Az Apostolok Cselekedetei (28 fejezet)

Apostolok Cselekedetei 1

1:1 Az előbbi értekezést, ó, Teofil, mindarról írtam, amit Jézus elkezdett cselekedni és tanítani, 2 egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a szent szellem által parancsolatokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott; 3 akiknek szenvedése után sok tévedhetetlen bizonyíték által meg is mutatta, hogy él. Negyven napig megjelent nekik, és szólt az Isten királyságára vonatkozó dolgokról; 4 És miután egybegyűltek, megparancsolta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyet ''tőlem hallottatok''; 5 Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig szent szellemmel fogtok megkeresztelkedni nem sok nap múlva. 6 Amikor azért egybegyűltek, megkérdezték tőle, mondván: Uram, ebben az időben állítod helyre a királyságot Izraelnek? 7 Így felelt nekik: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a saját hatalmába helyezett. 8 Hanem erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a szent szellem, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” 9 Miután ezeket mondta, ahogyan nézték őt, felment, és egy felhő takarta el őt a szemük elől. 10 És miközben a mennybe néztek, amint ment, íme két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. 11 Akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok és a nézve a mennyre ? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. 12 Azután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van, egy szombatnapi járóföldre. 13 És miután bementek, felmentek a felső szobába, ahol tartózkodtak: Péter, János, Jakab, András, Filep, Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a zelóta, és Júdás, Jakab testvére. 14 Mindnyájan egy akarattal és állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával, és Jézus testvéreivel. 15 És azokban a napokban Péter felállt a testvérek között, számuk mintegy százhúsz volt, számuk mintegy százhúsz főnyi sokaság volt és ezt mondta: 16 Férfiak, testvérek, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a szent szellem előre megmondott Dávid szája által Júdásról, aki vezetőjük lőn azoknak, akik Jézust elfogtákák: 17 Mert közénk számlálták, és elnyerte ennek a szolgálatnak a sorsát. 18 Ez az ember pedig a gonoszság béréből szántóföldet szerzett, és amikor fejére zuhant,  középen széthasadt és kiöntötte egész beleit. 19 És tudtára lőn ez mindazoknak, akik Jeruzsálemben laknak, úgyhogy azt a mezőt a saját nyelvükön Akeldamának, azaz Vérmezőnek nevezték. 20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen háza romos, és ne legyen lakója benne, és más vegye át a szolgálatát.” 21 Azok közül a férfiak közül tehát, akik velünk együtt jártak egész idő alatt, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22 János keresztségétől kezdve mind a napig, amelyen felvitetett tőlünk, egynek velünk együtt tanúja kell lennie feltámadásának. 23 Kettőt állítottak eléjük: Józsefet, akit Barszabásnak hívtak, akit Justusnak is hívtak, és Mátyást. 24 Buzgón imádkoztak, és ezt mondták: „Te, Uram, aki ismered mindenki szívét, mutasd meg e kettő közül, melyiket választottad, 25 hogy elfoglalja ezt a szolgálatot és apostoli hivatást, amelyről Júdás vétke miatt kiesett, hogy a maga helyére menjen.” 26 Sorsot vetettek közöttük, és a sors Mátyásra esett, és őt választották ki a tizenegy apostol közé.

Apostolok Cselekedetei 2

2:1 Amikor pedig elérkezett pünkösd napja, mindnyájan egy akarattal egy helyen voltak. 2 És hirtelen zúgás támadt az égből, mint egy sebesen tomboló erős szél, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 És megjelentek nekik kettéhasadt lángnyelvek, és leszálltak mindegyikükre. 4 És megteltek mindnyájan szent szellemmel, és elkezdtek más nyelveken beszélni, ahogyan a szellem adta nekik szólniuk. 5 Jeruzsálemben laktak pedig zsidók, istenfélő férfiak minden nép közül az ég alatt. 6 És amikor ez a zúgás hallatszott, összegyűlt a sokaság, és zavarba jött, mert hallották, hogy mindegyik a maga nyelvén beszél. 7 És ott álltak, és csodálkoztak, mondván: Íme, nem galileaiak-e ezek mind, akik beszélnek? 8 És hogyan halljuk mindnyájunkat a saját nyelvén, amelyben születtünk, 9 Pártusok, médek, elámiták, mezopotámiaiak, Júdea és Kappadócia, Pontusz és Ázsia, 10 Frígia és Pamfília, Egyiptom és Líbia Ciréne körüli részének lakói, és Róma jövevényei, 11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok egyaránt, halljuk őket, amint a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodálatos dolgait? 12 És mindnyájan megálltak csodálkozva és zavarban volak mellettük, és ezt kérdezgették egymástól: Mit jelent ez? 13 Mások pedig gúnyolódva mondták: „Édes borral vannak tele.” 14 Péter pedig előállva a tizenegygyel, felemelte szavát, és így szólt hozzájuk: „Júdea férfiai és mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok, legyen tudtotokra ez, és hallgassatok az én szavaimra: 15 Mert ezek nem részegek úgy, mint ti állítjátok, hiszen még csak a nap harmadik órája van. 16 Hanem ez az, amit Jóel próféta mondott: 17 És lészen az utolsó napokban, azt mondja az Istenn, hogy kiárasztok szellememből minden testre, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak; 18 És az én szolgáimra és szolgálóleányaimra azokban a napokban kiárasztok szellememből, és ők prófétálnak. 19 És csodákat teszek fent az égen, és jeleket lent a földön, vért, tüzet és füstfelhőket.

20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, mielőtt eljön Jehova nagy és nevezetes napja. 21 És úgy lesz, hogy mindaz aki segítségül hívja Jehova nevét, üdvözül. 22 Izraelita férfiak, halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akiről Isten bizonyságot tett előttetek csodatételek, jelek és erők által, amelyeket Isten általa tett közöttetek, amint magatok is tudjátok, 23 Őt Isten elhatározott tanácsa és előrelátása szerint adtátok át a törvényszegők kezébe. 24 Kit Isten feltámasztott, feloldva a halál kötelékeit, mivel lehetetlen volt, hogy az fogva tartsa. 25 Mert ezt mondja neki Dávid: Az Urat tartom magam előtt mindenkor, mert jobb kezem felől van, hogy meg ne rendüljek. 26 Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és testem is reménységben fog lakozni. 27 Mert nem hagyod, hogy lelkem a sírban, és hogy a te szented rothadást lásson. 28 Megismertetted velem az élet ösvényeit, örömmel töltesz be engem a te arcod előtt. 29 Testvéreim, szabadon szólhatok nektek Dávid pátriárkáról, hogy meghalt és eltemették, és a sírja mind a mai napig velünk van. 30 Mivel próféta volt, tudva, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, hogy ágyékának gyümölcséből fog trónjára ülni, 31 előre látva ezt, szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad lelke a sírban, és teste sem lát rothadást. 32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, akinek mi mindnyájan tanúi vagyunk. 33 Miután tehát Isten jobbjára felmagasztaltatott, és az Atyától megkapta a szent szellem ígéretét, kitöltötte ezt, amit ti láttok és hallotok is. 34 Mert Dávid nem ment fel a mennyekbe, hanem ő maga mondja: Így szólt Jehova az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezemhez, 35 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem. 36 Bizonyosan tudja meg tehát Izrael egész háza, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. 37 Amikor ezt hallották, szíven ütötte őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, testvérek, férfiak?” 38 Péter így felelt nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és veszitek a szent szellem ajándékát. 39 Mert tiétek az ígéret, meg gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív Jehova, a mi Istenünk. 40 Sok más szóval is kérlelte őket, mondván: „Szabaduljatok meg ettől a romlott nemzedéktől!” 41 Akik pedig örömmel fogadták az ő igéjét, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. 42 És állhatatosan részt vettek az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádkozásokban. 43 És félelem szállt minden lélekre; és sok csoda és jel történt az apostolok által. 44 És mindazoknak, akik hívtek, mindenük közös volt, 45 És vagyonukat és javaikat eladták, és szétosztották mindenkinek, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá. 46 És naponként egy akarattal kitartottak a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel fogyasztották el ételüket, 47 Dicsérték Istent, és kedvességet találtak az egész nép előtt. Jehova pedig naponként hozzáadta hozzájuk azokat, akik üdvözültek.

