A szóférek és a héber szöveg módosításai

Kézikönyvtár

A Pallas nagy lexikona

''Szófér''

''Szófér (héb. a. m. iró), régente a zsidó irástudót, a könyvértő egyént illették e szóval, jelenleg a tóra, a tefillin és mezuza irójának neve.''

A mai héber Biblia szövegét, az úgynevezett ''maszoréta'' szövegből vettük át. Ennek a szövegnek a margóján érdekes megjegyzések vannak a régi szöveggel kapcsolatban. Itt jegyezték le a szövegeltéréseket, amely azt mutatja, hogy a maszoréták idejében bizonyos kérdések merültek fel a Biblia bizonyos szavainak a visszaadásában. Például, a szóférek „Adonáj”-ra, azaz az „Úr”-ra változtatták Isten nevét, Jehovát, 134 alkalommal. És további 17 alkalommal Isten-re (Elohim) cserélték át. (forrás: Ginsburg szerk.: The Massorah, §§ 107-115, The Companion Bible, Appendix 32). De más szavakat is kicseréltek, vagy a szavak sorrendjét változtatták meg a szövegben. Ezt közölték a  maszoréták az utókorral. Kik voltak ők?

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

''A maszoréták a héber Biblia szövegének ókori és kora középkori zsidó értelmezői, szövegkritikusai voltak.

A Biblia héber szövegének a történetében új szakaszt nyit a maszoréták tevékenysége az i. sz. 6. századtól. Virágkora Palesztina: kb. a 750-1000 közötti időszak. Munkásságukra ösztönzőleg hatott a 8. századtól a karaiták mozgalma, akik nem fogadták el a rabbinikus hagyományt, hanem csak a Bibliát fogadták el kizárólagos vallási tekintélynek! A maszoréták Babilónban, Sura, Nehardea Pumpedita központokban dolgoztak, ők voltak a Kelet maszorétái, valamint Palesztinában (Nyugat maszorétái), ahol a Tiberiás maszorétáinak jelentősége kiemelkedő. Közülük a Ben Aser család és a Ben Naftáli jelentősége kiemelkedő. A maszoréták a kánoni héber szöveget a legapróbb részletekig meghatározták. Munkásságuk felöleli a szöveghez fűzött kritikai elveket, megfigyeléseket és javításokat. Legfontosabb teljesítményük a punktáció.''

Milyen volt a szöveg a proto-maszoréta kéziratokban? És miért változott bizonyos esetekben?

Melyek a legősibb Bibliai kéziratok?

Hivatkozás, az 1930-as évekből  

"Bibliai kéziratok. Sok ősi kódex maradt fenn, mivel a jeruzsálemi Nagy Templom (Első Templom) idején a Biblia másolásával foglalkoztak, ami megengedett volt (l. Soferim). Nagy középkori egzegéták többet is megemlítettek ezek közül. A ma fennmaradt legrégebbi bibliai kódexek a következők: a szentpétervári egykori császári könyvtár bibliai kézirata, amely a legrégebbi, és amelynek Pentateuchusa Dagesztánból származik, időszámításunk szerint 604-ből (datálva, de a kódex a XVII-XVIII századi másolat, s.m.). Szintén Szentpétervárról származik a 916-os bibliai kézirat a későbbi prófétákkal, beleértve a maszoréták jegyzeteivel ellátott szöveget (a szövegre való utalásokkal). A British Museum nem kevesebb, mint 165 bibliai kéziratot tartalmaz, amelyek közül a legrégebbi maszoréta szöveg a 9. század első feléből származik. Az Oxford Bodleian gyűjteményben 146 Biblia található, melyek többsége 1104-ből származik. Az Elkan Adler Gyűjtemény (London), amely ma a New York-i Zsidó Teológiai Szemináriumban található, 100 kéziratot őriz. A párizsi Nemzeti Könyvtár 132 bibliai kézirattal rendelkezik, amelyek közül a legrégebbi 1286-ból származik. A berlini Porosz Állami Könyvtár 14, a híres parmai (könyvtár) 848, a Vatikáni Könyvtár pedig 39 bibliai kézirattal rendelkezik. Szintén érdekesek régiségük miatt a Kínából és a Malabár-partról (India) származó ősi Bibliák tekercsei, amelyek Pentateuchokat (szamaritánus Bibliákat, lásd szamaritánusok) tartalmaznak, és ma Londonban találhatók. Vö. Isaac Broydéval (Zsidó Enciklopédia); Ch. D. Ginsburg: "Bevezetés a héber Biblia maszoréta-kritikai kiadásához"; H. Strack: "Prolegomena".''

