Az evangélium János apostol szerint (21 fejezet)

János 1

1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és a Fiú volt az Ige. 2 Kezdetben Istennél volt. 3 Minden őáltala lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4 Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. 5 És a világosság a sötétségben fénylik, és a sötétség nem fogadta be azt. 6 Eljött egy Istentől küldött ember, akinek a neve János volt. 7 Ez tanúságtételül jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9 Az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, eljött a világba. 10 A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte meg őt. 11 Az övéihez jött, és ők nem fogadták be őt. 12 Akik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében: 13 Akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14 És az Ige hústestté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. 15 János bizonyságot tett róla, és kiáltott, mondván: Ez volt az, akiről beszéltem: Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. 16 Mert az ő teljességéből mindnyájan vettünk kegyelmet kegyelemért. 17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. 18 Istent soha senki sem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, ő jelentette ki őt. 19 És ez János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te? 20 És megvallotta, és nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus. 21 És megkérdezték tőle: Ki vagy hát? Illés vagy te? És azt mondta: Nem vagyok. Te vagy a próféta? És azt mondta: Nem. 22 Akkor azt mondták neki: Ki vagy te? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket küldtek: Mit mondasz magadról? 23 Én kiáltó hangja vagyok a pusztában: Egyengessétek Jehova útját, amint megmondta Ézsaiás próféta. 24 És a farizeusok közül oltak a küldöttek. 25 És megkérdezték őt, és azt mondták neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? 26 János így válaszolt nekik: „Én vízzel keresztelek, de közöttetek áll, akit ti nem ismertek, 27 Ő az, aki utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani a saruja szíját. 28 Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. 29 Másnap látta Jézust közeledni hozzá, és ezt mondta: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” 30 Ő az, akiről azt mondtam: „Utánam jön egy férfi, aki előttem áll, mert előttem volt.” 31 Én pedig nem ismertem őt, de hogy kijelenttessék Izraelnek, azért jöttem vízzel keresztelni. 32 János bizonyságot tett, mondva: „Láttam a szellmet mintegy galamb leszállni az égből, és rajta maradni.” 33 Én pedig nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod a szellemet leszállni és rajta maradni, az az, aki szent szellemmel keresztel. 34 Én pedig láttam, és bizonyságot teszek róla, hogy ez az Isten Fia. 35 Másnap János ismét ott állt két tanítványával, 36 és ránézve Jézusra, amint odament hozzá, így szólt: „Íme, az Isten Báránya!” 37 Két tanítványa hallotta őt beszélni, és követték Jézust. 38 Jézus megfordult, és látta, hogy követik, ezért megkérdezte tőlük: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Rabbi” (ami azt jelenti, hogy Mester), „Hol laksz?” 39 Ő pedig ezt mondta nekik: „Jöjjetek, és nézzétek meg!” Odamentek, meglátták, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. 40 András, Simon Péter testvére volt az egyik a kettő közül, akik hallották Jánost beszélni, és követték őt. 41 Először megtalálta a saját testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” (ami azt jelenti, hogy Krisztus). 42 Odavitte őt Jézushoz. Jézus rátekintve ezt mondta: „Te Simon vagy, János fia; Kéfásnak fognak hívni” (ami azt jelenti, hogy Péter). 43 Másnap Galileába akart menni. Találkozott Fülöpöl, és Jézus így szólt hozzá: „Kövess engem!” 44 Fülöp Betsaidából, András és Péter városából származott. 45 Fülöpö találkozott Nátánaellel, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, és akiről a próféták is írtak: Jézust, József fiát, Názáretből.” 46 Nátánael ezt kérdezte tőle: „Származhat-e valami jó Názáretből?” Fülöpö ezt felelte neki: „Jöjj és lásd meg!” 47 Jézus látta Nátánaelt hozzá menni, és ezt mondta róla: „Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs álnokság.” 48 Nátánael megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus ezt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott téged, amikor a fügefa alatt voltál, láttalak téged.” 49 Nátánael ezt mondta neki: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya.” 50 Jézus így felelt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy a fügefa alatt láttalak, hiszel? Nagyobbakat láttsz majd ezeknél. 51 És azt mondta neki: Ámen, Ámen, mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Emberfiára.

János 2

2:1 Harmadnap menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 2 Jézust is hívták tanítványaival együtt a menyegzőre. 3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” 4 Jézus így szólt hozzá: „Asszony, mi közöm hozzád? Az én órám még nem jött el.” 5 Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” 6 Volt ott hat kővízedény, a zsidók tisztulási rendje szerint, mindegyik két-három métréta férőjű. 7 Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg kőedényeket vízzel!” Azok pedig színültig töltötték azokat. 8 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Merítsetek most, és vigyetek a násznagynak!” Azok pedig merítettek. 9 A násznagy megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van,  csak a szolgák, akik a vizet merítették. Szólította a vőlegényt, 10 És ezt mondja neki: Mindenki először a jó bort adja fel, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat. Te a jó bort eddig tartogattad. 11 Ezt az első jelt tette Jézus a galileai Kánában, és megmutatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 12 Ezután lement Kapernaumba, ő és az anyja, testvérei és tanítványai; és nem sok napig maradtak ott. 13 Közeledett a zsidók pészahja, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14 A templomban ott találta az ökrök, juhok és galambok árusait és az ott ülő pénzváltókat. 15 Kötélből ostort készített, és mindenkit kiűzött a templomból, juhokat és ökröket egyaránt. A pénzváltók pénzét kiöntötte, és az asztalokat felborította. 16 A galambárúsoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek Atyám házát kalmárházzá!” 17 Tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy meg van írva: „A házadért való buzgalom emészt fel engem.” 18 A zsidók erre ezt kérdezték tőle: „Milyen jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?” 19 Jézus így válaszolt nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem.” 20 A zsidók erre ezt mondták: „Negyvenhat évig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” 21 Ő pedig teste templomáról beszélt. 22 Mikor azért feltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy ezt mondta; és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23 Amikor pedig a pészah ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket tett. 24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat, 25 és mivel nem volt szüksége arra, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről, hiszen tudta, mi van az emberben.

János 3

3:1 Volt pedig egy ember a farizeusok közül, név szerint Nikodémus, a zsidók egyik vezetője. 2 Ez odament hozzá éjszaka, és ezt mondta neki: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem teheti ezeket a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Isten.” 3 Jézus így válaszolt: „Ámen, Ámen, mondom neked: ha valaki nem születik felülről, nem láthatja meg az Isten királyságát.” 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhet meg az ember, amikor már öreg? Bemehet-e másodszor az anyja méhébe, és megszülethet-e?” 5 Jézus így felelt: „Ámen, Ámen, mondom neked: ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába. 6 Ami testtől született, test az, és ami szellemtől született, szellem az. 7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam neked: Felülről kell születnetek.” 8 A szél ott fúj, ahol akar, és hallod a zugását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenki, aki szellemtől született. 9 Nikodémus így felelt neki: Hogyan történhetnek meg ezek? 10 Jézus így felelt neki: Te vagy Izrael tanítója, és nem tudod ezeket? 11 Ámen, Ámen, mondom neked: azt mondjuk, amit tudunk, és azt tesszük bizonyságul, amit láttunk, de a mi bizonyságunkat nem fogadjátok el. 12 Ha földi dolgokat beszéltem nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek, ha mennyeieket beszélek nektek? 13 És senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie: 15 Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne el ne vesszen benne, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy a világ általa üdvözüljön. 18 Aki hisz benne, az nem jut ítéletre; aki nem hisz, az már ítéletre jutott, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Ez pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mindenki, aki gonoszt cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy cselekedetei fel ne feddessenek. 21 Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá váljanak cselekedetei, hogy Istenben cselekedtek. 22 Ezek után Jézus és tanítványai Júdea földjére érkeztek, és ott prédikált és keresztelt. 23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és (az emberek) hozzámentek, és megkeresztelkedtek. 24 Mert Jánost még nem vetették börtönbe. 25 Vitakérdés támadt akkor János tanítványai és egy zsidó között a megtisztulás felől. 26 Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: „Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, ő keresztel, és mindenki hozzá megy.” 27 János így válaszolt: „Az ember semmit sem kaphat, hacsak nem a mennyből adatott neki. 28 Ti magatok vagytok tanúim arra, hogy azt mondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29 Akinek menyasszonya van, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, nagyon örül a vőlegény hangjának. Ez tehát az én örömöm. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig fogyatkoznom. 31 Aki felülről jön, mindenek felett való; aki a földről való, az földi, és a földiekről beszél. Aki a mennyből jön, mindenek felett való. 32 Amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot, és senki sem fogadja el az ő bizonyságtételét. 33 Aki befogadja az ő bizonyságtételét, az elpecsételte, hogy Isten igaz. 34 Mert akit Isten elküldött, az Isten igéit szólja, mivel Isten nem mértékkel adja neki a szellemet. 35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott. 36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúban, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

