Habakuk próféta könyve (3 fejezet)

Habakuk 1

1:1Habakuk próféta prófécája ezt jövendölte:

2Ó, Jehova! Meddig kiáltok még, és nem hallgatsz meg? Erőszak miatt kiáltok hozzád, és nem segítesz! 3Miért mutatod meg nekem a gonoszságot, és miért nézed a romlást? Fosztogatás és erőszak van előttem, és aki viszályt és versengést hordoz állhatatosan. 4Ezért inog a Tóra (Törvény), és az igazságszolgáltatás nem érvényesülhet, mert a gonosz körülveszi az igazat, ezért fordul elő az igazságszolgáltatás elferdítve.

5Nézzétek meg népek között, és lássátok, és csodálkozzatok, mert a ti napjaitokban is nagy tettet visz véghez. Nem fogjátok elhinni, ha ezt mások mondják: 6Íme, én támasztom fel a káldeusokat, a keserű és féktelen népet, akik bejárják az ország szélességét, hogy olyan hajlékokat foglaljanak el, amelyek nem az övék. 7Szörnyűek és rettenetesek; maguktól ered az ítéletük és a rangjuk. 8És lovaik gyorsabbak a párducoknál, és vadabb marásuk az esti farkasoknál; és lovasaik sokasága fékezhetetlen, és bár lovasaik messziről jönnek, úgy repülnek, mint a sas, amely siet, hogy szétszaggassa lenyelő prédáját. 9Mindannyian azért jönnek erőszakot tegyenek - arcuk hevessége olyan, mint a keleti szél, és annyi foglyokat gyűjtöttek, mint a homok.

10És gúnyolják a királyokat, és a fejedelmek gúny tárgyává válnak előttük. Gúnyt űz minden erődből, földet halmoz fel és elfoglalja azt.

11Aztán szélként továbbmegy és lankadásba megy át, és bűnössé válnak: ezt az erőt istenüknek tulajdonítják. 12Nem te vagy-e öröktől fogva, Jehova, az én Istenem, az én Szentem? Nem fogunk elveszni! Jehova, te ítélkezésre rendelted őket, és ó, Erős Isten, fenyítésre erősítetted meg őket. 13Szemed túl tiszta ahhoz, hogy a gonoszt szemlélje, és nem nézheted a nyomorgatást. Miért nézed el a hűtleneket, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyel egy nála igazabbat?

14És olyanná tetted az embert, mint a tenger halát, mint a föld csúszómászókat, amelyek felett nincsen uralkodó. 15Mindegyiket kifogja horoggal, hálójába fogja, és keritőhálójába gyűjti. Ezért örül és vígad. 16Ezért áldozik hálójának, és tömjénez hálójának, mert azokból kövér az ő része, és eledele hizlaló. 17Vajon ezért üríti-e ki hálóját, és kímélet nélkül szüntelenül idézi a népek halálát? 

Habakuk 2

2:1Őrhelyemen megállok, és egy erődítményre helyezem magam, és figyelek, hogy mit fog szólni hozzám, és mit fogok válaszolni, amikor panaszt kapok. 2Jehova pedig válaszolt nekem, és ezt mondta: Írd le a látomást, és vésd a táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni. 3Mert ez a látomás a meghatározott időre; és szól a végről, és az nem szűnik meg; ha késik is, várj rá, mert biztosan eljön, nem marad el. 4Íme, felfuvalkodott, lelke nem igaz benne, de az igaz élni fog hite által. 5És bizony ez, akit a bor elárul, a gőgös ember, akinek nem marad lakhelye, aki kiterjesztette torkát, mint a sír, és olyan, mint a halál, és soha nem elégszik meg, és magához ragadta az összes népeket, és magához gyűjtötte az összes nemzeteket. 6Nem költenek-e ezek mindnyájan példázatot róla és nem mondják-e: Nem jaj annak, aki sokasítja azt, ami nem az övé? Meddig szaporítja még magának a nehéz zálogokat? 7Nem kelnek-e fel hirtelen uzsorásaid, hogy megsanyargassanak? És nem leszel-e a zsákmányuk? 8Mivel te sok nemzetet kifosztottál, a népek minden maradéka is kifoszt téged, az embervér és az országon elkövetett erőszak miatt, a városon és minden lakóján. 9Jaj annak, aki gonosz hasznot húz házának, hogy magasra rakja fészkét, hogy megszabaduljon a gonosz kezéből, 10 Gyalázatos dolgot tanácsoltál házadnak, hogy sok népet kivágj, és a lelked bűnössé tedd. 11Mert a kő is kiált a falból, és a fa gerenda válaszol neki. 12Jaj annak, aki vérontással épít várost, és álnoksággal alapít várost! 13Íme, hát nem a Seregek Jehovájától van-e ez, hogy a népek a tűnek fáradoznak, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? 14Mert tele lesz a föld Jehova dicsőségének ismeretével, ahogyan a vizek beborítják a tengert.

