Náhum próféta könyve (1-3 fejezet)

Náhum 1

1 Ninive terhe. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
2 Féltőn szerető és bosszúálló Isten Jehova. Jehova bosszúálló. Tele van haraggal Jehova; bosszút áll ellenségein, és haragot tart ellenségei ellen.
3 Hosszútűrő Jehova de nagy hatalmú, és nem mentesít bűntetése alól. Jehova útja szélvész és vihar-zivatar, lábának pora pedig felhő.
4 Megdorgálja a tengert és kiszárítja azt, és kiapasztja a folyókat mind; Básán és Kármel elhervad, a Libanon virága elfonnyad.
5 Hegyek rengenek miatta, és a halmok szétmálnak, megrendül a föld előle, a lakott világ és mindazok, akik rajta laknak.
6 Ki állhat meg haragja előtt, és ki kelhet fel haragja közepette? Haragja tűzként éri el a földet, és a sziklákat is szétzúzza.
7Igen jó Jehova, erősség a nyomorúság napján, és ismeri azokat, akik benne bíznak.
8De lezúduló árral teljesen véget vet annak a helynek, és sötétség üldözi ellenségeit.
9Mit koholtok Jehova ellen? Teljes véget vet ő, a nyomorúság nem ismétlődik kétszer.
10Mert annyira összegabajodtak, mint a tüskebokrok, az ittasok ittasaiként, hogy megemésztődnek, mint a száraz, érett tarló.
11Belőled származott, aki gonoszt koholt Jehova ellen, aki álnok tanácsot adott.
12Így szól Jehova: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis ilyen módon levágattnak, kimulva. Bár megaláztalak téged, többé nem foglak megalázni.
13Most pedig letöröm rólad igáját, és szétszaggatom köteleidet.
14És Jehova megparancsolja felőled: Nevednek többé ne legyen emlegető magva! Kivágom istened házából a faragott és öntött képmást, megásom sírodat, te semmirekelő!
15Íme, a hegyeken van már az örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet. Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert többé nem vonul át rajtad a semmirekellő: mindenestől kivágattatott.

Náhum 2

1Szétszórók jönnek fel arcod elé, őrizd a bástyát, vigyázz az útra, erősítsd meg a derekakat, erősítsd meg hatalmasan az erődet!

2Mert visszaadja Jehova Jákob büszkeségét, mint Izrael büszkeségét, noha a szüretelők leszüretelték őket és elpusztították szolőágaikat.

3Vörösre festették vitézeinek pajzsát, a sereg emberei bíborvörösbe öltöztek, a szekerek fáklyák tüzében vannak az ő felkészítésének napján, és a ciprusfa-pajzsok be vannak burkolva.

4Őrülten száguldanak a szekerek az utcákon, csörömpölnek a városok terén; megjelenésük olyan, mint a fáklyák, mint a villámok összetörnek.

5Előszólítja vitézeit; botladoznak járás közben, sietnek falához, és a védelmező felfegyverkezik.

6A folyók kapui megnyíltak, és a palota megrendült.

7De elvégeztetett: a királynőt vetköztetik, elviszik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellüket verve.

8 És habár Ninive olyan, mint a bővizű tó, ősidőktól fogva: mégis elfutnak. „Álljatok meg, álljatok meg!”; De senki sem néz vissza.

9Fosztogassatok ezüstöt! Fosztogassatok aranyat! Mert végtelensége a sok kincseknek –  minden értékes tárgynak.

10Üres, elpusztult és kifosztott! Megolvad a szív, reszketnek a térdek, és fájdalom van minden ágyékban; és arcuk mindnyájuknak elfeketedett.

11Hol van az oroszlánok tanyája és az oroszlánkölykök helye, ahová járni szokott a nőstény és hím oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt senki, aki elriassza őket onnan? 

12A testes oroszlán eleget tépett kölykeiért, és folytogatott nőstényeiért: megtöltötte barlangjait zsákmánynal, és tanyáit prédával.

13Íme, én ellened fordulok – mondja a Seregek Jehovája – és füstté égetem fel szekereit; oroszlánkölykeid kard emészti meg, zsákmányolásod kiirtom a földről, és követeid szavát sem fogják többé hallani.

Náhum 3

1Jaj a vérontás városának! Csupa hazugság, tele rablással, nem szűnik meg zsákmányolni.

2Az ostor csattogása, a kerekek zaja, a vágtató lovak és a száguldó szekerek zúgásának hangja!

3A lovasok törtetnek, a kardok pengéi villognak, fényes a lándzsa és a sok megölt, sőt, a holttestek halmai. Nincs vége az elesett testeknek, és megbotlanak hulláikban.

4A bájos és elbűvölő parázna sok paráznasága miatt, aki mesteri hitetésű, paráznaságával nemzeteket ejtett meg, varázslataival pedig népcsaládokat.

5Íme, ellened fordulok – ezt mondja a Seregek Ura – és felhúzom ruhádat arcodra, megmutatom a népeknek mezítelenségedet, és a királyságoknak szégyenedet!

6És utálatos dolgokat vetek rád, és utálatossá teszlek, és trágyává teszlek.

7És aki meglát, elmenekül tőled, és azt mondja: „Kifosztották Ninivét!” Ki vigasztalja meg? Honnan keressek vigasztalókat neked?

8Jobb vagy-e No-Amonnál, amely a Nilus között feküdt, körülötte vizek vették körül, amelynek tenger volt a fedezéke, és a tenger volt a fala?

9Kús volt az erőssége, és Egyiptom, amelynek nem volt vége; Pút és Líbia voltak segítői.

10De ő is fogságba ment. Kisgyermekeit is szétzúzták az összes utca elején. Sorsot vetettek főembereire, és minden nagy emberét láncra verték.

11Te is megrészegszel, eltűnsz, te is menedéket keresel majd az ellenség elől.

12Minden erődítményed olyan, mint a fügefák elsőérett gyümölcsei: ha megrendítik őket, az evő szájába esnek.

13Íme! Hadi néped olyan, mint az asszonyaid közötted. Ellenségeid miatt megnyílnak földed kapui, tűz emészti meg záraidat.

14Meríts magadnak ostromvizet, erősítsd meg erődítményeidet, menj be az agyagba, taposd a habarcsot, ragadd meg a téglaöntőformát!

15Bizony ott tűz emészt meg, kard kaszál le, megemészt mint a sáska – sokasodjál akár a sáska, szaporodjál akár a szöcske.

16Nagy sokasága a kereskedőidnek is, mint az ég csillagai, levedlik a sáska, és elrepül.

17Vezetőid olyanok, mint a szaporodó sáska, és parancsnokaid, mint a sáskasereg, amelyek hideg napon a falakra szállnak; süt a nap, és elrepül, és azt sem tudni, hol vannak.

18Pásztoraid szunnyadnak, Asszíria királya; nagyjaid nyugszanak; Néped szétszóródott a hegyeken, és senki sem gyűjti össze őket.

19Senki sem bánkódik romlásod miatt, sebed súlyos, mindenki, aki hallja híredet, tapsol feletted, mert kire nem hatott szüntelenül a gonoszságod?