János 4

4:1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János – mert maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –, 3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. 4 És mivel Szamárián ment keresztül, 5 Megérkezett Szamária egyik városába, Sikárba, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus, elfáradva az utazástól, leült a kúthoz. Körülbelül hat óra volt. 7 Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba eleséget venni. 9 A szamaritánus asszony ezt mondta neki: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre, tőlem, aki szamaritánus asszony vagyok?” Mert a zsidók nem barátkoznak a szamaritánusokkal. 10 Jézus így válaszolt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom” te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. 11 Az asszony azt mondta neki: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: honnan van hát neked az élő vízed? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákobnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ő maga is ebből ivott, fiai és jószágai is? 13 Jézus így felelt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik. 14 De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó vízforrássá lesz benne. 15 Az asszony így felelt neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzak meg, és ne is jöjjek ide meríteni! 16 Ő pedig azt mondta neki: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide! 17 Az asszony így felelt: Nincs férjem. Jézus ezt mondta neki: Jól mondtad: Nincs férjem. 18 Mert öt férjed volt, és akivel most vagy, az nem a férjed. Igazat mondtál.” 19 Az asszony így felelt neki: „Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.” 21 Jézus ezt mondta neki: „Hidd el nekem, asszony, eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt imádjuk, akit ismerünk, hogy az üdvösség a zsidóktól van. 23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya is ilyen imádókat keres. 24 Az Isten szellem, és azokat keresi, akik szellemben és igazságban imádják őt. 25 Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk. 26 Monda neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. 27 Ekkor odamentek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy az asszonnyal beszélt; de senki sem kérdezte: Mit keresel, vagy miért beszélsz vele? 28 Az asszony akkor otthagyta a vedrét, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 Gyertek, nézzetek meg egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem: nem ez-e a Krisztus? 30 És kimentek a városból, és odamentek hozzá. 31 Eközben, kérlelték őt a tanítványai, mondva: Rabbi, egyél! 32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit engyem, amiről ti nem tudtok. 33 Azt mondták azért a tanítványok egymásnak: Ki adott neki enni? 34 Azt mondta nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és elvégezzem az ő munkáját. 35 Nem azt mondjátok-é: Még négy hónap, és eljő az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek a mezőket, hogy már fehérek az aratásra. 36 Az arató pedig jutalmat kap, és örök életre gyűjt termést, hogy együtt örvendezhessen a vető és az arató. 37 Mert ebben igaz a mondás, hogy az egyik vet, a másik arat. 38 Én elküldtelek titeket, hogy learassátok, amiért nem fáradtatok; mások fáradoztak, és ti beszálltatok az ő munkájukba. 39 És abból a városból sokan hittek benne a szamaritánusok közül az asszony bizonyságtétele miatt, aki így vallott: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.” 40 Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték, hogy maradjon náluk, és ő két napig ott is maradt. 41 Sokan hittek még a saját szavai miatt. 42 Azt mondták az asszonynak: „Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Megváltója.” 43 Két nap múlva pedig kiment onnan Galileába, 44 Jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában. 45 Amikor tehát Galileába ért, a galileaiak befogadták őt, látván mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen; mert ők is elmentek az ünnepre. 46 Ismét elméne Galilea Kánájába, ahol a vizet borrá változtatta. És volt ott egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kapernaumban. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába jött, odament hozzá, és kérte, hogy jöjjön le, és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán volt. 48 Jézus pedig monda neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. 49 A királyi tisztviselő azt mondta neki: Uram, jöjj le, mielőtt meghal a gyermekem! 50 Azt mondta neki Jézus: Menj el; a te fiad él. Az ember hitt a beszédnek, a melyet Jézus mondott néki, és lement. 51 Amikor még lemenőben volt, a szolgák eléje jöttek és ezt mondták neki: „A fiad él.” 52 Megkérdezte tőlük, melyik órában lett neki a jobban. Azt mondták neki: „Tegnap a hetedik órában hagyta el őt a láz.” 53 Az apa megtudta, hogy abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: „A fiad él.” Ő pedig hitt, és egész házanépe. 54 Ez ismét egy második jel volt, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába jött.

János 5

5:1 Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és Jézus felment Jeruzsálembe. 2 Jeruzsálemben van egy fürdőhely a Juh-kapunál, amelyet héberül Bethesdának hívnak, öt oszlopos tornáccal. 3 Ezekben sok beteg feküdt, vakok, sánták, sorvadtak, várva a víz felmozdulását. 4 Mert úgy tartották, hogy időnként leszállt Jehova egyik angyala a tóba, és felzavarta a vizet; és aki a víz felzavarása után először belépett, meggyógyult. 5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve beteg volt. 6 Amikor Jézus látta, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Akarsz meggyógyulni?” 7 A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs senkim, aki bevinne a tóba, amikor felzavarodik a víz; hanem amíg én megyek, más jön le előttem.” 8 Jézus azt mondta neki: „Fogd a ágyadat, és járj!” 9 Az ember azonnal meggyógyult, felvette az ágyát, és járt. Azon a napon pedig szombat volt. 10 A zsidók azért azt mondták a meggyógyult embernek: „Szombat van, és nem cipelheted az ágyadat.” 11 Ő azonban így felelt nekik: „Aki meggyógyított engem, az mondta nekem: Vedd fel az ágyadat, és járj!” 12 Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj?” 13 A meggyógyult ember azonban nem tudta, ki ő, mert Jézus már elment azon hely sokaságából. 14 Ezután Jézus megtalálta őt a templomban, és így szólt hozzá: „Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” 15 Az ember elment, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. 16 Ezért üldözték Jézust a zsidók, mert ezeket tette szombaton. 17 Ő azonban így felelt nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, én is munkálkodom.” 18 Ezért a zsidók meg akarták ölni, mert nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának nevezte, egyenlővé téve magát Istennel. 19 Jézus erre így felelt nekik: Ámen, Ámen, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát. Mert amit ő tesz, azokat a Fiú is hasonlóképpen teszi. 20 Mert az Atya szereti a Fiút, és megmutatja neki mindazt, amit maga tesz, sőt nagyobbakat is mutat majd neki ezeknél, hogy csodálkozzatok. 21 Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta, 23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. 24 Ámen, Ámen, mondom nektek: Aki hallja az én beszédemet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életbe. 25 Ámen, Ámen, mondom nektek: Eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát; és akik hallják, élni fognak. 26 Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. 27 És hatalmat adott neki az ítéletre is, mivel ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő hangját, 29 és kijönnek; akik jót tettek, feltámadnak az életre, és akik rosszat tettek, feltámadnak az ítéletre. 30 Én semmit sem tehetek magamtól. Úgy ítélek, ahogyan hallok, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. 31 Ha én teszek bizonyságot magamról, a bizonyságom nem igaz. 32 Van más, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy az ő bizonyságtétele igaz, amelyet rólam tesz. 33 Ti Jánoshoz küldtetek, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34 És én nem fogadok el ember bizonyságtételét; de ezeket azért mondom, hogy ti üdvözüljetek. 35 Ő volt az égő és világító mécses, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő világosságában. 36 De nekem nagyobb bizonyságom van, mint Jánosé: mert azok a dolgok, amelyeket az Atya adott nekem, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. 37 És az Atya, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. Ti sem hallottátok az ő hangját soha, sem az ő alakját nem láttátok; 38 És az ő igéje nincs bennetek maradandó; mert akit elküldött, abban nem hisztek. 39 Kutassátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam. 40 És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41 Én nem fogadok el dicsőséget emberektől. 42 De tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43 Az én Atyám nevében beszéltem, és nem fogadtok be engem: ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok. 44 Hogyan hihettek, ha egymástól fogadtok dicsőséget, és nem keresitek az egyetlen Istentől való dicsőséget? 45 Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket, Mózes, akiben ti reménykedtek. 46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert ő rólam írt. 47 De ha az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én szavaimnak?