Példák a héber Biblia szövegében héber szoférek azaz írástudó másolók (írnokok) által végrehajtott változtatásokra

Jack M. Lane egy 1998. június 6-án elhangzott előadásában több ilyen szöveget jelzett, a The Companion Bible alapján.

A Talmud is jelzi, hogy a Krisztus elötti II században, a hébereknek három Bibliaverziójuk volt, azaz a Bibliának három visszaadási családfája, jelentős eltérésekkel.

Az 1Sámuel 11:1 bővített szövege

Írnok által alkotott történelmi mítosz, vagy írnok által kihagyott történelmi valóság?

Az 1Sámuel 11:1 bővített szövege - Történelmi mítosz vagy történelmi valóság?

Valóban hiányzik egy egész bekezdés a Bibliánkból, amely elrejtené azt a nagy borzalmat, amelyet egy szomszédos király, az ammonita Náhás okozott néhány zsidónak?

A témát a Facebookról vettem fel, ahol valaki a következőket írta: „Évszázadok óta tudják a tudósok, hogy valami nincs rendben Saul első csatájának történetével - középen kezdődött.

Aztán 1947-ben egy beduin pásztor, aki egy elveszett kecskét keresett, egy követ dobott egy barlangba a Holt-tenger közelében... és hallotta, ahogy a cserépedények összetörnek.

Bent ősi tekercsek voltak - a valaha talált legrégebbi bibliai kéziratok.

Köztük? A hiányzó bekezdés, amely több mint 2000 éve hiányzott az 1Sámuelből, a Holt-tengeri tekercsek héber szövegében volt.

Ez a történet arról szól, hogyan törölt ki egyetlen írnok hibája - és hogyan állította vissza a Holt-tengeri tekercsek - a történelem egy darabját.”

A szerző egy véletlen írói hibára hivatkozik, de ha ez igaz lenne én inkább szándékos mulasztásra hivatkoznék, a másoló író szégyellve a történteket.

A hiányzó szöveg:

„Náhás, Ammon királya súlyosan elnyomta Gád és Rúben törzseit. Mindegyiküknek kiszúrta a jobb szemét, és nem engedte, hogy bárki is megmentse Izraelt. A Jordánon túl, keleten, nem volt egyetlen izraelita sem, akinek Náhás, Ammon királya ki ne szúrta volna a jobb szemét. Azonban hétezer ember menekült el az ammoniták elől, és Jábes-Gileádba vonult. Körülbelül egy hónappal később Náhás, az ammonita ostrom alá vette Jábes-Gileádot. Jábes-Gileád minden férfia ezt mondta Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk téged!”

Követtem a párhuzamos fordításokat, és láttam, hogy az egyik Bibliában a szóban forgó szöveg a következő forrásmegjelöléssel szerepel:

ISTEN SZAVA® Fordítás

''Náhás, Ammon királya súlyosan elnyomta Gád és Rúben törzseit. Mindenkinek kiszúrta a jobb szemét, és senkit sem engedett meg Izrael megmentésére. Nem volt senki az izraeliták között a Jordán folyótól keletre, akinek a jobb szemét Náhás, Ammon királya ki ne szúrta volna. Azonban hétezer ember menekült el az ammoniták elől, és Jábes-Gileádba ment. Körülbelül egy hónappal később Náhás, az ammonita, körülzárta Jábes-Gileádot. Jábes minden férfia ezt mondta Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk téged!”''

https://biblehub.com/1_samuel/11-1.htm

Az eredeti Facebook-téma itt érhető el:

https://www.facebook.com/reel/1597957888046545

Szóferek, 2Sámuel 12:14:

„Mivel azonban ezzel a tettel nagy alkalmat adtál Jehova ellenségeinek a gyalázkodásra, a fiúgyermek, aki neked született, bizony meghal.”