Apostolok Cselekedetei 3

3:1 Péter és János pedig felmentek a templomba az imádkozás órájában, a kilencedik órában. 2 És vittek egy férfit, aki anyja méhétől fogva sánta volt, akit naponta letettek a templom kapujához, amelyet Ékes Kapunak neveznek, hogy alamizsnát kérjen azoktól, akik belépnek a templomba. 3 Ő pedig látva, hogy Péter és János a templomba készülnek menni, alamizsnát kért. 4 Péter pedig Jánossal együtt ránézve, monda: Nézz ránk! 5 És rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter azonban monda: Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 7 És megfogta őt jobbkezénél fogva, és felemelte; és azonnal megerősödtek a lábai és a bokái. 8 És felszökve, megállt talpán és járt, és bement velük a templomba, járkált és ugrándozott, és dicsérte Istent. 9 És az egész nép látta őt járni és dicsérni Istent. 10 És tudták, hogy ő az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes Kapujánál; és elteltek ámulattal és csodálkozással azon, ami vele történt. 11 Pétert és Jánost pedig magához ragadta; és az egész nép hozzájuk futott a tornácba, amelyet Salamon tornácának neveznek, csodálkozva. 12 Péter pedig ezt látva, felele és monda a népnek: Izraelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Vagy mit néztek ránk, mintha a saját erőnkkel vagy jámborságunkkal mi indítottuk volna őt arra, hogy járjon? 13 Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, amikor az úgy döntött, hogy elbocsátja. 14 Ti pedig megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kívántátok, hogy egy gyilkost adjanak nektek. 15 Az élet Fejedelmét pedig megöltétek, akit Isten feltámasztott a halálból, minek mi tanúi vagyunk. 16 És az ő nevébe vetett hit által, megerősítette azt, akit láttok és ismertek és a neve és a benne való hit tette tökéletesen éppé őt mindnyájatok szeme láttára. 17 Most pedig, testvéreim, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, ahogyan a ti vezetőitek is. 18 De amiket Isten előre megmondott minden prófétája szája által, azokat így beteljesítette, mivel az ő Krisztusának szenvednie kellett. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek, 20 hogy eljöjjenek a felüdülés idejei Jehova színétől, és elküldje Jézus Krisztust, akit kiválasztott nektek, 21 akit az égnek kell befogadnia a mindenség helyreállásának idejéig, amelyről Isten szólt szent prófétái szája által a világ kezdete óta. 22 Mert Mózes ezt mondta: Prófétát támaszt nektek Jehova, a ti Istenetek testvéreitek közül, hozzám hasonlót; őt hallgassatok mindenben. 23 És lészen, hogy mindaz a lélek, amely nem hallgat arra a prófétára, kiirtatik a nép közül. 24 És a próféták mind, Sámueltől fogva és azután is, szóltak és jövendöltek ezekről a napokról. 25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten kötött atyáitokkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. 26 Feltámasztva Isten az ő szolgáját, először nektek küldte el őt, hogy megáldjon titeket, hogy mindnyájan megtérjetek bűneitekből.

Apostolok Cselekedetei 4

4:1 Mikor pedig a néphez szóltak, odamentek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok. 2 És megtalálták őket, amint azon igyekeztek, hogy meggyőzzék a népet, és bizonyságot tegyenek Jézusban a halálból való feltámadásról. 3 Kezüket rájuk vetették, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt. 4 Sokan azok közül, akik hallgatták az igét, hittek, és a férfiak száma mintegy ötezerre lett. 5 Másnap pedig összegyűltek Jeruzsálemben az ő vezetőik, véneik és írástudóik, 6 és Annás főpap, és Kajafás, János, Sándor, és mindazok, akik a főpap nemzetségéből valók voltak. 7 Középre állították őket, és megkérdezték: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?” 8 Péter pedig, szent szellemmel eltelve, így szólt a nép vezetőihez és a vénekhez: 9 Ha ma egy beteg ember javáról hallgattok ki minket, hogy hogyan gyógyult meg ez az ember, 10 legyen tudtotokra mindnyájatoknak és Izrael egész népének, hogy a názáreti Jézus Krisztus nevében, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez az ember ti előttetek egészségesen. 11 Ez az a kő, amelyet ti, építők, elvetettetek, és amely a szeglet fejévé vált. 12 És nincsen senki másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene üdvözülnünk. 13 És amikor látták Péter és János bátorságát, és felismerték, hogy írástudatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak, és felismerték őket, hogy Jézussal voltak. 14 És amikor látták, hogy a meggyógyult ember velük van, nem tudtak mit felelni. 15 És előhívták őket a tanácsból, és beszélgettek egymással, 16 mondván: Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert nyilvánvaló csoda történt általuk, amely nyilvánvaló minden Jeruzsálem lakójának, és ezt le nem tagadhatjuk. 17 De hogy jobban el ne terjedjen a nép között, megfenyegetjük őket, hogy többé senkinek se szóljanak ebben a névben. 18 Azután odahívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmit se beszéljenek, se ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János pedig felelve, azt mondták nekik: „Vajon igaz dolog-e Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre? Ítéljétek meg magatok. 20 Mert nem tehetjük, hogy ne szóljunk azokról, amiket láttunk és hallottunk. 21 Miután megfenyegették őket, elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami történt. 22 Mert több mint negyvenéves volt az az ember, akin ez a gyógyulás jele történt. 23 Miután elbocsátották őket, odamentek az övéikhez, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. 24 Akik hallották, egy akarattal felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Legfelségesebb Úr, te teremtetted a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, 25 te mondtad, a mi atyánk, Dávid, a te szolgád szájával, a szent szellem által: Miért tombolnak a pogányok, és miért gondolnak hiábavalóságokat a népek? 26 A föld királyai felkeltek, és a fejedelmek egybegyűltek Jehova ellen és az ő Krisztusa ellen. 27 Mert valóban összegyűltek ebben a városban a te szent szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével, 28 hogy mindazt tegyék, amit a te kezed és a te tanácsod elvégezett. 29 Most pedig, Jehova, nézz a fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet, 30 Miközben kinyújtod kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent szolgád, Jézus neve által! 31 És miután imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűltek, és mindnyájan megteltek szent szellemmel, és bátorsággal hirdették Isten igéjét.