János 6

6:1 Ezek után átment Jézus a Galileai-tengeren, Tibériás környékére. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodáit, amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus felment a hegyre, és ott leült tanítványaival. 4 Közel volt a pészah, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus felemelte tekintetét, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, megkérdezte Fülöptől: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? 6 Ezt pedig azért mondta, hogy megpróbálja őt, mert maga is tudta, mit fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindegyikük kapjon egy keveset. 8 Tanítványai közül egy, András, Simon Péter testvére, ezt mondta neki: 9 Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két kis hala; de mi az ennyi sokaságnak? 10 Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Sok fű volt azon a helyen. A férfiak pedig leültek, mintegy ötezren. 11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a jelenlévőknek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit csak akartak. 12 Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi el ne vesszen! 13 Összeszedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből maradt darabokkal, amelyek az evőknél maradtak. 14 Amikor tehát az emberek látták a csodajelet, amelyet tett, ezt mondták: Ez valóban a próféta, akinek el kell jönnie a világba. 15 Jézus azért, tudván, hogy jönni akarnak, és erőszakkal el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult a hegyre, egyedül. 16 Amikor pedig megvirradt, tanítványai lementek a tengerhez, 17 hajóba szálltak, és átmentek a tengeren túlra Kapernaumba. Már sötét volt, és Jézus még nem ért oda hozzájuk, 18 a tengert pedig nagy szél kavarta. 19 Amikor pedig mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira voltak, meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz; és megfélemlettek. 20 Ő azonban ezt mondta nekik: „Én vagyok, ne féljetek!” 21 Fel akarták venni őt a hajóra, de a hajó máris odaért ahhoz a földhöz, ahová tartottak. 22 Másnap a tengeren túl álló sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványai mentek el. 23 Tibériásból jöttek azonban hajók, közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott Jehovának. 24 Amikor a sokaság látta, hogy Jézus nincs ott, sem tanítványai, ők maguk is beszálltak a hajókba, és Kapernaumba mentek, keresve Jézust. 25 És amikor megtalálták őt a tengeren túl, megkérdezték tőle: Rabbi, mikor történt hogy idejöttél? 26 Jézus így válaszolt nekik: Ámen, Ámen, mondom nektek: Nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. 27 Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek; mert őt az Atya Isten pecsételte meg. 28 Akkor ezt mondták neki: Mit tegyünk, hogy Isten dolgait cselekedjük? 29 Jézus így felelt nekik: „Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.” 30 Azt mondták neki: „Milyen jelt mutatsz tehát, hogy látva higgyünk neked? Mit teszel? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.” 32 Jézus így felelt nekik: „Ámen, Ámen, mondom nektek: Nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” 34 Azt mondták neki: „Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!” 35 Jézus így felelt nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik meg soha többé, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha többé.” 36 Mondtam nektek, hogy láttatok engem, és mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya, az mind hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen sem vetem ki. 38 Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. 39 Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy mindazból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az az én Atyám akarata, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 41 Zúgolódtak azért a zsidók róla, mert azt mondta: Én vagyok a mennyből leszállt kenyér. 42 És azt mondták: Nem ez-é Jézus, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja hát, hogy „a mennyből szálltam le”? 43 Jézus így felelt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között. 44 Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, és én nem feltámasztja őt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájukat Isten tanította: Aki hallotta és tanult az Atyától, az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, csak aki Istentől van, az látta az Atyát. 47 Ámen, Ámen, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. 50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, örökké éljen. 51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt le. Ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog. A kenyér, amelyet én adok, az az én hústestem a világ életéért. 52 A zsidók ezért egymás között vitatkozni kezdtek, mondva: Hogyan adhat ez nekünk hústestet enni? 53 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Ámen, Ámen, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én hústestem igazi étel, és az én vérem igazi ital. 56 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az bennem marad, én pedig őbenne. 57 Amint engem elküldött az élő Atya, úgy élek az Atya által; és aki engem eszik, az is élni fog általam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; nem úgy, ahogyan az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.” 59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított. 60 Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, ezt mondták: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja?” 61 Jézus pedig tudta magában, hogy tanítványai zúgolódnak miatta, ezért így szólt hozzájuk: „Botrányol ez titeket?” 62 Hát ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? 63 A szellem az, ami megelevenít, a hústest nem használ semmit. A beszédek, amelyeket én szóltam nektek, szellem és élet. 64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. 65 És ezt mondta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya nem adta meg neki.” 66 Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak többé vele. 67 Jézus ekkor ezt kérdezte a tizenkettőtől: „Ti is el akartok menni?” 68 Simon Péter így felelt neki: „Uram, kihez mehetnénk? Nálad vannak az örök élet igéi. 69 És mi elhittük, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.” 70 Jézus így felelt nekik: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög.” 71 Júdás Iskáriótest, Simon fiát említette, mert ő, a tizenkettő egyike, akarta elárulni őt.

János 7

7:1 Ezek után Jézus Galileában járt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók meg akarták ölni. 2 Közeledett pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. 3 Akkor ezt mondták neki testvérei: Menj innen Júdeába, hogy tanítványaid is lássák a tetteidet, amelyeket cselekszel. 4 Mert senki sem cselekszik titokban, ha azt akarja, hogy nyilvánosan ismert legyen. Ha ezeket cselekszed, mutasd meg magad a világnak. 5 Mert testvérei sem hittek benne. 6 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Az én időnm még nem jött el, de a ti időtök mindig kész. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert bizonyságot teszek róla, hogy az ő cselekedetei gonoszak. 8 Ti menjetek fel az ünnepre; én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem jött el teljesen.” 9 Miután ezt mondta nekik, Galileában maradt. 10 Mikor pedig felmentek a testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyilvánosan, hanem titokban. 11 A zsidók azért keresték őt az ünnepen, és ezt kérdezték: Hol van? 12 És nagy zúgolódás támadt a sokaság között őmiatta; mert némelyek azt mondták, hogy jó ember; mások pedig azt mondták: Nem, hanem félrevezeti a népet. 13 És senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelmükben. 14 Az ünnep felénél pedig felment Jézus a templomba, és tanított. 15 A zsidók azért csodálkoztak, mondván: Hogyan ismeri ez az írásokat, holott nem tanult? 16 Jézus így felelt nekik: „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. 17 Ha valaki az ő akaratát akarja teljesíteni, az tudni fogja, hogy a tanítás Istentől van-e, vagy magamtól szólok. 18 Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság. 19 Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki sem tartja meg közületek a törvényt. Miért kerestek hogy megöljetek engem? 20 A sokaság így válaszolt: „Ördög van benned! Ki akar megölni téged?” 21 Jézus így válaszolt nekik: „Én egy dolgot vittem véghez, és mindnyájan csodálkoztok. 22 Mivel Mózes adta nektek a körülmetélést – nem mintha azért, mert Mózestől van, hanem az atyáktól – ezért szombaton is körülmetélitek az embert. 23 Ha valaki szombaton körülmetélkedik, hogy Mózes törvénye ne szegődjön meg, panaszkodtok ellenem, mert szombaton teljesen meggyógyítottam egy embert? 24 Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem ítéljetek igazságosan! 25 Jeruzsálem népe közül néhányan ezt mondták: Nem ez-e az, akit meg akarnak ölni? 26 És íme, bátran szólt, és senki sem mond neki ellene. Talán felismerték a főemberek, hogy ez a Krisztus? 27 De mi tudjuk, honnan való ez az ember; de amikor eljön a Krisztus, senki sem tudja, honnan való. 28 Akkor kiáltott Jézus a templomban, tanítva, mondván: Ti ismertek engem, és tudjátok, honnan vagyok; és én nem magamtól szóltam, de aki engem elküldött, igaz az, akit ti nem ismertek. 29 Én ismerem őt, hogy tőle vagyok, és ő küldött engem. 30 Akkor el akarták fogni őt, de senki sem emelte rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. 31 Sokan hittek azonban a sokaság közül, és ezt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon több csodát tesz-e azoknál, amelyeket ez tett? 32 A sokaság farizeusai meghallották ezt a morajt, és a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt. 33 Jézus így szólt: „Még egy kis ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. 34 Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti ​​nem jöhettek oda.” 35 A zsidók ezt mondták magukban: „Hová akar ez menni, hogy mi nem találjuk meg? Nem a szétszórt görögök közé megy-e el, és nem tanítja-e a görögöket?” 36 Miféle beszéd ez, amit mondott: „Keresni fogtok engem, de nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti ​​nem jöhettek oda?” 37 A nagy ünnep utolsó napján Jézus leállt, és felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon!” 38 „Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, annak szívéből élő víz folyamai fakadnak.” 39 Ezt pedig a szellemről mondta, amelyt azok fognak kapni, akik hisznek benne. Mert még nem adatott meg a szellem, mivel Jézus még nem dicsőült meg. 40 A sokaságból némelyek, amikor hallották ezeket a szavakat, ezt mondták: „Bizony, ez a próféta.” 41 Mások azt mondták: „Ez a Krisztus.” Ismét mások ezt mondták: „Talán Galileából jön a Krisztus? 42 Nemde azt mondta az Írás, hogy a Dávid magvából és Betlehemből, Dávid városából jön a Krisztus?” 43 És meghasonlás támadt a sokaságban miatta. 44 Némelyek közülük el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét. 45 Akkor a szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, és ezek megkérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide őt?” 46 A szolgák így feleltek: „Soha ember nem beszélt úgy, mint ez az ember.” 47 A farizeusok így feleltek nekik: „Titeket is nemde félrevezetett? 48 Vajon a vezetők közül vagy a farizeusok közül miért senki sem hitt benne? 49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!” 50 Nikodémus, aki korábban már járt nála, egy közülük, ezt mondta nekik: 51 „Nemde a mi törvényünk elítéli-e az embert, ha előbb meg nem hallgatja, és nem tudja, hogy mit tett?” 52 Azok pedig ezt felelték neki: „Te is Galileából való vagy? Kutass utána, és lásd meg, hogy Galileából nem támad-e próféta.” 53 (Aztán mindenki hazament.)

Megjegyzés: A zárójelben jelzett rész, különböző helyeken jelenik meg az ókori szövegekben és a szöveg harmoniájában is éket ver. Ez azt mutatja, hogy nem volt része a János apostol evagéliumának, de ettől eltekintve igaz lehet, egy olyan forrásból, amely most elveszett.

