Jónás próféta könyve (4 fejezet)

Jónás 1

1:1És szóla Jehova Jónáshoz, Amittai fiához, mondván: 2Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk elém jutott! 3És felkelt Jónás, hogy Tarsisba meneküljön Jehova színe elől, és lement Joppéba, talált egy hajót, amely Tarsisba tartott, kifizette a bért, és beszállt, hogy velük együtt Tarsisba menjen Jehova színe elől.

4Jehova pedig erős szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, és már-már azon volt, hogy  a hajó összetörik. 5A hajósok megijedtek, és mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajó rakományát a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó rakterébe, lefeküdt, és mély álomba merült. 6A hajóskapitány pedig odament hozzá, és monda néki: Miért alszol? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez, talán gondol ránk Isten, és nem veszünk el! 7És mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett. 8És mondták neki: „Mondd meg nekünk, mi miatt ért minket ez a veszedelem? Mi a te munkád, és honnan jössz? Melyik a te szülőfölded, és melyik nép közül való vagy?” 9És monda nekik: „Héber vagyok, és félem Jehovát, a menny Istenét, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.” 10És nagyon megijedtek az emberek, és mondták neki: „Mit tettél?” Mert tudták az emberek, hogy Jehova elől menekül, mert ő elmondta nekik. 11És mondták neki: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsillapodjon alattunk, mivel egyre viharosabb a tenger?” 12És ezt mondta nekik: „Fogjatok fel engem és dobjatok a tengerbe, hogy a tenger lecsillapodjon alattatok, mert tudom, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.” 13A férfiak erőteljesen eveztek, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem tehették, mert a tenger egyre viharosabb lett felettük. 14Kiáltottak Jehovához, és ezt mondták: „Könyörgünk, Jehova, ne veszszünk el ennek a férfinak a lelkéért, és ne háríts ránk ártatlan vért, mert te, Jehova, úgy cselekedtél, ahogy akartad.” 15És felvették Jónást és bedobták a tengerbe, és a tenger megszűnt háborogni. 16A férfiak nagyon félték Jehovát, áldozatokat mutattak be Jehovának és fogadalmakat tettek.

Jónás 2

2:1És Jehova egy hatalmas halat rendelt, hogy elnyelje Jónást, és Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában. 2És imádkozott Jónás Jehovához, az ő Istenéhez, a hal gyomrából. 3És monda: Nyomorúságomban kiáltottam Jehovához, és ő meghallgatott engem; a sír gyomrából kiáltottam: Meghallgattad a hangomat! 4És a tenger szívébe vetettél engem a mélységbe, és körülfogott a víz; minden hullámod és áradatod átcsapott rajtam. 5És azt mondtam: Elvetettél szemed elől! Bárcsak megnézhetném még egyszer szentséges templomod. 6Víz vett körül egészen a lelkemig, a mélység vett körül, hínár szövődött a fejemre. 7A hegyek aljára sülyedtem le, rám a föld zárai örökre bezárultak; de te kihoztad életemet a mélységből, Jehova Istenem. 8Amikor elcsügged a lelkem, megemlékeztem Jehováról, és imádságom eljutott hozzád szent templomodba. 9Akik hiábavaló bálványokat őrzenek, elhagyják azt, aki kegyelmes hozzájuk. 10Én azonban hálaadással áldozom neked, megadom, amit fogadtam. Mert Jehováé a szabadítás! 11Jehova pedig szólt a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.

Jónás 3

3:1És másodszor is szólt Jehova igéje Jónáshoz, mondván: 2Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott azt a kijelentést, amelyet én mondok neked! 3És felkelt Jónás, és elment Ninivébe Jehova igéje szerint. Ninive pedig igen nagy város volt, háromnapi járásnyira. 4És Jónás elkezdte, bevonulva a városba, egynapi járásnyira, és kiáltotta, és monda: Még negyven nap múlva Ninive elpusztul! 5És Ninive népe hitt Istenben, és böjtöt hirdetett, és zsákruhába öltözött, legnagyobbjától legkisebbjéig. 6És eljutott a hír Ninive királyához, mire az felkelt trónjáról, levette királyi ruháját, zsákruhába burkolózott, és a hamura ült. 7És kihirdették és elrendelték egész Ninivében: A király és főemberei tanácsára mondván: Sem ember, sem állat, sem szarvasmarha, sem juh semmit ne kóstoljon; Nem legelnek, és vizet sem isznak. 8Zsákruhába burkolóznak, ember és állat egyaránt, és hangosan kiáltanak Istenhez, és mindenki megbánja gonosz útját és a kezében az erőszakosságból lévő haszonszerzést. 9Ki tudja, talán megbánja, és Isten megenyhül, és elfordul haragjának lángjától, és nem veszünk el. 10És látta Isten tetteiket, hogy megbánták gonosz útjukat, és Jehova megenyhült azon rosz miatt, amelyet mondott nekik, és nem tette meg.

Jónás 4

4:1Ez azonban nagyon rossznak tűnt Jónás szemében, és megharagudott. 2Ímádkozott Jehovához, és ezt mondta: „Kérlek, Jehova, nem ez volt-e a perem, amikor még a földemen voltam? Ezért siettem Tarsisba menekülni, mert tudom, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, hosszútűrő, nagy irgalmassággal teljes és a gonosz megbocsátója. 3Most pedig, Jehova, vedd el tőlem a lelkemet, mert jobb a halálom, mint az életem.” 4Jehova pedig ezt mondta „Vajon  jogos-e a te haragod?” 5Jónás kiment a városból, és a város keleti oldalán telepedett le, ott kunyhót épített magának, és az árnyékában ült, amíg meg nem látta, mi történik a városban. 6Jehova Isten pedig egy tököt rendelt, és az megnőtt Jónás felett, hogy árnyékot vessen a fejére, és megmentse őt a hőbajtól, és Jónás nagyon örült az ágnak. 7Másnap virradóra Isten egy férget rendelt, és a féreg megtámadta a tököt, és az elszáradt. 8Lőn pedig, amikor kisütött a nap, Isten tikkasztó keleti szelet rendelt, és a nap Jónás fejére tűzött, és elájult, és könyörgött, hogy meghalhasson, és azt mondta: „Jobb a halálom, mint az életem.” 9És monda Isten Jónásnak: Nagyon bánod a tököt? És ő felele: ''Nagyon bánom mindhalálig.” 10És monda Jehova: Te megszántad a tököt, amelyért nem fáradoztál, és nem te termesztetted, amely az egyik éjjel felnövekedett, a következő éjjel pedig elveszett. 11Vajon ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben sokkal több van, mint százhúszezer ember, akik nem tudják megkülönböztetni jobb kezüket a baljuktól, és sok jószág is van ott?