Eredeti 2Sámuel 12:14 Biblia-szöveg:

„Mindazonáltal, mivel ezzel nagyon gyaláztad Jehovát, a fiúgyermeked is, aki született neked, bizony meghal.”

Nem szépít a dolgokon, mint az szóférek szövege.

A szóférek azon álmélkodtak a szöveg felől, hogyan lehetett Dávid király Isten-gyalázó? Egy Isten szíve szerinti ember! Ezt tehát úgy változtatták meg, hogy Dávid legyen az eszköz, amelyen keresztül mások – az ellenségek – gyalázhatták Istent. A Biblia eredeti szövege mégis azt mutatja, hogy Isten megbocsátja a bűnt a bűnbánat után, de nem avatkozik közbe a bűn negatív következményeinek megállítása érdekében és ezért Dávid király sokat szenvedett. A házasságtörés és a gyilkosság – Dávid bűnei, amelyekről itt szó van – nagy gyalázkodásnak minősültek. És ezt mondja az eredeti héber szöveg. Itt nem egy nagy tiszteletlenség van, mint az ÚVF-ban, hanem egyenesem kimondva: egy Isten ellenes nagy gyalázkodás.

Jack M. Lane előadása

(Egy 1998. június 6-án elhangzott üzenet átirata) 

De mi a helyzet azzal a 134 hellyel, ahol a szóferimek a YHVH-t „Adonáj”-ra cserélték? Voltak általános irányelvek, amelyeket a szóferimek követtek.

Az irányelvek a következők voltak:

1. Azok a részek, ahol egy férfi közvetlenül Istenhez szólt. Nyilvánvalóan úgy érezték, hogy nem helyénvaló, ha egy férfi, még Mózes sem, nevén szólítja Istent. Még ma sem mennénk oda egy királyhoz, és nevén szólítanánk. Használnánk egy címet, például a „Felség”. Az elnököt sem szólítanánk nevén. Szólíthatnánk őt más néven, de „Bill”-nek nem hívnánk. (Példák: 2Mózes 4:10,13; 5:22; 34:9.)

2. Változtatásokat eszközöltek azokban a kijelentésekben, amelyek személyes kapcsolatba hozzák Istent a beszélővel. Így az „én YHVH” kifejezést „én Adonáj”-ra változtatták. (Példák: 4Mózes 14:17; Bírák 6:15; 13:8.)

3. Amikor Isten maga közvetlenül beavatkozott az emberek ügyeibe, a nevét eltávolították, hogy ne tűnjön annyira személyeskedőnek az emberekkel. (Példák: 2Királyok 7:6; Ézsaiás 3:17-18; 4:4; 7:14.)

4. Ha valaki gyalázatot okozott Istennek, a részt Isten elleni sértésnek tekintették, és Isten nevét eltávolították. (Példák: 2Királyok 19:23.)

5. Ha valaki valóban látta YHVH-t, az ő nevét eltávolították, így a személy helyette az „Adonáj”-t látta. (Példák: Ézsaiás 6:1, 8; Ámosz 7:7; 9:1.)

6. Ha a „YHVH” kétszer szerepelt ugyanabban a versben, a másodikat gyakran „Adonaj”-ra változtatták. (Példák: 2Mózes 4:10.)

Egy olyan igeszakasz, ahol ez nyilvánvalóan nem így volt, a Zsoltárok 110:1: „Az Úr így szólt az én Uramhoz.” Ezt a múlt héten tárgyaltuk. Itt az első „ÚR” „YHVH”, a második „Úr” pedig „Adonaj” az eredeti héberben. Tehát két Lényt látunk itt, akik azokat jelképezik, akik az Atyává és a Fiúvá váltak. De az 5. versben a szóférimek javítást tettek. „Az Úr a jobb kezed felől van.” Ezután leírja azokat a messiási dolgokat, amelyeket ez az Úr fog tenni. Azonban ez az „Úr” az 5. versben az eredeti héberben is „YHVH” volt. Így most egy második YHVH-nk van, aki az első YHVH jobbján ül. A szóferim megváltoztatta ezt a kettős YHVH-utalást, hogy megszüntesse a problémát. Nem tűnt el.