János 8

8:1 (Jézus pedig elment az Olajfák hegyére. 2 Kora reggel ismét bement a templomba, és az egész nép hozzáment. Leült, és tanította őket. 3 Az írástudók és a farizeusok pedig odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak, és miután középre állították, 4 ezt mondták neki: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörésen. 5 Mózes törvényében pedig megparancsolták nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg: te mit mondasz? 6 Ezt pedig azért mondták, hogy megkísértsék őt, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. 7 Amikor pedig tovább kérdezgették, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki közületek bűntelen, az vessen rá először követ!” 8 Ismét lehajolt, és írt a földre. 9 Akik pedig hallották ezt, és lelkiismeretük meggyőzte őket, egymás után kimentek, a vénektől kezdve mind az utolsókig. Jézus pedig egyedül maradt, és az asszony, aki középen állt. 10 Jézus pedig lehajolt, és mivel senkit sem látott az asszonyon kívül, megkérdezte tőle: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem ítélt el téged? 11 Az így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged; menj el, és többé ne vétkezz!) 2 Jézus ismét szólt hozzájuk, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. 13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Jézus így felelt nekik: Ha én teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom, honnan jöttem és hová megyek; de ti nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek; én senkit sem ítélek. 16 És ha ítélek is, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki elküldött engem. 17 A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és az Atya, aki elküldött engem, bizonyságot tesz rólam. 19 Azt mondták azért néki: Hol van a te Atyád? Jézus így felelt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha ismernétek engem, az én Atyámat is ismernétek. 20 Ezeket a szavakat a kincstárnál mondta, amikor a templomban tanított; és senki sem emelte rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája. 21 Azt mondta azért nekik ismét: Én elmegyek, és keresni fogtok engem, de meghaltok bűneitekben: ahová én megyek, ti ​​nem jöhettek. 22 Azt mondták azért a zsidók: Vajon megöli-e magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti ​​nem jöhettek? 23 És azt monda nekik: Ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok; ti e világból valók vagytok; én nem e világból való vagyok. 24 Azért mondtam néktek, hogy a ti bűneitekben fogtok meghalni; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok az, a ti bűneitekben fogtok meghalni. 25 Azt mondták azért neki: Ki vagy te? Nekik Jézus ezt monta: Az akit mondtam nektek kezdettől fogva. 26 Sok mondanivalóm és ítélkezni valóm van felőletek, de a ki engem elküldött, igaz; és a mit hallottam tőle, azokat mondom a világnak. 27 Mert nem tudták, hogy az Atyáról szólt nekik. 28 Azt mondta azért Jézus: Mikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok az, és hogy semmit sem cselekszem magamtól, hanem úgy szólok ezekről, ahogyan az Atya tanított engem. 29 És aki engem elküldött, velem van; nem hagyott engem egyedül; mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek kedvesek neki. 30 Mikor ezeket szólta, sokan hittek benne. 31 Mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok; 32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. 33 Így feleltek neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogyan mondhatod te, hogy „szabadokká tesz titeket?” 34 Jézus így felelt nekik: „Ámen, Ámen, mondom nektek: mindenki, aki bűnt cselekszik, a bűn rabszolgája. 35 A szolga nem marad örökké a házban, a fiú pedig örökké. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok ölni, mert az én beszédemnek nincs helye bennetek. 38 Azt beszélem, amit az Atyától láttam, ti pedig azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.” 39 Ők ezt felelték neki: „Ábrahám a mi atyánk.” Jézus ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei lennétek, Ábrahám cselekedeteit tennétek. 40 Most azonban engem kerestek megölni, olyan embert, aki megmondta nektek az igazságot, amelyet Istentől hallottam. Ilyensmit Ábrahám nem cselekedett. 41 Ti atyátok cselekedeteit cselekszitek.” Azt mondták neki: „Mi nem születtünk paráznaságból; egy Atyánk van, az Isten.”  42 Jézus ezt mondta nekik: „Ha Isten lenne a ti Atyátok, szeretnétek engem. Mert én Istentől jöttem és érkeztem ide. Nem magamtól szóltam, hanem ő küldött el engem. 43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgathatjátok az én szavaimat. 44 Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a saját természetéből szól, mert a hazugság atyja. 45 De ha én az igazságot szólom, nem hisztek nekem. 46 Ki az közületek, aki bűnnel vádolhat? Ha én az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem? 47 Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok az Istentől. 48 Feleltek a zsidók és azt mondták neki: Nem jól mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy, és ördög van benned? 49 Felelte Jézus: Nincsen bennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. 50 És én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítélkezik. 51 Ámen, Ámen, mondom nektek: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem. 52 A zsidók ezt mondták neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem ízlel halált sohasem. 53 Nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak, kinek teszed magad? 54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről azt mondjátok, hogy: Ő a mi Istenünk. 55 Ti pedig nem ismeritek őt, de én ismerem őt. Ha pedig azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug lennék; de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét. 56 Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy meglátja az én napomat; és látta is, és örvendezett. 57 A zsidók azért ezt mondták neki: Még ötvenéves se vagy, és láttad Ábrahámot? 58 Jézus ezt mondta nekik: Ámen, Ámen, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. 59 Akkor köveket ragadtak, hogy ráhajítsák; Jézus pedig elrejtőzött, és kiment a templomból.

János 9

9:1 És amint tovább ment, meglátott egy születésétől fogva vak embert. 2 És megkérdezték tőle a tanítványai, mondván: Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így felelt: Sem ez, sem a szülei nem vétkeztek, hanem hogy Isten cselekedetei nyilvánvalókká legyenek benne. 4 Nekünk munkálkodnunk kell annak munkáit, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, én vagyok a világ világossága. 6 Miután ezt mondta, leköpött, sarat készített a nyálával, és megkente a sárral annak a szemét, 7 és ezt mondta neki: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elment, megmosdott, és látva tért vissza. 8 A szomszédok azért, és akik korábban látták őt, hogy koldus volt, mondták: Nem ez az, aki szokott ülni és koldulni? 9 Mások azt mondták: Ő az. Mások azt mondták: Nem, de olyan, mint ő. Azt mondta: „Én vagyok.” 10 Mondták neki: „Hogyan nyílt meg a szemed?” 11 Így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat készített, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj el a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem, megmosakodtam, és újra látok.” 12 Azt mondták neki: „Hol van?” Ő pedig azt mondta: „Nem tudom.” 13 Ekkor a farizeusokhoz vitték azt, aki előbb még vak volt, 14 mivel szombat volt, amelyen Jézus sarat készített, és megnyitotta a szemét. 15 Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok, hogyan nyerte vissza a látását. Ő pedig azt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, és megmosakodtam, és látok. 16 A farizeusok közül némelyek azt mondták: „Ez az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások azt mondták: „Hogyan tehet bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt közöttük. 17 Erre ismét megkérdezték a vakot: „Mit mondasz róla, hogy megnyitotta a szemeidet?” És azt mondta: Próféta. 18 A zsidók azért nem hittek benne, hogy vak volt és megjött a látása, mígnem elő nem hívták annak szüleit, 19 és megkérdezték tőlük, mondva: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát hát most? 20 Felelének a szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De hogy hogyan lát most, azt nem tudjuk; és ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Nagykora van. Kérdezzétek meg tőle. Beszéljen ő magáról. 22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól; mert a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, zárják ki a zsinagógából. 23 Azért mondták

a szülei: Nagykora van. Kérdezzétek meg tőle. 24 Akkor előhívták az embert, másodszor is, aki vak volt, és azt mondták neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. 25 Az pedig így felelt: Hogy bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, most meg látok. 26 Azt mondták azért néki: Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemeidet? 27 Ő pedig ezt felelte nekik: Már megmondtam nektek, és nem hallottátok: hogy-hogy akarjátok újra hallani? Nem lesztek-e ti is a tanítványai? 28 És szidalmazták őt, és ezt mondták: Te az ő tanítványa vagy, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk. 29 Tudjuk, hogy Isten szólt Mózeshez; de ez az ember nem tudjuk, honnan van. 30 Az ember felelt és ezt monda nekik: Csoda, hogy nem tudjátok, honnan van, és az én szemeimet megnyitotta. 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. 32 Amióta a világ van mindmáig nem hallották, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemét. 33 Ha ez az ember nem lenne Istentől, semmit sem tehetne. 34 Erre azt felelték és mondták neki: Te mindenestül bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kiűzték őt. 35 Jézus meghallotta, hogy kiűzték őt, és amikor megtalálta, megkérdezte: Hiszel-e az Emberfiában? 36 Ő pedig felelte: És ki az, Uram, hogy higgyek benne? 37 Jézus azt mondta neki: Láttad őt, és ő az, aki veled beszél. 38 És azt mondta: Hiszek, Uram! És meghajolt előtte. 39 Jézus pedig monda: Ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak. 40 A vele levő farizeusok közül néhányan hallották ezt, és megkérdezték tőle: "Hát mi is vakok vagyunk?" 41 Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok lennétek, nem lenne bűnötök, de mivel most azt mondjátok "Látunk", a bűnötök megmarad."