32 És a hívők sokasága egy szívvel-lélekkel volt; és senki sem mondta közülük, hogy bármi is az övé volt abból, ami nála volt vagyonából; hanem mindenük közös volt. 33 És nagy erővel tettek bizonyságot az apostoloknak az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. 34 Mert nem volt közöttük senki szűkölködő, mivel akik birtokosok voltak, amikor eladták földjeiket vagy házaikat, elhozták az eladott dolgok árát, 35 és letették az apostolok lába elé; és szétosztották mindenkinek, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá. 36 József is, akit az apostolok Barnabásnak is neveztek, ami azt jelenti, hogy Vígasztalás fia, levita, származása szerint ciprusi, 37 mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.

Apostolok Cselekedetei 5

5:1 Egy bizonyos ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladta a birtokát, 2 félretéve magának a vételárból a felesége tudtával, elvitte, és letette az apostolok lába elé. 3 Péter azonban ezt mondta Anániásnak: „Miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy meghazudtold a szent szellemet, és szégyenletesen félretegyél a föld árából? 4 Ha megmaradt volna, nemde neked maradt volna meg, és miután eladtad, nem te rendelkezhettél volna az árával? Hogyan tudtál helyt adni e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. 5 Amikor Anániás meghallotta ezeket a szavakat, összeesett és meghalt; és nagy félelem szállt mindazokra, akik hallották. 6 Az ifjabbak azonban felkeltek, begöngyölték, kivitték és eltemették. 7 Körülbelül három óra múlva bement a felesége, nem tudva, mi történt. 8 Péter ekkor így felelt neki: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet?” Az pedig azt mondta: „Igen, ennyiért.” 9 Péter pedig monda néki: Miért egyeztettetek meg, hogy megkísértitek Jehova szellemét? Íme, azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet, az ajtó előtt vannak, és kivisznek téged is. 10 És ő azonnal a lábaihoz esett, és meghalt; és a fiatalabbak bemenve, holtan találták, kivitték, és eltemették a férje mellé. 11 És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották. 12 Az apostolok kezei által sok jel és csoda történt a nép között, és mindnyájan egy akarattal a Salamon tornácában voltak. 13 A többiek közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép magasztalta őket. 14 Az Úrban hívők pedig csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők sokasága. 15 Úgyhogy betegeket vittek ki az utcákra, és ágyakra és nyoszolyákra fektették őket, hogy Péter megjelenésekor legalább árnyéka beárnyékoljon némelyiket közülük. 16 A Jeruzsálem környéki városokból is sokaság gyűlt össze, betegeket és tisztátalan szellemektől gyötörteket hozva, és mindnyájan meggyógyultak. 17 A főpap pedig felkelt, és mindazok, akik vele voltak, akik a szadduceusok felekezetéhez tartoznak, betelve irigységgel. 18 Kezüket rátették az apostolokra, és nyilvános őrizet alá vették őket. 19 Jehova angyala azonban éjjel megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és ezt mondta: 20 Menjetek, álljatok meg a templomban a nép előtt, és hirdessétek nekik ennek az életnek minden igéjét. 21 Amikor ezt azok meghallották, hajnalban bementek a templomba, és tanítottak. Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívta a nagytanácsot és Izrael fiai véneinek egész tanácsát, és elküldött a börtönbe, hogy előhozassák őket. 22 Amikor azonban a poroszlók megérkeztek, és nem találták őket a börtönben, visszatértek, és jelentették, 23 mondván: „A börtönt teljes őrséggel bezárva találtuk, és az őröket az ajtók előtt állva; de amikor kinyitottuk, senkit sem találtunk bent.” 24 Amikor a templomőrség parancsnoka és a főpapok hallották ezeket a szavakat, elgondolkodtak, hogy mit jelenthet ez. 25 És kiment valaki, és jelentette nekik, mondván: „Íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak, és tanítják a népet.” 26 Akkor elment a százados a szolgákkal, és előhozta őket, de nem erőszakkal, mert féltek a néptől, hogy megkövezik őket. 27 Miután elővezették őket, a nagytanács elé állították. A főpap pedig megkérdezte tőlük, 28 Mondván: Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok ebben a névben; és íme, betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk hoznátok ennek az embernek a vérét? 29 Péter és az apostolok azonban így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek. 30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti megöltetek fára akasztva; 31 Őt Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte jobbjával, hogy megtérést adjon Izraelnek és bűneik bocsánatát. 32 Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek, és a szent szellem is, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki. 33 Azok pedig ezeket hallva a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket. 34 Ekkor felállt a tanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, az egész nép által nagyra becsült törvénytanító, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket, és ezt mondta: 35 „Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra, mit akartok tenni ezekkel az emberekkel!” 36 Mert nem is olyan régen ezelőtt felkelt Theudas, azt állítva magáról, hogy ő valaki, akihez mintegy négyszáz férfi csatlakozott. Amikor megöletett, mindazok, akik követték, szétszóródtak és semmivé lettek. 37 Ezután felkelt a galileai Júdás a népszámlálás napjaiban, és magához vont sok embert; és elesett, és mindazok, akik követték, szétszóródtak. 38 Most pedig azt mondom nektek: Tartózkodjatok megbántani ezeket az embereket, és hagyjátok szabadon őket! Mert ha emberektől van ez a tanács vagy ez a dolog, semmivé lesz. 39 Ha pedig Istentől van, nem győzhetitek le őket, mert Isten ellen harcolóknak is találtattok majd. És engedtek neki. 40 És miután előhívták az apostolokat, megverték őket, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. 41 Azok pedig elmentek a nagytanács színe elől, örömmel, hogy méltónak találtattak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért. 42 És minden napon a templomban és házról házra nem szüntek meg tanítani és hirdetni Jézus Krisztust.