Nézzük meg ezután a Bullinger 33. függelékében felsorolt ​​18 javítás közül néhányat.

1Mózes 18:22 (Károli):

„És elfordították onnan arcukat, és Sodoma felé mentek; Ábrahám azonban még mindig az ÚR előtt állt.”

Eredetileg:

„És elfordították onnan arcukat, és Sodoma felé mentek; az ÚR azonban még mindig Ábrahám előtt állt.”

Nyilvánvalóan megalázó volt Isten számára, hogy Ábrahám előtt állt, ezért a szóferim megfordította a dolgot, hogy a kisebb, Ábrahám, álljon a nagyobb, Isten előtt.

4Mózes 11:15

„És ha így bánsz velem, ölj meg engem azonnal, ha kegyelmet találtam szemeid előtt; és ne engedd, hogy lássam nyomorúságomat.”

Eredetileg:

„Ha így bánsz velem, kérlek, ölj meg azonnal, ha kegyelmet találtam szemeid előtt, és ne engedd, hogy lássam a gonoszságodat.”

Úgy tűnik, Istennek nem lenne szabad birtokolnia a gonoszt.

1Sámuel 3:13:

„Mert megmondtam neki, hogy örökre megítélem házát a bűnért, amelyről tudja, mivel fiai meggyalázták magukat, és nem fékezte meg őket.”

Eredetileg:

„Mert megmondtam neki, hogy örökre megítélem házát a bűnért, amelyről tudja, mivel fiai káromolták Istent, és nem fékezte meg őket.”

Ez a szöveg lágyult, mert kemény dolog volt arra gondolni, hogy valaki káromolja Istent.

2 Sámuel 12:14:

„Mivel azonban ezzel a tettel nagy alkalmat adtál az ÚR ellenségeinek a káromlásra, a született gyermek is bizony meghal.”

Eredetileg:

„Mivel ezzel a tettel nagy káromlást hoztál az ÚR ellen, a született gyermek is bizony meghal.”

Hogyan lehetett Dávid király káromló? Egy Isten szíve szerint való ember! Ezt tehát úgy változtatták meg, hogy Dávid legyen az eszköz, amelyen keresztül mások – ellenségek – káromolhatták Istent. Az eredeti szöveg mégis azt mutatja, hogy Isten megbocsátja a káromlást a bűnbánat után, és hogy a házasságtörés és a gyilkosság – Dávid itt szóban forgó bűnei – istenkáromlásnak minősülnek.

1Királyok 12:16:

„Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgatott rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk van nekünk Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiában. Menj a sátraidba, Izráel! Most pedig gondoskodj a saját házadról, Dávid!” És elment Izráel a sátraiba.”

Eredetileg:

„Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgatott rájuk, így felelt a nép a királynak: Mi közünk van nekünk Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiában. A te isteneidhez, Izráel! Most pedig gondoskodj a te házadról, Dávid! És Izráel visszatért sátraiba.”

Jób 7:20:

„Vétkeztem; mit tegyek veled, emberek oltalmazója? Miért tettél engem jelképül magad előtt, hogy teherré legyek magamnak?”

Eredetileg:

„Vétkeztem; mit tegyek veled, emberek oltalmazója? Miért tettél engem jelképül magad előtt, hogy teherré legyek neked?”

Vajon egy egyszerű halandó teher lehet Istennek? A szóferim nem így gondolta, de Jób ezt mondta magáról.

Jób 32:3:

„Három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találtak választ Jóbra, mégis elítélték.”

Eredetileg:

„Három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találtak választ, és mégis elítélték Istent.”

De ha Jób három barátja csak Jóbot ítélte volna el, az nem lett volna akkora ügy. De ha amit mondtak, Istent ítélte el, ahogy az eredetiben áll, akkor érdemes lehet tanulmányoznunk, amit mondtak, hogy elkerülhessük, hogy mi magunk is nehogy elítéljük Istent!

Zsoltárok 10:3:

„Mert szíve kívánságával dicsekszik a gonosz, és áldja a kapzsi embert, akit az ÚR utál.”

Eredetileg:

„Mert szíve kívánságával dicsekszik a gonosz, és a kapzsi ember káromolja, sőt utálja az URat.”