János 10

10:1 Ámen, Ámen, mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág fel, az tolvaj és rabló. 2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek az ajtóőr, kinyitja az ajtót, és a juhok hallgatnak a hangjára, és a saját juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4 És miután mind az övéit kiengedte, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak előle, mert nem ismerik az idegenek hangját. 6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus; de ők nem értették, mit mondott nekik. 7 Jézus pedig ismét monda: Ámen, Ámen, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Akik előttem jönnek, mind tolvajok és rablók; de a juhok nem hallgatnak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam megy be, üdvözül, és be- és kijár, és békességet talál. 10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben legyen. 11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12 Aki pedig béres, és nem igazi pásztor, és a juhok nem az övéi, látja a farkast jönni, és elhagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elkapja és szétszórja őket. 13 Mivelhogy béres, nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15 ahogyan az Atya ismer engem, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is előhozom, és hallgatnak majd az én hangomra; és lesz egy akol és egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy újra visszavegyem. 18 Senki sem vette el tőlem, hanem én magamtól adom. Van hatalmam arra, hogy letegyem, és van hatalmam arra is, hogy visszavegyem; ezt a parancsolatot kaptam az Atyámtól. 19 Ismét meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt. 20 Sokan közülük ezt mondták: Ördög van benne, és őrült; miért hallgatjátok őt? 21 Mások azt mondták: Ezek nem ördögtől megszállt ember beszédei: nemde tudja-e az ördög megnyitni a vakok szemét? 22 Akkor volt a templomszentelés Jeruzsálemben; és tél volt. 23 És Jézus a templomban, Salamon tornácán járt. 24 Körülvették azért a zsidók, és ezt mondták neki: Meddig tartasz még kétségben bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan. 25 Jézus így felelt nekik: „Megmondtam nektek, és nem hisztek: a cselekedetek, amelyeket Atyám nevében teszek, azok tesznek bizonyságot rólam. 26 Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok a én juhaink közül valók. 27 Az én juhaim hallják a hangomat, és én ismerem őket, és követnek engem. 28 Én örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem mindent odaadott, nagyobb mindenkinél, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az Atya egyek vagyunk.” 31 A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 32 Jézus így felelt nekik: „Sok jó cselekedetet mutattam nektek az Atyától: ezek közül melyik cselekedetért köveztek meg engem?” 33 A zsidók így feleltek neki: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg titeket, hanem káromlásért, és azért, mert ember lévén Istenné teszed magad.” 34 Jézus így felelt nekik: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35 Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez az Isten igéje szólt – és az Írás nem bontható fel – 36 akkor ti miért mondjátok arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37 Ha nem cselekszem az én Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem. 38 Ha pedig cselekszem, és ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában. 39 Akkor ismét el akarták fogni őt, de kiment a kezükből.

40 És ismét elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. 41 És sokan mentek hozzá, és ezt mondták: János nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János erről az emberről mondott, igaz volt. 42 És sokan hittek benne ott.

János 11

11:1 Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és nővérének, Mártának a városából. 2 Ez a Mária kente meg az Urat kenettel, és hajțnak könnyeivel mosta meg a lábát, akinek a testvére, Lázár beteg volt. 3 Küldtek azért a nővérei hozzá, ezt üzenve: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4 Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére való, hogy általa dicsőüljön meg az Isten Fia. 5 Jézus szerette Mártát, a nővérét és Lázárt. 6 Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig ott maradt, ahol volt. 7 Ezután így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába. 8 A tanítványok ezt mondták neki: Rabbi, nemrég meg akartak kövezni a zsidók, és te mégy oda? 9 Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát. 10 Ha pedig éjszaka jár, megbotlik, mert nincs benne világosság. 11 Ezeket mondta, majd ezt mondta nekik: „Barátunk, Lázár elaludt; de elmegyek, hogy felébresszem.” 12 A tanítványok erre ezt mondták neki: „Uram, ha elaludt, meggyógyul.” 13 Jézus a haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésről beszél. 14 Jézus ekkor nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, 15 és örülök értetek, hogy elhiggyétek, hogy nem voltam ott, hanem elmegyünk hozzá.” 16 Tamás, akit Ikernek is hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!” 17 Jézus pedig odament, és megtalálta őt már négy napja a sírban. 18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira. 19 A zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta azért, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon maradt. 21 Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 22 De most már tudom, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.” 23 Jézus ezt mondta neki: „Feltámad a testvéred.” 24 Márta így felelt neki: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” 25 Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26 És aki él és hisz bennem, az nem hal meg soha. Hiszed ezt?” 27 Mondta neki: Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljött a világba. 28 És miután ezeket mondta, elment, és titokban hívta a nővérét, Máriát, mondván: A Rabbi eljött, és hív téged. 29 És amikor ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá. 30 Jézus többé nem ment be a városba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. 31 A zsidók azért, akik vele voltak a házban, és akik vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan felkelt és kiment, követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, a lába elé borult, és ezt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 33 Amikor azért látta Jézus, hogy sír, és a vele érkező zsidók is sírnak, szellemében felsóhajtott, és megrendült, 34 És monda: Hová tettétek őt? Azt mondták neki: Uram, jöjj és lásd! 35 Jézus pedig könnyezett. 36 A zsidók pedig ezt mondták:  Íme, mennyire szerette! 37 Néhányan közülük azonban ezt mondták: Nem tehette volna meg ez, aki a vak szemeit megnyitotta, hogy ez se haljon meg? 38 Jézus ekkor ismét megindulva odament a sírhoz. Az egy barlang volt, és egy kő feküdt előtte. 39 Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt nővére, ezt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen a negyedik napja.” 40 Jézus így felelt neki: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?” 41 Elvették tehát a követ. Jézus ekkor felemelte tekintetét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.” 42 Tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz engem, de a körülöttünk álló sokaság miatt mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél el engem. 43 És miután ezeket mondta, hangosan felkiáltott: Lázár, jöjj ki! 44 És kijött a halott, kezével és lábával halotti lepedővel megkötözve, arcát pedig kendő takarva be. Jézus azt mondta nekik: Oldjátok el, és engedjétek elmenni!

János 12

12:1 Hat nappal a pészah előtt Jézus pedig megérkezett Betániába, ahol Lázár lakott, akit Jézus feltámasztott a halálból. 2 Vacsorát készítettek neki ott, és Márta szolgált fel. Lázár pedig egyike volt azoknak, akik vele voltak. 3 Mária ekkor fogott egy font igazán drága nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és megtörölte a lábával. A ház pedig megtelt a kenet illatával. 4 Akkor Júdás Iskariótes, az egyik tanítványa, aki elárulta őt, ezt mondta: 5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták oda a szegényeknek? 6 Nem azért mondta ezt, mert törődött a szegényekkel, hanem mert tolvaj volt és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente. 7 Jézus ezt mondta: „Hagyd őt békén, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.” 8 Mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.” 9 A zsidók nagy sokasága megtudta tehát, hogy ott van, és nemcsak Jézusért mentek, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. 10 A főpapok azonban tanácsot tartottak, hogy Lázárt is megöljék, 11 mert miatta sokan mentek oda a zsidók közül, és hittek Jézusban. 12 Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre érkezett, amikor meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogtak, kimentek elé, és ezt kiáltották: Hozsánna! (Ments meg kérlünk!) Áldott, aki Jehova nevében jön, az Izrael királya! 14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, és ráült; amint meg van írva: 15 Ne félj, Sion leánya! Íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve. 16 Ezeket a tanítványok eleinte nem értették; de amikor Jézus megdicsőült, akkor emlékeztek vissza, hogy ezek meg vannak írva róla, és hogy ezeket tették vele. 17 A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett. 18 Ezért hitt is neki a sokaság, mert hallották őt, és hittek a jelnek. 19 A farizeusok azért ezt mondták egymás között: Látjátok, hogy semmit sem értek? Íme, a világ őt követi. 20 Néhány görög is ott volt pedig azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. 21 Ők odamentek tehát Fülöphöz, aki a galileai Betsaidából való volt, és megkérdezték tőle, mondván: Uram, látni akarjuk Jézust. 22 Fülöp odament, és szólt Andrásnak: András és Fülöp odament, és szóltak Jézusnak. 23 Jézus pedig ezt felelte nekik, mondva: Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. 24 Ámen, Ámen, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sok termést terem. 25 Aki szereti a lelkét, elveszti azt, és aki gyűlöli a lelkét ebben a világban, örök életre tartja meg azt. 26 Aki nekem szolgál, kövessen engem; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atyám. 27 Most nyugtalan a lelkem: mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától; de hiszen ezért az óráért jöttem. 28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És szózat támadt az égből: Én megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem. 29 Az ott álló sokaság azért, akik hallották, azt mondták, hogy mennydörgött. Mások pedig azt mondták: Angyal szólt hozzá. 30 Jézus így felelt: Nem énértem hallatszott ez a szó, hanem értetek. 31 Most van e világ ítélete: most fogják kidobni e világ fejedelmét. 32 Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. 33 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34 A sokaság azért ezt felelte neki: Hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad; hogyan mondod hát te: Látni fogjuk az Emberfiát felemeltetni? Kicsoda ez az Emberfia? 35 Ezt mondta azért nekik Jézus: Még egy kevés ideig van köztetek a világosság. Járjatok, amíg világosság van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket; és aki sötétségben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük. 37 De bár ennyi csodát tett előttük, mégsem hittek benne. 38 Hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava, amelyet mondott: Jehova, ki hitt a mi hitvallásunknak? És kinek jelent meg Jehova karja? 39 Azért nem hihettek, mert Ézsaiás ismét ezt mondta: 40 Megvakította szemüket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. 41 Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt róla. 42 Sok pap és főember azonban hitt benne, de a farizeusok miatt nem vallották be őt, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából. 43 Mert jobban szerették az emberek dicséretét, mint az Isten dicséretét. 44 Jézus pedig felkiáltott, és ezt mondta: „Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem, 45 és aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem. 46 Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. 47 És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, azt nem ítélem el; mert nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot, hanem hogy megmentsem a világot. 48 Aki elutasít engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélőbírája. Az ige, amelyet én szóltam, ítéli el azt az utolsó napon. 49 Mert nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, parancsolatot adott nekem, hogy mit kell mondanom és mit kell hirdetnem. 50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. 