Apostolok Cselekedetei 6

6:1 Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma növekedett, zúgolódás támadt a hellének között a héberek ellen, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi szolgálatban. 2 A tizenkettő pedig, miután összehívta a tanítványok sokaságát, ezt mondta: „Nem kívánatos, hogy Isten igéjét elhagyjuk, és asztaloknál szolgáljunk. 3 Ti pedig, testvéreim, válasszatok ki magatok közül hét férfit, akiket bizonyítottan, szellemmel és bölcsességgel teljesek, hogy kit jelöljünk erre a feladatra. 4 Mi pedig az imádságra és az ige szolgálatára szenteljük magunkat. 5 És tetszett az ige az egész sokaságnak. És kiválasztották Istvánt, a hittel és szent szellemmel teli férfit, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timont, Parmenászt és Nikolauszt, az antiókhiai prozelitát. 6 Kiket az apostolok elé állítottak; és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket. 7 És az Isten igéje terjedt, és a tanítványok száma nagyon megsokasodott Jeruzsálemben. És a papok nagy sokasága közül is sok engedelmeskedett a hitnek. 8 István pedig, telve kegyelemmel és hatalommal, nagy csodákat és jeleket tett a nép között. 9 Ekkor felálltak a zsinagóga népe közül néhányan, akik szabadságpártiak, a ciréneiek, alexandriaiak, valamint a cilikiaiak és ázsiaiak közül, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, 10 de nem tudtak ellenállni a bölcsességnek és a szellemnek, amellyel beszélt. 11 Ekkor előálltak néhány férfiak, és ezt mondták: „Hallottuk, hogy káromló szavakat szólt Mózes és Isten ellen.” 12 Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat, megragadták őt, és a nagytanács elé hurcolták. 13 Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember szüntelenül káromlást szól e szent hely és a törvény ellen.” 14 Mert hallottuk, hogy azt mondta, hogy ez a názáreti Jézus le fogja rombolni ezt a helyet, és megváltoztatja a Mózes által ránk hagyott szokásokat. 15 És mindazok, akik a tanácsban ültek, ránéztek, de olyannak látták az arcát, mint egy angyal arcát.

Apostolok Cselekedetei 7

7:1 Férfiak, testvérek és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent Ábrahámnak, a mi atyánknak Mezopotámiában, mielőtt Háránban letelepedett volna, 3 és ezt mondta neki: „Menj ki földedről és rokonságod közül, és jöjj arra a földre, amelyet én mutatok neked!” 4 Akkor kijött a káldeusok földjéről, és Háránban telepedett le. És onnan, miután apja meghalt, költöztette őt ebbe a földbe, amelyen most laktok. 5 És nem adott neki örökséget abban, még egy lábnyomot sem, hanem megígérte, hogy birtokul adja azt néki, és utána az ő magvának, noha nem volt gyermeke. 6 És így szólt Isten, mondva: Hogy az ő magva jövevény lesz idegen földön, és szolgálni fogják azt, és sanyargatni fogják azt négyszáz évig. 7 És azt a népet, amelyet szolgálni fognak, én megítélem – mondta Isten; és azután kijönnek, és szolgálnak nekem ezen a helyen. 8 És odaadta neki a körülmetélés szövetségét: és így nemzette Izsákot, és körülmetélte őt a nyolcadik napon; Izsák pedig nemzette Jákobot, Jákobot pedig a tizenkét pátriárkát. 9 A pátriárkák pedig féltékenységükben József iránt eladták őt Egyiptomba; és Isten vele volt. 10 És megszabadította őt minden nyomorúságából, és kegyet és bölcsességet adott neki a fáraó, az egyiptomi király szemei ​​előtt, és kormányzóvá tette őt Egyiptom felett és egész háza felett. 11 És jött az éhség egész Egyiptomra és Kánaánra, és nagy nyomorúság, és atyáink nem találtak élelmet. 12 És amikor Jákob meghallotta, hogy van gabona Egyiptomban, először elküldte atyáinkat. 13 És másodszor József megismertetett testvéreivel, és József családja megismertetett a fáraóval. 14 És elküldött József, és hívatta atyját, Jákobot, és minden rokonságát, hetvenöt lelket. 15 És lement Jákob Egyiptomba, és meghalt, ő és atyáink, 16 és elvitték őket Sikembe, és eltemették abba a sírba, amelyet Ábrahám pénzen vett Hámor fiaitól Sikemben. 17 És amikor elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten megesküdött Ábrahámnak, a nép megerősödött és megsokasodott Egyiptomban, 18 mígnem egy másik király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. 19 Aki, tekintve a mi népünket, nyomorúságosan bánt az atyákkal, halálra adva csecsemőiket, hogy ne éljenek. 20 Ebben az időben született Mózes, és Isten előtt kedves gyermek lett, és három hónapig nevelték apja házában. 21 Amikor kitették, a fáraó lánya magához vette, és felnevelte fiának. 22 Mózest pedig megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére, és hatalmas volt szavaiban és tetteiben. 23 Amikor negyvenéves lett, elhatározta, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. 24 Látván pedig, hogy valakivel rosszul bánnak, megvédte, és bosszút állt az elnyomottért, megölve az egyiptomit. 25 Azt gondolta, hogy testvérei megértik, hogy Isten az ő keze által szabadítsa meg őket, de nem értették meg. 26 Másnap pedig megjelent nekik, éppen amikor vitatkoztak, és békét akarva közöttük, azt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást? 27 De aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá felettünk? 28 Nemde meg akarsz-e ölni engem is úgy, ahogyan tegnap megölted az egyiptomit? 29 Mózes pedig elmenekült e beszéd hallatán, és jövevény lett Midián földjén, ahol két fia született. 30 És mikor eltelt negyven esztendő, megjelent néki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában tűz lángjában egy csipkebokorban. 31 Mózes pedig, látván, csodálkozott a látványon; és amint közelebb ért, hogy megértse, megszólalt Jehova szava: 32 Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes pedig félelemmel telve nem merte megtekinteni. 33 Jehova pedig azt mondta neki: Oldd le a sarut a lábadról, mert a hely, a melyen állsz, szent föld. 34 Bizonyosan láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és hallottam fohászkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket; most pedig elküldelek téged Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? Isten küldte nékik fejedelemmé és megváltóvá az angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban. 36 Ő az, a ki kivezette őket, csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át. 37 Ez az a Mózes, aki ezt mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek Isten a ti testvéreitek közül, hozzám hasonlót. 38 Ő az, aki a pusztában a gyülekezetben az angyallal volt, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá, és atyáinkkal, aki élő igéket kapott, hogy átadja azokat nekünk. 39 Atyáink nem akartak engedelmeskedni nekik, hanem szívükben Egyiptom felé fordultak. 40 Áronnak ezt mondták: „Készíts nekünk isteneket, akik előttünk járjanak!” Mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről. 41 Borjút készítettek azokban a napokban, áldozatokat mutattak be a bálványnak, és gyönyörködtek kezeik alkotásaiban. 42 De Isten elfordult, és átadta őket, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: „Vajon hoztatok-e nekem véresáldozatokat és égőáldozatokat negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza?! 43 Sőt inkább hordoztátok Molok sátorát és Remfa istenetek csillagát, a kézzel csinált bálványbábukat, amelyeket azért készítettetek, hogy imádjátok azokat; és ezért elviszlek titeket Babilonon túlra. 44 Atyáinknak ott volt a bizonyság sátora a pusztában, ahogyan megparancsolta Jehova Mózesnek, hogy készítse el azt a minta szerint, amelyet látott. 45 A melyet atyáink Józsué által hoztak be, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig. 46 A ki kegyelmet talált Isten előtt, és azt kérte, hogy hajlékot találjon Jákob Istenének. 47 De Salamon épített őnéki házat. 48 De a Magasságos nem lakik kézzel csinált templomokban; ahogy a próféta mondja: 49 Az ég az én trónom, és a föld a lábam zsámolya. Milyen házat építhettek nekem – mondja Jehova –, vagy hol lehet az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket? 51 Ó, keménynyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti ​​mindig ellenálltok a szent szellemnek, ahogyan atyáitok is tették. 52 A próféták közül kit nem üldöztek atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igaz eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, 53 akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg. 54 Amikor ezeket hallották, szíven szúrta őket a fájdalom, és fogaikat csikorgatták ellene. 55 Ő pedig, szent szellemmel telve, felnézett az égre, és látta Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbján állni, 56 És ezt mondta: Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát az Isten jobbján állni. 57 És hangosan kiáltva befogták fülüket, és egybegyűlve rárohantak, 58 És kiűzték a városból, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé 59 és kövezni kezdték Istvánt, aki így kiáltott: „Uram Jézus, vedd magadhoz szellememet!” 60 Eközben térdre esve hangosan felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, elaludt.