Itt egy másik hely, ahol egy Istenre vonatkozó becsmérlő utalást megváltoztattak.

Zsoltárok 106:20:

„Így változtatták fel dicsőségüket egy füvet evő ökör képmására.”

Eredetileg:

„Így változtatták fel dicsőségemet egy füvet evő ökör képmására.”

Ismét egy Istenre vonatkozó becsmérlő megjegyzést változtattak meg.

Ezékiel 8:17:

„Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e ezt, emberfia? Könnyű-e Júda házának, hogy itt elkövetik azokat az utálatosságokat, amelyeket elkövetnek? Mert erőszakkal töltötték meg a földet, és ismét haragra keltettek engem, és íme, az ágat az orruk elé teszik.”

Eredetileg:

„Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e ezt, emberfia? Könnyű-e Júda házának, hogy itt elkövetik azokat az utálatosságokat, amelyeket elkövetnek? Mert erőszakkal töltötték meg a földet, és ismét haragra keltettek engem, és íme, az ágat az orrom elé teszik.”

Nincs értelme annak, hogy megpróbálnák magukat bosszantani. Bármit is jelentsen a kifejezés, az ág Isten orra elé helyezése mindenképpen lázadás és Isten elleni gonoszság. De a szóferimek nyilvánvalóan úgy érezték, hogy Istent becsmérlő dolog úgy utalni rá, mint akinek orra van, még akkor is, ha túlzást használnak, ahogy ez a vers is teszi.

Hóseás 4:7:

„Ahogy megsokasodtak, úgy vétkeztek ellenem, azért változtatom dicsőségüket szégyenre.”

Eredetileg:

„Ahogy megsokasodtak, úgy vétkeztek ellenem, az én dicsőségemet szégyenre változtatták.”

A vers valódi jelentése az, hogy amikor az emberek vétkeznek, szégyent hoznak Isten dicsőségére.

Habbakuk 1:12:

„Nem te vagy-e öröktől fogva, URam, Istenem, az én Szentem? Nem halunk meg! Uram, te rendelted őket ítéletre, és hatalmas Isten, te helyezted őket fenyítésre.”

Eredetileg:

„Nem te vagy-e öröktől fogva, URam, Istenem, az én Szentem, aki nem hal meg? Uram, te rendelted őket ítéletre, és hatalmas Isten, te helyezted őket fenyítésre.”

A javítás a halhatatlanságot Istentől az emberekre ruházta át. Nincs értelme, és nincs összefüggésben a kontextussal. Eredeti formájában dicsőíti Istent, aki halhatatlan.

Malakiás 1:11-12:

„Mert napkelettől napnyugatig nagy lesz az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjént áldoznak nevemnek és tiszta áldozatot. Mert nagy lesz az én nevem a pogányok között – mondja a Seregek Ura. Ti azonban meggyaláztátok azt, amikor azt mondjátok: Az Úr asztala megfertőztetett, és annak gyümölcse, még az eledel is megvetendő.”

Eredetileg:

„Engem pedig meggyaláztatok, amikor azt mondjátok: Az Úr asztala megfertőztetett, és annak gyümölcse, még az eledel is megvetendő.”

A szóferim Istent akarta megvédeni az emberektől, és úgy tüntették fel, mintha az emberek Isten nevét gyaláznák, ahelyett, hogy magát Istent gyaláznák.

Malakiás 3:9:

„Átok száll rátok, mert megfosztottatok engem, ez az egész nép.”

Eredetileg:

„Átok szállt rám, mert megfosztottatok engem, ez az egész nép.”

Isten Malakiáshoz intézett üzenete azt mutatja, hogy magát Istent átkozzák meg azok a lázadó emberek, akiknek állítólag Isten követőinek kellene lenniük, engedetlenségükben. Nem az emberek átkozódnak, hanem ők átkozták meg Istent átokkal.

Számos verset láttunk, ahol a szóferimek, az ókori írnokok változtatásokat eszközöltek a Szentírásokban, és ezek nem mindegyike volt hasznos. Voltak olyan időszakok, amikor hagyniuk kellett volna, hogy Isten mondja meg a dolgokat úgy, ahogy vannak, és nem kellett volna megpróbálniuk lágyítani vagy személyteleníteni Isten és népe közötti kapcsolatot.

