pedig megtudjuk, hogy ez a név az evangéliumokban is létezett.

Figyelemre méltó különbségek az Ószövetségi héber és görög kéziratok között

Nem a Septuaginta volt az első Bibliafordítás.

Az első hosszabb szöveg héber nyelvről egy másik nyelvre történő fordítása az úgynevezett „Ószövetségből” készült, görög nyelven. Állítólag az ötlet II. Ptolemaiosz egyiptomi királytól vagy a könyvtárosától származott (Izrael akkoriban az ő uralma alatt állt), és Izrael uralkodó elitje pozitívan fogadta, akik teljesítették a király kérését, és a király által kért számú bölcset küldtek Alexandriába. Már korábban is létezett egy görög fordítás, de ezt nem tartották megfelelőnek, még a görög királyi udvarban sem.

A rabbik és a nép azonban nem fogadta jól ezt sem, mivel a fordítók bizonyos okokból itt-ott szándékosan helytelenül fordítottak.  Elégedetlenségük olyan nagy volt, hogy a fordítási munka befejezésének napját gyász- és böjtnappá nyilvánították (Tebet 8). A fordítást görögül „Hebdomikonta”-nak (vagy Evdomikonta) és később „Septuaginta”-nak (latinul rövidítve LXX, ami divatos kifejezéssé vált) nevezték. Nevét a fordításban részt vevők hozzávetőleges számáról kapta, egyesek szerint 70, mások szerint 72 ember, Izrael minden törzséből hat tudós. Kizárólag a Pentateuch (Mózesnek tulajdonított öt könyv) fordítására összpontosítottak, minden munkanapon (azaz a hét hat napján) lelkiismeretesen és szorgalmasan dolgoztak reggelitől délután öt óráig, és 72 nap alatt befejezték a munkát (azaz a Biblia első öt könyvét).

Furcsa módon a Septuaginta a Teremtés (1Mózes) könyvében szereplő évszámok eltérő változatát tartalmazza, mint a héber szövegek, ez a változat vagy a kézirat íróitól származik, vagy később jelent meg egy bizonyos másolótól.

Egy példa (több is van):

„Ádám kétszázharminc évet (230) élt, és akkor fia született neki, az ő képmására” Bizánci Septuaginta (ortodox)

„Amikor Ádám százharminc (130) éves volt, fia született neki” Masoretikus szöveg (zsidó)

Jelentős különbségek vannak a Septuaginta és a Masoretikus szöveg között, különösen a számok és implicit módon az évek tekintetében, például a Septuaginta Ádámtól az özönvízig 2262 évet mutat be, míg a Masoretikus szöveg csak 1656 évet. Az özönvíztől Ábrahám elhívásáig a Septuaginta 1307 évet, míg a Masoretikus szöveg 427 évet mutat be.

Függetlenül attól, hogy ki tette (a szerzők vagy egy későbbi másoló), a felmerülő kérdés ugyanolyan fontos: „Miért tették?” Mi volt a céljuk ezzel?

Emiatt, valamint más nézeteltérések miatt a Jamniában (kb. i. sz. 90-ben) összegyűlt zsidó tudósok nagytanácsa a Septuaginta revízióját javasolta, ezt a munkát egy Aquila nevű korábbi keresztényre bízva, aki a nagy rabbi, Akiba prozelita és tanítványa lett. Aquila egy amolyan gnosztikus eretnek álkeresztény volt, a római császár rokonai közül, aki miatt kivégezték Jeruzselem második püspökét, akivel összeveszett, az imádat miatt.

A Jamniában (más néven Jabnéban) összegyűlt zsidó tudósok nagytanácsa tisztázta az ihletettnek tekintett könyvek kánonját, elutasítva az „apokrifnak” tekintett könyveket, amelyek közül néhányat a Septuagintába is beillesztettek. A Septuaginta apokrif könyvei mellett az esszénusok könyveit is elutasították, mint például Énok könyvét, a Jubileumok könyvét stb. Ezért Aquila változata nem tartalmazta ezeket a könyveket, és végül ez a kánon is uralkodott a keresztény világban. Ezen a zsinaton az Énekek éneke című könyvet Akiba főrabbi kezdeményezésére beillesztették az Ószövetség kánonjába.

Néhány dolog a tanult szinópéi Aquila (a zsidók között Onkelus vagy Onkelos néven ismert) változatáról:

Aquila a nagy rabbi Akiba tanítványa volt, miután először keresztény volt, majd áttért a judaizmusra, mert nézeteltérése volt az akkori Jeruzsálemi püspökkel, a csillagok felöl. Aquila szerint a csillagok égi istenek és ezért imádni is lehet őket.

Állítólag fordításában egyszerű és közvetlen nyelvet használt, és ahol az isteni névvel találkozott, ott nem fordította le, a görög szövegben paleohéber betűkkel írta le, feltehetően a Septuaginta hagyomány szerint. Néhány évvel a második világháború után Egyiptomban az 1. századból származó papiruszdarabokat fedeztek fel, egy görög szöveggel, amelyen az isteni név héber betűkkel szerepelt.