Apostolok Cselekedetei 8

8:1 Saul pedig részt vett az ő megölésének helyeslésében. Azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékein, kivéve az apostolokat. 2 Istvánt pedig eltemették a kegyes férfiakat, és nagy síratást  tartottak felette. 3 Saul pedig pusztította a gyülekezetet, házról házra bejárva, elhurcolva férfiakat és nőket egyaránt, és börtönbe vetve őket. 4 Akik szétszóródtak, bejárták az országot, és hirdették az igét. 5 Fülöp ezután lement Samária városába, és hirdette nekik Krisztust. 6 A sokaság figyelt Fülöp szavaira, hallotta és látta a jeleket, amelyeket tett. 7 Sokból, akikben tisztátalan szellemek voltak, hangosan kiáltva mentek ki belőlük. Sok béna és sánta meggyógyult. 8 És nagy öröm lett abban a városban. 9 Egy Simon nevű ember pedig korábban varázslást folytatott a városban, és ámulatba ejtette Samária népét, azt mondván, hogy ő maga valami nagy ember. 10 Kire mindenki hallgatott, kicsinytől nagyig, és ezt mondta: „Ez az ember az Isten nagy ereje.” 11 Egy ideig hallgattak rá, varázslataival elámítva őket. 12 De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten királyságáról és Jézus Krisztus nevéről prédikált, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt. 13 Simon is hitt, megkeresztelkedett, Fülöppel maradt, és nagy jeleket és csodákat látott. 14 Amikor a jeruzsálemi apostolok meghallották, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Lemenve imádkoztak értük, hogy megkapják a szent szellemet. 16 Mert senkiben sem volt szellem, csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelkedve. 17 Akkor rájuk tették a kezüket, és megkapták a szent szellemet. 18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a szellem, pénzt ajánlott fel nekik, 19 és ezt mondta: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, az elnyerje a szent szellemet.” 20 Péter azonban ezt mondta neki: „Elvessz a pénzeddel együtt, mert azt gondoltad hogy pénzen vető meg az Isten ajándéka. 21 Nincs semmi részed vagy örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem tiszta Isten előtt. 22 Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, és imádkozz Jehovához, hátha megbocsáttatik szíved gondolata. 23 Mert látlak, hogy keserűség epéjében és a gonoszság fogságában vagy.” 24 Simon így válaszolt: „Imádkozzatok ti az Jehovához értem, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok.” 25 Akik pedig miután bizonyságot tettek, és hirdették Jehova igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok szamaritánus faluban hirdették az evangéliumot. 26 Jehova angyala azonban így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy le, a pusztaság felöl.” 27 Ő pedig felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, Kandakénak, nagy tekintélyű eunuchja, aki az egész tartományának kincstári gondviselője volt, aki Jeruzsálembe jött imádkozni. 28 Visszafelé jött, szekerén ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Akkor ezt mondta a szellem Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ehhez a szekérhez!” 30 Fülöp odafutott hozzá, és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte: „Érted-e, amit olvasol?” 31 Ő pedig azt mondta: „Hogyan érthetném, ha valaki nem vezetne engem?” És kérte Fülöpöt, hogy menjen fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a része, amelyet olvasott, ez volt: „Mint a juhot, vágóhídra viszik, és mint a bárány, amelyik néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját.” 33 Megaláztatásában jött el az ítélete; Ki fogja kijelenteni nemzedékét? Mert az élete elvétetik a földről. 34 Akkor az udvari főember válaszolt Fülöpnek, és megkérdezte: „Kérlek, mondd, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy másról?” 35 Fülöp ekkor megnyitotta száját, és ezen az Íráson kezdve hirdette neki Jézust. 36 És amint úton voltak, egy vízhez értek; és az udvari főember azt mondta: „Íme, víz, mi akadályoz meg abban, hogy megkeresztelkedjek?” 38 És megparancsolta, hogy álljon meg a szekér, és mindketten leszálltak a vízbe, Fülöp is, az udvari főember is, és megkeresztelte őt. 39 És amikor kijöttek a vízből, Jehova szelleme elragadta Fülöpöt, és a udvari főember többé nem látta őt, de örömmel folytatta útját. 40 Fülöpöt Azódban találták meg; és áthaladva hirdette az evangéliumot minden városban, míg Cézáreába nem ért.