Ebből a tanulmányból látjuk, hogy a Szentírások Istent olyan Lényként mutatják be, aki teremtett minket, és aki kapcsolatot kíván ápolni velünk. Aljas és mocskos, ingujjas nyelvet használ, sőt szlengkifejezéseket és az emberek köznyelvi kifejezéseit is, hogy megmutassa, hogy ő nem az a távolságtartó, Óz csodái típusú karakter, aki elől az embereknek rettegve kellene menekülniük. Személyes kapcsolatot akar az emberekkel. Ezért használ olyan kifejezéseket, mint a „házasság”, a „fiúk” stb.

Látjuk, hogyan változtatták meg azokat az írásokat, amelyek Istent személyes, cselekvő és reagáló Lényként mutatják be, olyan írástudók, akik nem látták Istent ilyen Istennek.

Túl méltatlan dolog-e Istent káromló és utáló, Istenre fittyet hányó emberekről beszélni? Túl ismerős és megalázó dolog-e Istenről beszélni Ábrahám előtt, az „én YHVH-mról” beszélni?

A Szentírást úgy kell elfogadnunk, ahogy jön. Nagyon sok olyan dolog van a Bibliában, amit még nem értünk. De fontos, hogy tiszteljük Isten szavát, és meg akarjuk érteni, amit eredetileg mondott. Bármennyire is az írástudókra bízták a szent felelősséget, hogy biztonságosan átadják a Szentírást egyik generációról a másikra, volt egy írástudó csoport, a szóferim, akik nem voltak olyan óvatosak ezzel, mint amennyire talán kellett volna.

Az írnokoknak jól kellett volna tudniuk, hogy a Szentírásban sok olyan dolog van, amit ők maguk soha nem értenének meg, mert sok mindent egy jövőre, az utolsó napokra írtak. De ezeket a szavakat hűségesen átvitték a saját idejükből gyermekeik és unokáik idejébe.

De mivel emberek voltak, az írnokok hibáztak. Néhány írnok hibázott a másolásban, mások, mint például a szoférek, maguknak vállalták, hogy helyenként „kijavítják” a Szentírást. A hibákat különböző másolatok összehasonlításával lehet felfedezni. A szoférek javításai azonban csak a saját jegyzeteikben, a Masszorában találhatók meg a kéziratokban, és ezek nem voltak részei egyetlen nyomtatott Bibliának sem, amíg a The Companion Bible meg nem jelent az elmúlt 100 évben.

Most már felvértezve ezzel az információval. Ez egy ideig lekötheti önt a Bibliáival. És ez mindig jó dolog.

The Sopherim and the Alterations of the Hebrew Text (A transcript of a message given on June 6, 1998) by Jack M. Lane