15Jaj annak, aki inni ad felebarátjának, kitölti tömlőjét, és lerészegíti is, hogy lássa mezítelenségét. 16Megtelsz te is gyalázattal - dicsőség helyett, iszol te is, és kilátszik körülmetéletlenséged, amikor hozzátok fordul Jehova jobbkezének pohara, és szégyenletes okádás lesz dicsőségetekre. 17Mert bizony a Libanonon elkövetett erőszak borít be téged, és a vad pusztítása rettegésedre lesz, az ember vére és az országon, városon és minden lakóján elkövetett erőszakért. 18Mi haszna van a faragott képnek, hogy alkotója faragta azt? Vagy az öntött bálványszobornak mint a hazugság tanítójának, hogy alkotója a saját alkotásában bízik, hogy néma bálványokat készítsen? 19Jaj annak, aki azt mondja a fának: Kelj fel! A néma kőnek: Ébredj fel! Vajon tanító az!? Íme, arannyal és ezüsttel van bevonva, és nincs benne lelket adó szellem. 20 De Jehova az ő szent templomában van: "Hallgasson el előtte az egész föld!"

Habakuk 3

3:1Habakuk próféta imája, a Siralmak dallamára. 2Jehova, hallottam amit híredettél, és megrendülök cselekedeteidtől. Jehova, vidd végbe azt a mi éveinkben, tedd ismertté azt a mi éveinkben is!  Haragodban is emlékezz meg az irgalmasságról. 3Témánból jött Isten, Párán hegyéről a Szent, örökkévaló hatalommal. Dicsősége beborította az eget, és ragyogása betöltötte a földet. 4És olyan ragyogása volt, mint a fénysugár; sugarak áradtak kezéből, és ott volt elrejtve ereje. 5Dögvész járt előtte, tüzes láz pattant ki lábai után. 6Megállt és kiterjedt tekintete a földre; látta és elzavarta a népeket. Az örök hegyek összeomlottak, az örök halmok megalázkodtak. A világ törvény-ösvényei az övéi. 7A gonoszságuk miatt láttam bomlani Kúsán sátrait, Midián földjének kárpitjai remegni. 8Vajon a folyókra haragudott-e meg Jehova? A folyók ellen haragszik-e, vagy a tenger ellen háborodik fel? Csak nem azért, mert lovaidon a szabadító szekereiddel robogsz rajtuk? 9Íjad megmutatkozott, átkaid a nyilakkal töltött tegez. [Szela] Folyómedreket hasítsz velük a földön. 10A hegyek láttak téged és megremegtek. Vízfolyás hömpölygött. A mélység hangját hallatva az égig emelte.

11A nap és a hold megállt hajlékaiban; nyilaid fényénél járnak, lándzsád villámának fényességénél. 12Haraggal taposod a földet, fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket. 13Kimentél, hogy megmentsd népedet, hogy megmentsd felkentedet. Összezúztad a gonoszok házának fejét, feltárva azt alapjától nyakáig, örökre.

14Harcosainak fejét átszúrtad saját harci lándzsájukkal, akik ránk törtek, hogy szétszórjanak. Örömük az volt, amikor titokban felfalhatták a szegényt. 15 Lovaddal tapostál a tengeren, mint sok víz halmát. 16 Hallottam, és bensőm remegett, ajkam remegett a hangjától. A porhadás csontjaimba szállt, és remegtem helyemen. Mert várhatnék-e csendben a nyomorúság napjára, arra a napra, amikor az elnyomó eljön a népre? 17 Mert a fügefa nem virágzik, és a szőlőn sem lesz termés. Az olajfa termése elhal, és a gabonaföld nem terem eleséget. A juhok ki lesznek vágva az akolból, és nem lesznek szarvasmarhák az istállókban. 18 Mégis örülni fogok Jehovában, ujjongok üdvösségem Istenében. 19 Jehova az én Istenem és az én erősségem. Ő teszi lábamat, mint a szarvasokét, és ő vezet engem a magaslatokon.