János 13

13:1 A pészah ünnepe előtt pedig, azt tudva Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen ebből a világból az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. 2 Miután pedig elvégezték a vacsorát, mivel az ördög már belesugallta Iskáriótes Júdás szívébe, hogy árulja el őt, 3 tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy, 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, fogott egy kendőt, és körülkötötte magát. 5 Azután vizet töltött egy mosdótálba, és elkezdte mosni a tanítványok lábát, és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt övezve. 6 Odament Simon Péterhez, de ez megkérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7 Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, te most nem érted, de ezután majd megérted. 8 Péter ezt mondta neki: Az én lábamat soha nem mosod meg. Jézus ezt mondta neki: Ha meg nem mosom, semmi közöd hozzám. 9 Uram, monda neki Simon Péter: ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is. 10 Jézus azt mondta neki: Aki megmosdatott, annak nincs szüksége másra, mint a lábát megmosni, különben mindenestül tiszta; ti pedig tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11 Mert ismerte azt, aki elárulta őt; azért monda: Nem vagytok mindnyájan tiszták. 12 Miután azért megmosta lábukat, és felvette ruháit, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13 Ti Rabbinak és Úrnak hívtok engem; és jól mondjátok, mert úgy van. 14 Ha tehát én, az Úr és Rabbi, megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam néktek, hogy ti is úgy tegyetek, a mint én tettem veletek. 16 Ámen, Ámen, mondom nektek: egy szolga sem nagyobb az ő uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte őt. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha megteszitek őket. 18 Nem mindnyájatokról beszélek; én tudom, kiket választottam; de hogy beteljesedjen az Írás: Aki az én kenyeremet eszi, sarkát emelte fel ellenem. 19 Megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. 20 Ámen, Ámen, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. 21 Amikor ezt mondta Jézus, nyugtalanság fogta el szellemében, és bizonyságot tett, mondván: Ámen, Ámen, mondom nektek, egy közületek elárul engem. 22 A tanítványok egymásra néztek, csodálkozva, hogy kiről beszél. 23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus kebelére dőlt. 24 Simon Péter intett neki, és ezt mondta neki: „Kérdezd meg, kiről van szó?” 25 Ekkor ismét Jézus keblére dőlve megkérdezte tőle: „Uram, ki az?” 26 Jézus így felelt: „Az lesz, akinek majd bemártom ezt a falatot. Miután bemártotta, fogta, és odaadta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. 27 És a falat után a Sátán beléje ment. Jézus így szólt hozzá: „Amit teszel, tedd meg hamar!” 28 Aki ezt hallotta, senki sem értette, miért mondta ezt neki. 29 Egyesek ugyanis azt vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre!” Vagy: „Adj valamit a szegényeknek.” 30 Tehát, miután elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. 31 Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. 32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, és azonnal megdicsőíti őt. 33 Gyermekeim, még egy keveset veletek vagyok! Kerestek maj engem, de ahogy a zsidóknak mondtam: Ahová én megyek, ti ​​nem jöhettek, most nektek is mondom. 34 Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást; ahogyan én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. 35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. 36 Simon Péter ezt kérdezte tőle: „Uram, hova mégy?” Jézus így válaszolt: „Ahova én megyek, most nem követhetsz engem, de később követni fogsz.” 37 Péter ezt mondta neki: „Uram, miért nem követhetlek most téged? Az életemet adom érted!” 38 Jézus így válaszolt: „A te életed adod értem? Ámen, Ámen, mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.” 

János 14

14:1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és énbennem is higgyetek! 2 Az én Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így lenne, megmondtam volna nektek, hogy elmegyek, hogy helyet készítsek nektek? 3 És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti ​​is ott legyetek. 4 És ahová én megyek, ti ​​tudjátok az utat. 5 Tamás azt mondta neki: Uram, nem tudjuk, hova mégy; hogyan ismernénk az utat? 6 Ezt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. 8 Azt mondta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és az elég nékünk. 9 Mondta neki Jézus: Annyi ideje veletek vagyok, és mégsem ismersz meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is: hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Azokat a szavakat, amelyeket én szólok néktek, nem magamtól szólom; hanem az Atya, aki énbennem lakik, ő cselekszi a cselekedetekit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem; ha nem, akkor magukért a cselekedetekért higgyetek. 12 Ámen, Ámen, mondom nektek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszi majd azoknál, mert én az Atyához megyek. 13 És akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14 És akármit kértek majd tőlem az én nevemben, megteszem azt. 15 Ha szerettek engem, tartsátok meg az én parancsolataimat. 16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és más pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, 17 az igazság szellemét, amit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, és nem ismeri őt. Ti ismeritek azt, mert nálatok lakik, és bennetek lesz. 18 Nem hagylak titeket árván; eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem; mert én élek, ti ​​is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. 21 Aki birtokolja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem. És aki szeret engem, azt szereti az én Atyám, és én is szeretni fogom azt, és kijelentem magam annak. 22 Azt kérdezte tőle Júdás, de nem az Iskáriótes: Uram, hogyan lehet, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, nem pedig a világnak? 23 Jézus így felelt neki: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet; és az én Atyám szeretni fogja azt, és elmegyünk hozzá, és nála lakozunk. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet; és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. 25 Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek vagyok. 26 A vigasztaló pedig, a szent szellem, amit az én nevemben küld el az Atya, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. 27 Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen. 28 Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szerettek engem, örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29 És most megmondtam nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyetek.” 30 Nem sokat beszélek többé veletek, mert eljön a világ fejedelme, és énbennem nincs semmije. 31 Hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen!

János 15

15:1 Én vagyok az igazi szőlőtő, az én Atyám pedig a szőlőműves. 2 Minden szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt bennem, eltávolít; és minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet én szóltam nektek: 4 Maradjatok bennem, és én is bennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőkén, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és elszárad; és összegyűjtik, tűzre vetik, és elégnek. 7 Ha bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megadatik nektek. 8 Abban dicsőül meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és az én tanítványaimmá váljatok. 9 Ahogyan az Atya szeretett engem, én is úgy szerettem titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. 10 Ha megtartjátok az én parancsolataimat, megmaradtok az én szeretetemben, ahogyan én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. 11 Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljes legyen. 12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettem titeket. 13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; hanem barátaimnak neveztelek titeket, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottam titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 17 Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást. 18 Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. 19 Ha a világból valók lennétek, a világ szeretné azt, ami az övé. De mivel nem vagytok a világból valók, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. 20 Emlékezzetek meg a beszédről, amelyet én mondtam nektek: Nincs nagyobb szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem. 22 Ha nem jöttem volna el és nem szóltam volna hozzájuk, nem lenne bűnük; de most nincs mentségük a bűnükre. 23 Aki engem gyűlöl, az gyűlöli az én Atyámat is. 24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a cselekedeteket, amelyeket senki más nem tett, nem lenne bűnük; de most láttak és gyűlöltek mind engem, mind az én Atyámat. 25 De hogy beteljesedjen az ige, amely meg van írva az ő törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. 26 Mikor pedig eljő a vigasztaló, amit én küldök nektek az Atyától, az igazság szelleme, a ki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot rólam; 27 És ti is bizonyságot tesztek, ahogyan kezdettől fogva velem voltatok.

János 16

16:1 Ezt azért mondtam nektek, hogy ne botránkozzatok meg. 2 Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból, de eljön az óra, amikor mindaz aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele. 3 Ezt azért teszik, mert nem ismerik az Atyát, sem engem. 4 De azért mondtam nektek ezt, hogy amikor eljön az ő idejük, emlékezzetek rá, hogy én szóltam nektek róluk. Nem mondtam ezt kezdettől fogva, mert veletek voltam. 5 Most pedig ahhoz megyek, aki elküldött engem, és senki sem kérdezi tőlem: Hová mégy? 6 Mivelhogy ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el a szíveteket. 7 De igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a vigasztaló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok. 8 És amikor eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: 9 A bűn tekintetében, hogy nem hisznek bennem; 10 Az igazság tekintetében, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11 Az ítélet tekintetében, hogy e világ fejedelme megítéltetett. 12 Még sok mondanivalóm van nektek, de most nem bírjátok elviselni. 13 De amikor eljön az, az igazság szelleme, elvezet titeket minden igazságra; mert nem magától szól, hanem azokat mondja, amiket hall; és a jövendő dolgokat is megjelenti nektek. 14 Engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek. 15 Minden, ami az Atyáé, az enyém; azért mondom, hogy az enyémből vesz, és megjelenti nektek. 16 Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem, mert én az Atyához megyek. 17 Tanítványai közül néhányan így szóltak egymáshoz: Mi az, amit mond: „Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem”, és: „Mert az Atyához megyek?” 18 Ezt kérdezték tehát: Mi az a kevés idő, amelyről szól? Nem tudjuk, mit mond. 19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni tőle, és így szólt hozzájuk: „Arról kérdezősködtök egymás között, hogy azt mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok meg engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?” 20 Ámen, Ámen, mondom nektek: Sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örülni fog; ti szomorkodni fogtok, de a ti szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony, amikor szül, szomorú, mert eljött az ő órája; de amikor megszüli a gyermekét, nem emlékszik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született a világra. 22 Így hát most szomorúságotok van; de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. 23 És azon a napon semmit sem kértek tőlem. Ámen, Ámen, mondom nektek: Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben: kérjetek, és megadatik nektek, hogy örömötök teljes legyen. 25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek; de eljön az idő, amikor többé nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan kijelentem nektek az Atyát. 26 Azon a napon az én nevemben kértek majd, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát ti helyettetek. 27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. 28 Kijöttem az Atyától, és eljöttem a világba; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához. 29 Tanítványai ezt mondták neki: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem mondasz példabeszédet.” 30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged. Ebből hisszük, hogy Istentől jöttél ki.” 31 Jézus így felelt nekik: „Most hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, és immár eljött, hogy szétszéledtek, kiki a maga dolgára, és engem egyedül hagytok. És nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket azért beszéltem nektek, hogy békességetek legyen bennem. A világban nyomorúságtok lesz, de bízzatok; én legyőztem a világot.