But what about the 134 places where the Sopherim substituted "Adonay" in the text for YHVH? There were some general guidelines the Sopherim followed. The guidelines were:
1. Those passages where a man directly addressed God. Apparently they felt it was not proper for a man, even Moses, to address God by name. Even today, we wouldn’t go up to a king and call him by name. We would use a title, such as "Your highness." We wouldn’t call the President by name. We might call him names, but we wouldn’t call him "Bill." (Examples: Exodus 4:10, 13; 5:22; 34:9.)
2. Changes were made in statements that bring God into a personal relationship with the speaker. So, "my YHVH" was changed to "my Adonay." (Examples: Numbers 14:17; Judges 6:15; 13:8.)
3. When God Himself directly intervened in the affairs of men, His name was removed so God wouldn’t seem to be getting so personal with mere humans. (Examples: 2 Kings 7:6; Isaiah 3:17-18; 4:4; 7:14.)
4. If anyone caused a reproach against God, the passage was seen as an affront to God, and God’s name was removed. (Example: 2 Kings 19:23.)
5. If anyone had actually seen YHVH, His name was removed so the person saw "Adonay" instead. (Examples: Isaiah 6:1, 8; Amos 7:7; 9:1.)
6. If "YHVH" was used twice in the same verse, the second one was often changed to "Adonay." (Example: Exodus 4:10.)
One scripture where this apparently was not the case is Psalm 110:1: "The LORD said to my Lord." We discussed this last week. Here the first "LORD" is "YHVH" and the second "Lord" is "Adonay," in the original Hebrew. So we have two Beings shown here, representing the Ones who became the Father and the Son. But in verse 5, there was an emendation by the Sopherim. "The Lord is at Your right hand." It goes on to describe the Messianic things this Lord will do. However, this "Lord" in verse 5 was also "YHVH" in the original Hebrew. So we now have a second YHVH, sitting at the right hand of the first YHVH. The Sopherim changed this double YHVH reference to make the problem go away. It hasn’t gone away.
Let’s look next at some of the 18 emendations listed in Bullinger's Appendix 33.
Genesis 18:22 (KJV):
"And the men turned their faces from thence, and went toward Sodom: but Abraham stood yet before the LORD."
Originally:
"And the men turned their faces from thence, and went toward Sodom: but the LORD stood yet before Abraham."
Apparently, it was demeaning to God to have Him stand before Abraham, so the Sopherim turned it around so that the lesser, Abraham, would stand before the greater, God.
Numbers 11:15
"And if thou deal thus with me, kill me, I pray thee, out of hand, if I have found favour in thy sight; and let me not see my wretchedness."
Originally:
"And if thou deal thus with me, kill me, I pray thee, out of hand, if I have found favour in thy sight; and let me not see thy evil."
Apparently, God should not be able to possess evil.
1 Samuel 3:13:
"For I have told him that I will judge his house for ever for the iniquity which he knoweth; because his sons made themselves vile, and he restrained them not."
Originally:
"For I have told him that I will judge his house for ever for the iniquity which he knoweth; because his sons cursed God, and he restrained them not."
This text was softened because it was a harsh thing to think of someone cursing God.
2 Samuel 12:14:
"Howbeit, because by this deed thou hast given great occasion to the enemies of the LORD to blaspheme, the child also that is born unto thee shall surely die."
Originally:
"Howbeit, because by this deed thou hast greatly blasphemed the LORD, the child also that is born unto thee shall surely die."
How could King David be a blasphemer? A man after God’s own heart! So this was changed so that David would be the vehicle through which others -- enemies -- might blaspheme God. Yet, the original shows that God forgives blasphemy upon repentance, and that adultery and murder -- David’s sins in question here -- are considered blasphemy.
I Kings 12:16:
"So when all Israel saw that the king hearkened not unto them, the people answered the king, saying, What portion have we in David? neither have we inheritance in the son of Jesse: to your tents, O Israel: now see to thine own house, David. So Israel departed unto their tents."
Originally:
"So when all Israel saw that the king hearkened not unto them, the people answered the king, saying, What portion have we in David? neither have we inheritance in the son of Jesse: to your gods, O Israel: now see to thine own house, David. So Israel departed unto their tents."
Job 7:20:
"I have sinned; what shall I do unto thee, O thou preserver of men? why hast thou set me as a mark against thee, so that I am a burden to myself?"
Originally:
"I have sinned; what shall I do unto thee, O thou preserver of men? why hast thou set me as a mark against thee, so that I am a burden to thee?"
Could a mere mortal be a burden to God? The Sopherim thought not, but that is what Job said about himself.
Job 32:3:
"Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned Job."
Originally:
"Also against his three friends was his wrath kindled, because they had found no answer, and yet had condemned God."
But if Job’s three friends had only condemned Job, that wasn’t such a big deal. But if what they had said had condemned God, as it says in the original, we might want to study what they had said, so we can avoid condemning God ourselves!
Psalm 10:3:
"For the wicked boasteth of his heart's desire, and blesseth the covetous, whom the LORD abhorreth."
Originally:
"For the wicked boasteth of his heart's desire, and the covetous man blasphemeth, yea, abhoreth the LORD."