Felmerülhet a kérdés, hogy létezett-e ilyen értelemben vett hagyomány, amelyet ő is használt, vagy egyszerűen csak kitalálta ezt az ötletet?

Origenész Hexaplájában (az Ószövetség hat változata, hat párhuzamos hasábban írva) Aquila változata a harmadik volt a héber szöveg és a görög betűkkel írt héber szöveg után, ezt követte Symachus (zsidó-keresztény ebionita) akadémiai fordítása, a Septuaginta-változat Origenész jegyzeteivel, és Theodotion tudós (2. századi, zsidó származású) változata.

Ezeken a változatokon kívül egy második és egy harmadik kiadásban két másik fordítást is csatoltak ezekhez a szövegekhez, az antiochiai Lukian és a caesareai Pamphilius fordítását. Jeromos, a latin Biblia-fordítás szerkesztője (IV-V sz) még látta Isten héber nevét az akkori ógögög Ószövetségben.

Hányszor jelenik meg Jehova Isten neve a mai Biblia maszoréta héber irataiban?

1Mózes: 165 - szor

2Mózes: 398

3Mózes: 311

4Mózes: 396

5Mózes: 550

Józsué: 224

Bírák: 175

Ruth: 18

1Sámuel: 320

2Sámuel: 153

1Királyok: 257

2Királyok: 277

1Krónikák: 175

2Krónikák: 384

Ezsdrás: 37

Nehémiás: 17

Eszter: 0

Jób: 32

Zsoltárok: 695

Példabeszédek: 87

Prédikátor: 0

Énekek Éneke: 0

Ézsaiás: 450

Jeremiás: 726

Siralom: 32

Ezékiel: 434

Dániel: 8

Hóseás: 46

Jóel: 33

Ámosz: 81

Abdiás: 7

Jónás: 26

Mikeás: 40

Náhum: 13

Habakuk: 13

Sofóniás: 34

Haggeus: 35

Zakariás: 133

Malakiás: 46-szor

-----

Összesen körülbelül 7000 alkalommal.

A bibliai naptár

A bibliai naptár 12 hónapból áll és az eslő Biblia-i év első napja, azaz niszán hó 1-je, a hét negyedik napján volt. Ezt a ciklust követve a mai napig, a kalendáriumi helyzet a következő:

2025-ben a niszán 1. március 19-én volt.

2026-ban a niszán 1. március 18-án lesz.

2027-ben a niszán 1. március 17-én lesz. 

2028-ban a niszán 1. március 16-án lesz. 

2029-ben a niszán 1. március 15-én lesz.

2030-ban a niszán 1. március 14-én lesz.

2031-ben a niszán 1. március 19-én lesz.

2032-ben a niszán 1. március 18-án lesz.

2033-ban a niszán 1. március 17-én lesz.

2034-ben a niszán 1. március 16-án lesz.

2035-ben a niszán 1. március 15-én lesz.

2036-ban a niszán 1. március 14-én lesz.

2037-ben a niszán 1. március 19-én lesz

2038-ban a niszán 1. március 18-án lesz.

Mindezek a dátumok mindig a hét negyedik napjára, azaz szerdára esnek, mivel ez az első év első napja a Teremtés könyve 1 Mózes 1:14,19 szerint.

Niszán hónapjában tartották a pészahot (az egyiptomi kivonulás emlékét), a  Mózes törvénye szerint.

Miért kezdődik mindig a hét negyedik napján (szerdán) a bibliai év? Mert a negyedik napon teremtette Isten az évet a maga időszakaival. És ha az első évben a hét negyedik napján volt az első kalendáriumi nap, minden évben ugyanakkor van.

1Mózes 1:14 És monda Isten: "Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelekként, amelyek meghatározzák a kijelölt időket és az esztednők napjait."

A fenti esemény a hét negyedik napján történt, a bibliai napok sorrendje szerint számolva, ahol a hetedik nap a szombat, az első nap pedig a vasárnapnak felel meg, tehát a negyedik nap szerda volt:

1Mózes 1:19 És lett este, és lett reggel, a negyedik nap.

Niszán hónapjában a zsidók megünneplik a pészahot és a kovásztalan kenyerek 7 napos ünnepét, megemlékezve az egyiptomi rabszolgaságból való kivonulásról és felszabadulásról.

A „Mózes élete” című könyvben, melynek szerzője egy rabbi családból származó zsidó, Yedidia Haalexandroni (Kr. e. 15/10. - kb. u. 54.), azt írja, hogy Mózes a tavaszi napéjegyenlőségből számította ki az újévet. Ugyanezt írta Joseph Ben Matityahu Hacohen (Kr. u. 37. - kb. u. 100.) zsidó papi családból és Caesareai Euszebiosz püspök (Kr. u. 265. - kb. u. 340.), teológus, apologéta és a keresztény egyház történésze, és a Talmud is.

A bibliai újév tehát azon a héten következik be, amelyben a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezik, 7 napos ciklikussággal, ami azt jelenti, hogy minden évben egy napi eltérés van - azaz egy nappal korábban lesz az elmult évhez képest, 7 éven keresztül, ezért minden 7-dik évben további 7 napot kell hozzáadni az év utolsó hónapja után.