János 17

17:1 Ezeket mondta Jézus, és felemelte szemeit az égre, és ezt mondta: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiad is megdicsőítsen téged; 2 amiképpen hatalmat adtál neki minden test felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. 3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a Jézus Krisztust, akit elküldtél. 4 Én megdicsőítettelek téged a földön; elvégezted a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. 5 Most pedig, Atyám, dicsőíts meg engem magadnál azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt tenálad, mielőtt a világ lett. 6 Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. Nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. 7 Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van: 8 Mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam; és ők befogadták azokat, és valóban megismerték, hogy tőled jöttem ki; és elhitték, hogy te küldtél el engem. 9 Őértük könyörgök: Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tiéd, 10 És mindenem a tiéd, és a tiéd az enyém, és az én dicsőségem őbennük van. 11 És én többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, és én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12 Amikor velük voltam, megőriztem őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; hogy beteljesedjen az Írás. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket a világban hirdetem, hogy teljes legyen bennem az örömük. 14 Odaadtam nekik a te igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazsággal; a te igéd igazság. 18 Amiképpen te elküldtél engem a világba, úgy én is elküldtem őket a világba. 19 És én őértük szentelem meg magamat, hogy ők is megszenteltek legyenek az igazsággal. 20 Nemcsak ezekért könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek bennem, 21 hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, hogy ők is mibennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22 És azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogyan mi egyek vagyunk: 23 én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és szeretted őket, ahogyan engem szerettél. 24 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adsz, azok is velem legyenek, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. 25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert téged, de én ismerlek téged, és ezek megismerték, hogy te küldtél engem. 26 Megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.

János 18

18:1 Miután ezeket mondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedron patakán túlra, ahol egy kert volt, ahová ő és tanítványai bementek. 2 Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran összegyűlt ott tanítványaival. 3 Júdás akkor, miután katonnai csapatot és szolgákat vett a főpapoktól és a farizeusoktól, odament mécsesekkel, fáklyákkal és fegyverekkel. 4 Jézus tehát, tudván mindazt, ami rá vár, kiment, és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” 5 Azt felelték neki: „A názáreti Jézust.” Ő pedig azt mondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta őt, szintén ott állt velük. 6 Amikor tehát azt mondta nekik: „Én vagyok”, hátraléptek, és a földre estek. 7 Ismét megkérdezte tehát tőlük: „Kit kerestek?” Ők pedig azt mondták: „A názáreti Jézust.” 8 Jézus így felelt: „Mondtam nektek, hogy én vagyok az. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket, 9 hogy beteljesedjen a beszéd, amelyet mondott: Akiket nekem adtál, senkit sem veszítettem el.” 10 Simon Péternek pedig volt egy kardja, kirántotta, és lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Málkus volt. 11 Jézus ekkor ezt mondta Péternek: „Tedd a kardodat a hüvelyébe! Vajon nem kell-e kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” 12 Akkor a csapat, az ezredes és a zsidók szolgái megfogták Jézust, és megkötözték. 13 Először Annáshoz vitték, mert ő volt Kajafás apósa, aki abban az esztendőben főpap volt. 14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. 15 Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Ez a tanítvány ismerős volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába. 16 Péter pedig kint állt az ajtóban. Akkor kiment a másik tanítvány, aki ismerős volt a főpapnak, szólt a kapunállónak, és bevitte Pétert. 17 Akkor a kapunálló szolgálólány Péterhez szólt: Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való? Ő azt mondta: Nem vagyok. 18 A szolgák és a poroszlók pedig ott álltak, parazsat raktak, mert hideg volt, és melegedtek; Péter is velük volt, és melegedett. 19 Akkor a főpap megkérdezte Jézust tanítványai és tanítása felől. 20 Jézus így felelt neki: „Nyilvánosan beszéltem a világnak; mindig tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mind összegyűlnek; és titokban semmit sem szóltam. 21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik nemde hallották, mit mondtam nekik; ők tudják, mit mondtam.” 22 Amikor ezt mondta, az ott álló poroszlók közül az egyik megütötte Jézust, mondván: „Így válaszolsz a főpapnak?” 23 Jézus így felelt neki: Ha rosszat szóltam, tégy tanúbizonyságot a rosszról; ha pedig jól, miért ütsz engem? 24 Annás ekkor elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. 25 Simon Péter pedig még ott melegedett. Akkor ezt mondták neki: Te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő tagadta, és azt mondta: Nem vagyok. 26 A főpap egyik szolgája, annak rokona, akinek Péter levágta a fülét, ezt mondta: Nem láttalak téged vele a kertben? 27 Péter ismét tagadta, és azonnal megszólalt a kakas. 28 Akkor elvezették Jézust Kaifástól a helytartóságra. Korán volt, és ők maguk nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, hogy megehessék a pészahi bárányt. 29 Pilátus azért kiment hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” 30 Azt felelték neki: „Ha ez az ember nem lenne gonosztevő, nem adtuk volna át nektek.” 31 Pilátus azért ezt mondta nekik: „Vigyétek el ti, és ítéljétek el a törvényetek szerint!” A zsidók pedig mondták neki: „Nekünk nem szabad senkit sem megölnünk.” 32 Hogy beteljesedjen Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni. 33 Pilátus azért ismét bement a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” 34 Jézus így válaszolt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” 35 Pilátus így felelt: „Zsidó vagyok én? A saját néped és a főpapok adtak át téged nekem. Mit tettél?” 36 Jézus így felelt: „Az én királyságom nem e világból való. Ha az én királyságom e világból való lenne, az én szolgáim harcolnának, hogy ne adassanak át a zsidóknak. De most az én királyságom nem innen való.” 37 Pilátus erre megkérdezte tőle: „Király vagy te?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király vagyok. Azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat az én szómra.” 38 Pilátus ezt kérdezte tőle: „Mi az igazság?” Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt. 39 De szokásotok van, hogy húsvétkor egy embert szabadon engedjek nektek. Akarjátok tehát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” 40 Azok ismét felkiáltottak, mondván: „Ne ezt, hanem Barabbást!” Barabbás pedig rabló volt.