Apostolok Cselekedetei 9

9:1 Saul azonban, miközben még mindig fenyegetésekkel és gyilkossággal lihegte az Úr tanítványai, elment a főpaphoz, 2 és leveleket kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útját követik, férfiakat vagy nőket, fogva elvihesse őket Jeruzsálembe. 3 Ahogy úton volt, Damaszkuszhoz közeledett, és hirtelen mennyei fény sugárzott körül. 4 És a földre esve hallotta, hogy egy hang ezt mondja neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5 Ő pedig azt mondta: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6 De kelj fel, menj be a városba, és megmondják neked, mit fogsz tenni.” 7 A vele lévő férfiak azonban némán álltak, hallották a hangot, de semmit sem láttak. 8 Saul felkelt a földről, és amikor megnyílt a szeme, senkit sem látott. De kézen fogva vezették, és bevitték Damaszkuszba. 9 És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. 10 Volt pedig Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás, és az Úr látomásban így szólt hozzá: Anániás. Ő pedig felele: Itt vagyok, Uram! 11 Az Úr pedig monda néki: Kelj fel, menj el az Egyenes utcának nevezett utcába, és keresd meg Júdás házában azt a tárzusi Saul nevű embert, mert íme, imádkozik. 12 És látott egy Anániás nevű férfit bemenni, és rátenni a kezét, hogy lásson. 13 Anániás így felelt: Uram, sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeiddel Jeruzsálemben. 14 És itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik segítségül hívják a te nevedet. 15 De az Úr azt monda neki: Menj el, mert ő az én választott eszközöm, hogy elvigye az én nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé. 16 Mert én megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. 17 Ananiás pedig bement a házba, rátette a kezét, és így szólt: „Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy visszanyerd látásodat és betelj szent szellemmel.” 18 És azonnal valami pikkelyhez hasonló esett le a szemeiről, és visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett. 19 Miután evett, megerősödött és Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt. 20 És azonnal prédikálta Jézust a zsinagógákban, hogy ez az Isten Fia. 21 És mindazok, akik hallották őt, felálltak, és ezt mondták: Nem ez-e az, aki pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívják Jeruzsálemben? És azért jött ide, hogy fogva vigye őket a főpapokhoz? 22 Saul azonban annál inkább határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy ez a Krisztus. 23 És miután sok nap eltelt, a zsidók tanácsot tartottak, hogy kezet vessenek rá. 24 És Saul tudomására jutott a tervük. És éjjel-nappal őrizték a kapukat, hogy kezet vessenek rá. 25 De a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették. 26 És amikor Jeruzsálembe ért, megpróbált csatlakozni a tanítványokhoz; de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban magához vette őt, elvitte az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és hogy Damaszkuszban hogyan prédikált Jézus nevében. 28 És velük volt, ki-be járt Jeruzsálemben, bátran prédikált az Úr nevében, 29 és beszélt és vitatkozott a hellenistákkal; de azok igyekeztek őt megölni. 30 És amikor ez a testvérek ismeretére jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tárzusba. 31 A gyülekezetnek pedig egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, épült és járt az Jehova félelmében, és a szent szellem vigasztalásában gyarapodott. 32 És úgy lett, hogy Péter mindenfelé járva lement a Liddában lakó szentekhez is. 33 És talált ott egy Éneás nevű embert, aki ágyban feküdt, és nyolc éve béna volt. 34 Péter pedig azt monda neki: Éneás, Jézus Krisztus meggyógyít téged: kelj fel, és vesd meg ágyadat! És azonnal felkelt. 35 És mindnyájan, akik Liddában és Sáronban laktak, látták őt, és megtértek az Úrhoz. 36 Volt pedig Joppéban egy bizonyos tanítvány, név szerint Tábita, ami lefordítva Dorkásznak hívják, azaz Zerge; ez az asszony tele volt jó cselekedetekkel és alamizsnával, amit osztogatott. 37 És lőn azokban a napokban, hogy beteg volt, mindhalálig; és miután megmosdatták, kiterítették a felső szobában. 38 Mivel pedig Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, meghallván, hogy Péter ott van, két férfit küldtek hozzá, kérve őt, hogy siessen hozzánk jönni. 39 Péter pedig felkelt és odament hozzájuk. Bevitték őt a felső szobába, és az özvegyasszonyok mindnyájan körülötte álltak sírva és mutogatva felsőruháikat és alsóruháikat, amelyeket Dorkász szokott készíteni, amíg velük volt. 40 Péter azonban kiküldte mindnyájukat, térdre borulva imádkozott Istenhez. És a holttesthez fordulva így szólt: „Tábita, kelj fel!” Az pedig kinyitotta a szemét, és meglátva Pétert, felült. 41 Ő pedig kinyújtotta a kezét, és felsegítette. Odahívta a szenteket és az özvegyeket, és élve mutatta be nekik. 42 És tudtára lett ez egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 És úgy lett, hogy több napig Joppéban maradt, egy Simon tímárnál.

Apostolok Cselekedetei 10

10:1 Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű ember, százados az úgynevezett itáliai seregből, 2 egy kegyes és istenfélő ember egész háznépével együtt, aki sok alamizsnát adott a népnek, és szüntelenül imádkozott Istenhez. 3 A nap kilencedik órája körül látomásban világosan látta Isten angyalát, aki belép hozzá, és ezt mondta neki: Kornéliusz! 4 Ránézett, megijedt, és megkérdezte: „Mi a baj, Uram?” Ő pedig ezt felelte neki: „Imádságaid és alamizsnáid felmentek Isten elé emlékezetül.” 5 Most pedig küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akinek a neve Péter. 6 Ő Simon tímárnál lakik szálláson, akinek a háza a tengerparton van. 7 Miután pedig az angyal, aki szólt hozzá, elment, odahívott két szolgát a ház szolgái közül és egy istenfélő katonát azok közül, akik szolgáltak neki. 8 Miután mindezeket elmondta nekik, elküldte őket Joppéba. 9 Másnap pedig, amint úton voltak és közeledtek a városhoz, Péter felment a háztetőre imádkozni, úgy hat óra tájban. 10 És sóvárgott, és enni akart. Miközben pedig elkészítették, elragadtatásba esett, 11 és látta, hogy megnyílik az ég, és leszáll egy edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre, 12 amelyben mindenféle négylábú állatok, csúszómászók és égi madarak voltak. 13 És egy hang szólt hozzá: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! 14 Péter azonban így felelt: Semmiképpen, Uram, mert soha semmi közönségest vagy tisztátalant nem ettem. 15 És ismét egy hang szólt hozzá másodszor is: Amit Isten megtisztított, ne mondd tisztátalannak. 16 És ez háromszor történt, és azonnal felemelkedett az edény a mennybe. 17 Míg Péter magában azon tűnődött, mit jelenthet a látomás, amelyet látott, íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, miután Simon háza felől kérdezősködtek, a kapuhoz értek. 18 És kiáltoztak, megkérdezve, hogy Simon, akit Péternek is neveznek, ott szállt-e meg. 19 Péternek pedig - aki visszaemlékezve gondolt a látomásra, monda néki a szellem: Ímé, két férfi keres téged. 20 De kelj fel, menj le, és menj velük, minden tétovázás nélkül, mert én küldtem őket. 21 Péter akkor lement a férfiakhoz, és azt monda: Én vagyok, akit kerestek. Miért vagytok itt? 22 Ezt mondták: „Kornéliusz, egy százados, igaz és istenfélő ember, akiről az egész zsidó nép jó bizonyságot tesz, szent angyaltól utasítást kapott, hogy hívasson téged a házába, és hallgasson szavaidat.” 23 Erre behívta és vendégül látta őket. Másnap felkelt, és kiment velük. Néhány joppéi testvér is csatlakozott hozzá. 24 Másnap pedig bement Cézáreába; Kornéliusz pedig várta őket, és összehívta rokonait és barátait. 25 Amikor bement, és Kornéliusz Péterrel találkozott, lábaihoz borult, és imádta őt. 26 Péter azonban felemelte őt, és ezt mondta: „Állj fel, én is ember vagyok!” 27 Amikor pedig beszélgetett vele, bement, és sok embert talált egybegyűlve. 28 És azt mondta nekik: Tudjátok, hogy tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy hozzá menni; de Isten megmutatta nekem, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek. 29 Azért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután értem küldtetek. Most tehát hadd kérdezzem, mi okból küldtetek értem? 30 És azt monda Kornéliusz: Négy nappal ezelőtt kilenc órakor imádkoztam házamban, és íme egy férfi állt meg előttem fényes ruhában, 31 és azt monda: Kornéliusz, a te imád meghallgatásra talált, és alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten színe előtt. 32 Küldj tehát Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek is neveznek, mert ő Simon, egy tímár házában lakik a tengerparton. 33 Azért küldtem hozzád, és jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindnyájan Isten elé járultunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked. 34 Péter ekkor megnyitotta száját, és ezt mondta: Bizonyosan látom, hogy nem személyválogató az Isten. 35 Hanem minden népben az, aki féli őt, és igazságot cselekszik, kedves előtte. 36 Ez az az ige, amelyet elküldött Izrael fiainak, hirdetve a békességet Jézus Krisztus által: ő aki mindenek Ura. 37 Ti ismeritek azt a hírt, amely Galileától kezdve egész Júdeában elterjedt, a János által hirdetett keresztség után. 38 Hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust szent szellemmel és hatalommal, aki széjjeljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög elnyomott, mert Isten vele volt. 39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben tett, akit halálra adtak és fára akasztottak. 40 Isten feltámasztotta őt a harmadik napon, és megadta neki, hogy nyilvánvalóvá váljon, 41 nem az egész népnek, hanem nekünk, akiket Isten kiválasztott, akik vele ettek, és vele voltunk, miután feltámadt a halálból. 42 És megparancsolta nekünk, hogy prédikáljuk a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő az, akit Isten rendelt élők és holtak bírájává. 43 Erről tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy az ő nevében mindenki, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer. 44 Amikor Péter ezeket a szavakat mondta, leszállt a szent szellem mindazokra, akik hallgatták az igét. 45 A körülmetélt hívők pedig, akik együtt jöttek Péterrel, csodálkoztak, hogy a szent szellem ajándéka a pogányokra is kitöltetett. 46 Mert hallották, ahogy nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Péter pedig így felelt: 47 Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik miként mi is vettük a szent szellemet? 48 És megparancsolta, hogy kereszteljék meg ezeket a Jézus Krisztus nevében. Akkor arra kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