Mivel az első újév a hét negyedik napján (a római naptár szerint szerdán) következett be, minden év és minden évszak ezen a napon kezdődött.

Mi a napéjegyenlőség? Az „equinox” kifejezés latin eredetű, és azt jelenti, hogy „egyenlő az éjszaka” és a nappal. Így a napéjegyenlőség azt a pillanatot jelöli, amikor az éjszaka egyenlő a nappallal. Ez akkor következik be, amikor a Nap közvetlenül az egyenlítő felett van, évente kétszer, márciusban és szeptemberben, a tavasz, illetve az ősz kezdetét jelezve.

A korabeli források szerint Jézus idejében a jeruzsálemi templomban két napon át volt a pészahi bárány áldozata, a sok kérés miatt (Niszán 14-én és 15-én). Ezért halt meg Krisztus 15-én, szerdán.

A tavaszi évszak hónapjainak napjai

 

1. hónap = Niszán

 

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24

 4  11  18  25             

 

2. hónap = Ijár

 

        3  10  17  24

        4  11  18  25

        5  12  19  26

        6  13  20  27

        7  14  21  28

 1     8  15  22  29

 2     9  16  23  30        

 

3. hónap = Siván

 

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24  31

 4  11  18  25 

 5  12  19  26 

 6  13  20  27

 7  14  21  28

 

A nyári évszak hónapjainak napjai

 

4. hónap = Tammuz

 

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24

 4  11  18  25 

 

5. hónap = Av

 

       3  10  17  24

       4  11  18  25

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 

6. hónap = Elul

 

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24  31

 4  11  18  25 

 5  12  19  26 

 6  13  20  27

 7  14  21  28

 

Az őszi évszak hónapjainak napjai

 

7. hónap = Tishri

 

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24

 4  11  18  25 

 

8. hónap = Cheshvan

 

      3  10  17  24

      4  11  18  25

      5  12  19  26

      6  13  20  27

      7  14  21  28

 1   8  15  22  29

 2   9  16  23  30

 

9. hónap = Kislev

 

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24  31

 4  11  18  25 

 5  12  19  26 

 6  13  20  27

 7  14  21  28

 

A téli évszak hónapjainak napjai

 

10. hónap = Teves

 

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24

 4  11  18  25 

 

11. hónap = Shevat

 

       3  10  17  24

       4  11  18  25

       5  12  19  26

       6  13  20  27

       7  14  21  28

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 

12. hónap = Adar

 

 1    8  15  22  29

 2    9  16  23  30

 3  10  17  24  31

 4  11  18  25 

 5  12  19  26 

 6  13  20  27

 7  14  21  28

 

+ 7 nap (minden hetedik szombat értékű kalendáriumi évben)

 

A BIBLIKAI HÉBER NAPTÁR Rómában jól ismert volt. A rómaiak nagyon jól tudták, hogy a héber naptárban vannak olyan hónapok, amelyekben a szombat a hónap harmincadik napjára esett. Horatius római költő „Szatíráiban” (I.9. 67-70) utalt a „tricesima sabbatára”, a „harmincadik napi szombatra”:

 "Horatius: Nem kétlem, miért akarsz velem titokban beszélni, mondtad"

 "Fuscuc: "Jól emlékszem, de jobbkor hadd szóljak: ma van a 30-din napi szombat: akarod, hogy megbántsuk a körülmetélt zsidókat?"

Négy ilyen szombat volt, így a holt-tengeri tekercsekben szereplő naptárt Horatius mondása megerősíti.

Quintus Horatius Flaccus, (született: Kr.e. 65. december 8., Venosa; meghalt: Kr.e. 8. november 27., Róma) a római irodalom "aranykorszakának" ("Augusztus százada") vagy az "Augusztus-korszaknak" egyik legfontosabb római költője, Cicero halála és Augusztus császár halála közötti időből.

 

A holdszombati naptár téves volta megerősíti a holt-tengeri tekercsekben talált bibliai héber BIBLIA NAPTÁRT

 

A Lunar Sabbath (Hold Szombat) egy téves elképzelés, amely szerint a sabbat napja a holdfázisokon alapul, és hogy a hónap 8., 15., 22. és 29. napja szombatnap.

A Szentírás nem támasztja alá ezt a tanítást, ellenkezőleg, egyértelmű bizonyítékok mutatják, hogy ez nem igaz.

A 2Mózes 16:1 világosan elmondja nekünk, hogy „a második hónap tizenötödik napján” megérkeztek a Sínai pusztába. Így a második hónap 15. napján utaztak. A bibliaverset követő magyarázat után, a hébereknek ez lett mondva: "Holnap a pihenés napja van, a szombat, amelyet Jehovának szenteltek." (2Mózes 16:23). Ezért a második hónap egyik szombatja a hónap 16-ára esik (lásd a második hónap ábráját). Itt van tehát a pontos bizonyítékunk a Bibliából a holt-tengeri tekercsekben található naptár pontosságára vonatkozóan.

 

A Bibliának itt is igaza van.