Here is another place where a derogatory reference to God was changed.
Psalm 106:20:
"Thus they changed their glory into the similitude of an ox that eateth grass."
Originally:
"Thus they changed My glory into the similitude of an ox that eateth grass."
Again, a derogatory comment about God is altered.
Ezekiel 8:17:
"Then he said unto me, Hast thou seen this, O son of man? Is it a light thing to the house of Judah that they commit the abominations which they commit here? for they have filled the land with violence, and have returned to provoke me to anger: and, lo, they put the branch to their nose."
Originally:
"Then he said unto me, Hast thou seen this, O son of man? Is it a light thing to the house of Judah that they commit the abominations which they commit here? for they have filled the land with violence, and have returned to provoke me to anger: and, lo, they put the branch to My nose."
It makes no sense that they would try to spite themselves. Whatever the phrase may mean, putting the branch to God’s nose is definitely an act of rebellion and mischief against God. But the Sopherim apparently felt that it was derogatory to God to refer to Him as having a nose, even when using hyperbole, as this verse does.
Hosea 4:7:
"As they were increased, so they sinned against me: therefore will I change their glory into shame."
Originally:
"As they were increased, so they sinned against me: My glory have they changed into shame."
The real meaning of the verse is that when men sin, they bring shame to God’s glory.
Habbakuk 1:12:
"Art thou not from everlasting, O LORD my God, mine Holy One? we shall not die. O LORD, thou hast ordained them for judgment; and, O mighty God, thou hast established them for correction."
Originally:
"Art thou not from everlasting, O LORD my God, mine Holy One, who diest not? O LORD, thou hast ordained them for judgment; and, O mighty God, thou hast established them for correction."
The emendation transferred immortality from God to men. It makes no sense, and has no bearing on the context. In its original form, it glorifies God who is immortal.
Malachi 1:11-12:
"For from the rising of the sun even unto the going down of the same my name shall be great among the Gentiles; and in every place incense shall be offered unto my name, and a pure offering: for my name shall be great among the heathen, saith the LORD of hosts. But ye have profaned it, in that ye say, The table of the LORD is polluted; and the fruit thereof, even his meat, is contemptible."
Originally:
"But ye have profaned Me, in that ye say, The table of the LORD is polluted; and the fruit thereof, even his meat, is contemptible."
The Sopherim wanted to protect God against men, and made it seem that men were profaning God’s name, rather than profaning God Himself.
Malachi 3:9:
"Ye are cursed with a curse: for ye have robbed me, even this whole nation."
Originally:
"Ye have cursed Me with a curse: for ye have robbed me, even this whole nation."
God’s message to Malachi shows that it is God Himself who is being cursed by the disobedience of those rebellious people who are supposed to be followers of God. It’s not that the people are cursed, but that they have cursed God with a curse.
We’ve seen a number of verses where the Sopherim, ancient scribes, made changes in the scriptures, not all of which were helpful. There were times when they should have let God tell it like it is, and not try to soften, or de-personalize, the relationship God has with His people.
From this study, I’ve seen that the scriptures show God as a Being who created us and wishes to have a relationship with us. He uses down and dirty, shirt-sleeve language, even slang terms and the colloquialisms of the people, to show that He is not the aloof, Wizard of Oz type of character that men should run from in terror. He wants to have a personal relationship with humans. That’s why He uses terms such as "marriage," "sons," etc.
I’ve seen how some of the very scriptures that show God as a personal, acting and reacting Being, were changed by scribes who didn’t see God as being that kind of a God.
Is it too undignified to speak of men blaspheming and abhorring God, thumbing their nose at God? Is it too familiar and demeaning to talk of God standing before Abraham, to talk of "my YHVH"?
We have to take scripture as it comes. There are a great many things in the Bible we don’t understand yet. But it is important that we revere the word of God, and to want to understand what it originally said. As much as the scribes were entrusted with the sacred responsibility of transferring scripture safely from one generation to the next, there was one group of scribes, the Sopherim, who were not as careful about it as perhaps they should have been.
It should have been well known to the scribes that there were many things in scripture they themselves would never be able to understand, for many things were written for a time yet future, for the last days. But they transferred those words faithfully from their time to the time of their children and grandchildren.
But being human, the scribes did make mistakes. Some scribes made mistakes in copying, others, such as the Sopherim, took it upon themselves to "correct" scripture in places. Mistakes can be spotted by comparing various copies. But the emendations of the Sopherim are only found by their own notations, the Massorah, in the manuscripts, and those have not been a part of any Bible in print until The Companion Bible was published, within the last 100 years or so.
Now you are armed with this information. This should keep you busy with your Bibles for awhile. And that's always a good thing.