Apostolok Cselekedetei 11

11:1 Az apostolok és a Júdeában élő testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. 2 Amikor Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetéltek szembesítették őt, 3 és ezt mondták: „Bementél a körülmetéletlen emberekhez, és együtt ettél velük.” 4 Péter pedig elkezdett nekik beszélni, mondván: 5 „Joppé városában voltam és imádkoztam. És révületben láttam egy látomást, mintha egy nagy lepedő szállt volna le az égből,  négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és az lejött hozzám. 6 Belenézve négylábú földi állatokat, vadállatokat, csúszómászókat és égi madarakat láttam. 7 És hallottam egy hangot, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öljed és egyél! 8 Én pedig azt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be a számba. 9 De a hang másodszor is válaszolt az égből: „Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.” 10 És ez háromszor történt, és az egész ismét felemelkedtek a mennybe. 11 És íme, azonnal három férfi állt meg annál a háznál, ahol voltunk, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12 És a szellem azt mondta nekem: Menj hozzájuk minden kételkedés nélkül. És ez a hat testvér is velem jött, és bementünk annak a férfinak a házába. 13 És ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt állni házában, és aki ezt mondta: Küldj el Joppéba, és hívasd Simont, akit Péternek is hívnak, 14 aki hirdetni fogja neked azokat az igéket, amelyek által üdvözülsz te és egész házadnépe. 15 Amikor elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a szent szellem, mint miránk is kezdetben. 16 És megemlékeztem az Úr szavairól, hogy János vízzel keresztelt, ti azonban szen tszellemmel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki voltam én, hogy ellenállhattam volna az Istennek? 18 Amikor ezeket hallották, megnyugodtak, és dicsőítették Istent, mondván: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten a bűnbánatot az életre.” 19 Akik pedig szétszóródtak az István miatt támadt üldözés miatt, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, és senkinek sem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Voltak azonban köztük némely ciprusi és cirenei férfiak is, akik Antiókhiába érkezve a görögökhöz is szóltak, hirdetve az Úr Jézust. 21 Az Úr keze pedig velük volt, és nagy sokaság, akik hívőkké lettek, megtért az Úrhoz. 22 És eljutott a hírük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, és elküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Aki amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és buzdította mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak az Úrban. 24 Mert derék ember volt, tele szent szellemmel és hittel, és nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. 25 És elment Tárzusba, hogy megkeresse Sault. 26 És miután megtalálta őt, elvitte Antiókhiába. És úgy lett nékik, hogy egész esztendőn át együtt voltak a gyülekezetben, és nagy sokaságot tanítottak.  A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. 27 Azokban a napokban pedig próféták mentek le Jeruzsálemből Antiókhiába; 28 és egy közülük, név szerint Agabus, felkelt, és a szellem által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész világon; ami Klaudiusz uralkodása alatt történt is. 29 A tanítványok pedig elhatározták, amennyire teheti mindenki, hogy küldjenek segélyt a Júdeában lakó testvérekhez. 30 A mit meg is tettek, elküldve azt a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

Apostolok Cselekedetei 12

12:1 Abban az időben Heródes király rátette a kezét a gyülekezet néhány tagjára. 2 Jakabot, János testvérét karddal megölette. 3 És látva, hogy ez tetszik a zsidóknak, Pétert is megölette volna. Akkor voltak pedig a kovásztalan kenyerek napjai. 4 Miután elfogta, börtönbe vetette, és átadta négy, négytagú katonacsapatnak, hogy őrizzék, azzal a szándékkal, hogy a húsvét után kivezesse a nép elé. 5 Pétert magát börtönben őrizték, de a gyülekezet szüntelenül imádkozott érte Istenhez. 6 Amikor Heródes ki akarta vezetni, Péter azon az éjszakán két katona között aludt, két lánccal megkötözve, és az ajtó előtt álló őrök őrizték. 7 És íme, Jehova angyala megjelent neki, és fény ragyogott a börtönben; és megütötte Pétert oldalán, és felsegítette, mondván: Kelj fel gyorsan! És lehullottak a láncok a kezéről. 8 Az angyal pedig ezt mondta neki: Kelj fel, és vedd fel a sarudat! És úgy is tett. És ezt mondta neki: Vedd fel a ruhádat, és kövess engem! 9 És kiment és követett, és nem tudta, hogy igaz az, amit az angyal tett, hanem hogy látomást látott. 10 És miután elmentek az első és a második őrség mellett, a városba vezető vaskapuhoz értek, amely magától megnyílt nekik. És amikor kimentek, majd végighaladtak egy utcán, az angyal azonnal eltávozott tőle. 11 És azt monda Péter magában: Most már tudom bizonynyal, hogy Jehova elküldte angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének minden várakozásából. 12 És amikor ezt látta, méne Máriának, János anyjának házához, akinek a nevét Márknak is nevezték, ahol sokan összegyűltek és imádkoztak. 13 És amikor zörgetett a kapu ajtaján, odament hozzá egy szolgálólány, akinek Rodé volt a neve. 14 Amikor felismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem bement, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 Azok pedig azt mondták neki, hogy elment az esze. Ő azonban csak erősítgette, hogy úgy van. Azok pedig azt mondták, hogy az ő angyala az. 16 Péter azonban tovább zörgetett, és amikor kinyitották a kaput, meglátták őt, és felálltak. 17 Miután intésre tette a kezét, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt Jehova a börtönből, és ezt mondta: „Jelentsétek ezt Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és más helyre távozott. 18 Másnap pedig nem csekély zavargás támadt a katonák között amiatt, ami Péterrel történt. 19 Heródes pedig, miután kereste őt, de nem találta, kihallgatta az őröket, és azt kérte, hogy öljék meg őket. Aztán Júdeából Cézáreába ment, és ott időzött. 20 De mivel Heródes  haragudott Tírusz és Szidon lakosaira, ezek egy akarattal elmentek hozzá, és miután rábeszélték Blasztuszt, aki a királyi kamarás volt, békét ajánlottak neki, mivel tartományukat a királyéból élelmezték. 21 Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözve leült a trónra, és egy szónoklatot intézett hozzájuk. 22 A nép pedig felkiáltott: Isten szava ez, nem pedig emberé! 23 Jehova angyala azonnal megverte ezért, mert nem Istennek adta a dicsőséget, és mivel férgek emésztették fel, meghalt. 24 Jehova igéje azonban növekedett és terjedt. 25 Barnabás és Saul pedig visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték szolgálatukat, és magukkal vitték Jánost, akit Márknak is hívtak. 