János 19

19:1 Pilátus azért magával vitte Jézust, és megostoroztatta. 2 A katonák pedig töviskoronát fontak, a fejére tették, és bíbor ruhát adtak rá. 3 Odamentek hozzá, és ezt mondták: Üdvözlégy, zsidók királya! És arculverték. 4 Pilátus ismét kiment, és mondta nekik: Ímé, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy nem találok benne semmi bűnt. 5 Jézus pedig kijött, töviskoronával a fején és bíborruhát viselve, és Pilátus azt monda nekik: Ímé, az ember! 6 Amikor azért meglátták őt a főpapok és a szolgák, felkiáltottak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus azt monda nekik: Vigyétek el ti, és feszítsétek meg, mert én semmi bűnt nem találok benne. 7 A zsidók azt felelték neki: Nálunk törvény van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát. 8 Pilátus pedig hallván ezt a beszédet, megijedt; 9 És ismét bement a pretóriumba, és megkérdezte Jézustól: Honnan való vagy? Jézus azonban nem válaszolt neki. 10 Pilátus erre ezt mondta neki: „Nem szólsz hozzám? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek?” 11 Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha felülről nem adatott volna neked; ezért nagyobb a bűne annak, aki a kezedbe adott engem.” 12 Pilátus ezért megpróbálta szabadon bocsátani, de a zsidók felkiáltottak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindenki, aki királlyá teszi magát, ellene beszél a császárnak.” 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozta Jézust, és leült egy emelvényre egy olyan helyen, amelyet Kőpadolatnak, héberül pedig Gabbatának hívtak. 14 A pészah előkészülete volt, körülbelül hat óra. És azt mondta a zsidóknak: „Íme, a ti királyotok!” 15 Azok pedig felkiáltottak: „Vidd el! Vidd el! Feszítsd meg!” Pilátus megkérdezte tőlük: „Feszítsem meg a királyotokat?” A főpapok így feleltek: „Nincs királyunk, csak császárunk.” 16 Akkor átadta nekik, hogy keresztre feszítsék. 17 Elvitték tehát Jézust. Keresztjét maga vitte, kimenve arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, héberül Golgotának. 18 Ott keresztre feszítették őt, és vele együtt két másik embert is, egyet-egyet kétoldalt, Jézust pedig középen. 19 Pilátus feliratot is írt, és feltette a keresztre: Ez volt ráírva: JÉZUS A NÁZÁRETI, A ZSIDÓK KIRÁLYA. 20 Ezt a feliratot azért sokan olvasták a zsidók közül, mert a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, rómaiul és görögül volt írva. 21 A zsidók főpapjai akkor ezt mondták Pilátusnak: Ne azt írd, hogy A zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta: A zsidók királya vagyok. 22 Pilátus így válaszolt: Amit írtam, megírtam. 23 A katonák azért, miután keresztre feszítették Jézust, fogták a ruháit, és négy részre osztották, minden katonának adva egy részét, valamint ott volt a köntöse is. A köntöst pedig varrás nélkül készítették el, tetőtől talpig szőve. 24 Azt mondták azért egymásnak: Ne szaggassuk szét azt, hanem vessünk sorsot, hogy kié legyen; hogy beteljesedjék az Írás: Megosztoztak ruháimon, és köntösömre sorsot vetettek. Valóban ezt tették a katonák. 25 Jézus keresztje mellett álltak anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, és Mária Magdolna. 26 Amikor azért Jézus meglátta anyját és a tanítványt, akit szeretett, ott állni, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! 27 Akkor azt mondta a tanítványnak: Íme a te anyád! És attól az órától fogva magához fogadta őt a tanítvány. 28 Ezután Jézus, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjen az Írás, ezt mondta: Szomjazom. 29 Volt ott egy ecettel teli edény; És megtöltöttek egy szivacsot ecettel, és a szájához emelték. 30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, így szólt: „Elvégeztetett!” És lehajtva fejét, kilehelte szellemét. 31 A zsidók azért, mivel előkészületi nap volt, hogy a testek ne maradjanak a kereszten szombaton – mert az a szombat nagy nap volt – arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszáraikat, és vegyék le őket. 32 Akkor odamentek a katonák, és eltörték az első ember lábszárát, majd a másikét, akit vele együtt feszítettek meg. 33 De amikor Jézushoz értek, és látták, hogy már halott, nem törték el a lábszárait. 34 Hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki belőle. 35 És aki látta ezt, bizonyságot tett, és igaz a bizonyságtétele; és ő tudja, hogy a való igazat mondja, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjen az Írás: „Csontját se törjék el.” 37 Egy másik helyen ismét ezt mondja az Írás: „Néztek arra, akit átszúrtak.”

38 Ezek után az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de titokban a zsidóktól való félelmében, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte neki. Odament, és elvitte a testet. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, mirha és aloe keverékét hozva, mintegy száz fontot. 40 Fogták tehát Jézus testét és begöngyölték lepelekbe az illatosító szerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sír, amelybe még senkit sem temettek. 42 Oda helyezték tehát Jézust a zsidók készületi napja miatt, mivel közel volt a sír.

Megjegyzés: Az itt szereplő 'nagy szombat' nem hetdnapi szombat volt, hanem az ünnep szombatja, amely sohasem esett a hét szombatjára. Tehát Jézus nem 'pénteken' halt meg.

János 20

20:1 A hét első napjának kora reggelén, mikor még sötét volt, Mária Magdolna korán kiment a sírhoz, és azt látta, hogy a követ elgördítették a sírról. 2 Elfutott, és odament Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és ezt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” 3 Péter és a másik tanítvány kimentek, és a sírhoz mentek. 4 Együtt futottak, de a másik tanítvány megelőzte Pétert, és elsőként ért a sírhoz. 5 Befordulva látta, hogy a gyolcsok ott vannak, de nem ment be. 6 Akkor Simon Péter is odaérkezett, őt követve és bement a sírba. Látta, hogy a gyolcs leplek ott vannak, 7 és a kendő, amely a fején volt, nincs a gyolcsokkal együtt, hanem letéve összegöngyölve egy helyre. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz, és látta, és hitt. 9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell feltámadnia a halálból. 10 A tanítványok pedig visszatértek az övéikhez. 11 Mária pedig kint állt a sírnál, és sírt. Miközben sírt, behajolt a sírba, 12 és látott két fehér ruhás angyalt ülni, az egyiket fejnél, a másikat lábnál, ahol Jézus teste feküdt. 13 Azok pedig ezt mondták neki: „Asszony, miért sírsz?” Ő pedig így felelt nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.” 14 Miután ezt mondta, hátrafordult, és látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az. 15 Jézus ezt mondta neki: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és azt mondta neki: „Uram, ha elvitted őt, mondd meg, hová tetted, és én elviszem.” 16 Jézus így felelt neki: „Mária.” Az megfordult, és héberül így szólt hozzá: „Rabbóni”, ami azt jelenti: „Mester”. 17 Jézus ezt mondta neki: „Ne érints engem! Mert még nem mentem fel az Atyához; hanem menj az én testvéreimhez, és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz; és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. 18 Mária Magdolna elment, és hírét adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és ezeket mondta neki. 19 Már este volt azon a napon, a hét első napján és az ajtók zárva voltak ott, ahol a tanítványok összegyűltek a zsidóktól való félelem miatt, elment Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! 20 És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Akkor örültek a tanítványok, amikor meglátták az Urat. 21 Jézus ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Amiképpen engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. 22 És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és ezt mondta nekik: Vegyetek szent szellemet! 23 Akinek megbocsátjátok bűneit, megbocsáttatnak; akinek megtartjátok bűneit, megtartatnak. 24 Tamás, a tizenkettő közül az egyik, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor Jézus megjelent. 25 A többi tanítvány azért ezt mondta neki: Láttuk az Urat! Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezein a szegek nyomát, és nem teszem az ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezemet az oldalába, nem hiszem el. 26 Nyolc nap múlva ismét bent voltak a tanítványai, Tamás is velük. Akkor bement Jézus, bár az ajtók zárva voltak, megállt középen, és így szólt: Békesség nektek! 27 Azután ezt mondta Tamásnak: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet; és nyújtsd a kezedet, és tedd az oldalamba; és ne légy hitetlen, hanem hívő! 28 Tamás így válaszolt: „Én Uram és én Istenem!” 29 Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.” 30 Sok más csodát is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben: 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az ő nevében.

János 21

21:1 Ezek után ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. És így jelent meg: 2 Együtt voltak Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánael, a galileai Kánából, és Zebedeus fiai, és két másik tanítványa. 3 Simon Péter ezt mondta nekik: Elmegyek halászni. Azt mondták neki: Mi is veled megyünk. És kimenve beszálltak a hajóba; és azon az éjszakán semmit sem fogtak. 4 Amikor pedig megvirradt, Jézus a parton állt; a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. 5 Akkor Jézus ezt mondta nekik: Gyermekeim, van-e valami ennivalótok? Azt felelték neki: Nincs. 6 Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalára, és találtok. Kivetették tehát, de a halak sokasága miatt nem tudták kihúzni. 7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta Péternek: Az Úr az. Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, felvette felsőruháját, mert meztelen volt, és a tengerbe vetette magát. 8 A többi tanítvány pedig a kis csónakkal ment, mert nem voltak messze a szárazföldtől, hanem csak mintegy kétszáz könyöknyire, és vonszolták magukkal a halakkal teli hálót. 9 Amikor partra szálltak, látták, hogy ott faszén van, és egy kosár hallal, és kenyérrel. 10 Jézus így szólt hozzájuk: „Hozzatok a most fogott halakból!” 11 Simon Péter felment, és kihúzta a hálót a partra, és ott volt százötvenhárom nagy hal; és a háló mégsem szakadt el. 12 Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, tudva, hogy az Úr az. 13 Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, hasonlóképpen a halakat is. 14 Ez már harmadszorra volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halálból. 15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz engem ezeknél? Ő így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ő pedig ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat. 16 Ő ismét megkérdezte tőle: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Ő így felelt neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Ő pedig ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat. 17 Harmadszor is megkérdezte tőle: Simon, Jóna fia, szeretsz engem? Péter megszomorodott, hogy harmadszor is azt kérdezte tőle: Szeretsz engem? Ő pedig ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus így felelt neki: Legeltesd az én juhaimat. 18 Ámen, Ámen, mondom neked: amikor fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarod. 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni Istent. És miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem! 20 Péter pedig megfordulva látta, hogy követi azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, aki vacsora közben a keblére hajolt, és ezt kérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged? 21 Péter pedig, amikor meglátta őt, megkérdezte Jézustól: „Uram, mi lesz ezzel az emberrel?” 22 Jézus ezt mondta neki: „Ha akarom, hogy megmaradnom, amíg el nem jövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem.” 23 Akkor ez a szó eljutott a testvérekhez, hogy az a tanítvány nem hal meg. Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem: „Ha akarom, hogy megmaradnom, amíg el nem jövök, mi közöd hozzá?” 24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki ezeket megírta, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25 És van sok egyéb is, amit Jézus tett, és amelyekről ha egyenként megírnák, azt vélem, hogy maga a világ sem tudná befogadni a megírandó könyveket.