Apostolok Cselekedetei 13

13:1 Antiókhiában pedig, az ottani gyülekezet szava szerint, próféták és tanítók valának: Barnabás, Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius, és Manaén, Heródes negyedes fejedelem társa, és Saul. 2 Amikor pedig Jehovának szolgáltak és böjtöltek, a szent szell ezt mondta: Választsátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. 3 Azután böjtöltek, imádkoztak, rájuk tették kezüket, és elbocsátották őket. 4 A szent szellem által elküldve tehát lementek Szeleukiába, onnan pedig Ciprusra hajóztak. 5 Amikor pedig Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban, és János is ott volt, aki szolgált nekik. 6 Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy bizonyos varázslóval, egy hamis prófétával, egy zsidóval, akinek a neve Barjézus volt, 7 aki Szergiusz Paulus prokonzulnál, egy okos embernél volt. Magához hívta Barnabást és Sault, és hallani akarta Isten igéjét. 8 Elimás, a varázsló – mert így értelmezik a nevét – azonban ellene állt nekik, és megpróbálta elfordítani a helytartót a hittől. 9 Saul, aki Pál pedig, szent szellemel telve, rátekintett, és ezt mondta: 10 „Te ördögfia, minden igazság ellensége, tele mindenféle álnoksággal és mindenféle ravaszsággal, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova egyenes útjait? 11 Most pedig íme, Jehova keze rajtad van, vak leszel, és egy ideig nem látod a napot.” Azonnal köd és sötétség szállt rá, és körüljárt, vezetőket keresve. 12 A helytartó pedig, látva a történteket, hitt, ámulva az Úr tanításán.

13 Akik pedig Pállal voltak, elindultak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe érkeztek; János pedig elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Pergából átmenve Antiókhiába értek, Pisidiába, és szombatnapon bementek a zsinagógába, és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói küldtek hozzájuk, ezt kérdezve: „Férfiak, testvérek, ha valakinek közülletek van valami buzdító szava a néphez, szóljon!” 16 Pál ekkor felállt, intett kezével, és így szólt: „Izráel férfiai és ti, akik félitek az Istent, hallgassatok meg! 17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és felmagasztalta a népet Egyiptom földjén, és felemelt karral kivezette őket onnan, 18 és vezette őket mintegy negyven évig a pusztában, 19 és miután hét népet elpusztított Kánaán földjén, örökségül adta nekik földjüket, 20 mintegy négyszázötven évre. És ezek után bírákat adott Sámuel prófétáig. 21 És onnan királyt kívánának: és Isten nekik adta Sault, a Kis fiát, egy Benjámin törzséből való férfit, aki negyvenéves volt. 22 És miután őt elmozdította, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot tett: Találtam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerinti férfit, aki teljesíti minden akaratomat. 23 Ennek az embernek a magvából hozta Isten, ígérete szerint, Izraelnek a Megváltót, Jézust. 24 Miután eljövetele előtt János által prédikálta a bűnbánat keresztségét Izrael egész népének. 25 És mikor János továbbment, monda: Mit gondoltok felőlem? Én nem vagyok az, de íme, utánam jön ő, akinek a lábának kötőjét nem vagyok méltó megoldani. 26 Férfiak és testvérek, Ábrahám nemzetségének gyermekei és akik közöttetek félitek Istent, nekünk küldetett el ennek az üdvösségnek igéje. 27 De mivel a Jeruzsálemben lakók és elöljáróik nem ismerték fel őt, és azáltal, hogy elítélték beteljesítették a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvastak. 28 És bár semmi halálra okot nem találtak benne, arra kérték Pilátust, hogy ölesse meg. 29 És miután mindent beteljesítettek, amit róla írtak, levették őt a keresztről, és sírba helyezték. 30 De Isten feltámasztotta őt a halálból. 31 És sok napon megjelent azoknak, akik vele mentek fel Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt. 32 És mi is hirdetjük nektek az evangéliumot: Isten beteljesítette nekünk, az ő gyermekeinek, az atyáknak tett ígéretet, amikor feltámasztotta Jézust, 33 amint a második zsoltárban is meg van írva: „Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” 34 És mivel feltámasztotta őt a halálból, hogy többé ne térjen vissza az elmúlásba, azt mondta: „Nektek adom a Dávidnak tett, biztos és szent ígéreteket.” 35 Azért máshol ezt mondja: „Nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” 36 Mert Dávid, miután a saját nemzedékében Isten akaratát teljesítette, elaludt, és eltemették atyáival, és rothadást látott. 37 De akit Isten feltámasztott, nem látott rothadást. 38 Tudtotokra legyen tehát, testvéreim, hogy általa hirdettetik nektek a bűnök bocsánata, és mindazokért, amikből Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok. 39 Őáltala igazul meg mindenki, aki hisz. 40 Vigyázzatok tehát, hogy ne teljesedjen be rajtatok, amit a próféták mondanak. 41 Nézzétek meg, ti csúfolódók, és csodálkozzatok, és vesszetek el; mert oly munkát végzek a ti napjaitokban, oly munkát, amelyet nem hisztek el, még ha elmesélik is nektek.

42 Kimenve azonban kérték, hogy a második szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket. 43 Amikor pedig a zsinagóga szétoszlott, sokan a zsidók és az istenfélő prozeliták közül követték Pált és Barnabást, akik beszéltek velük, és arra biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. 44 A következő szombaton pedig majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallgassa az Isten igéjét. 45 Amikor a zsidók látták a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromló szavakat szóltak az ellen, amit Pál mondott. 46 Pál és Barnabás ekkor bátran ezt mondták: „Szükséges volt, hogy először nektek hirdettessék az Isten igéje. Mivel pedig ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. 47 Mert így parancsolta nekünk Jehova: „Világosságul rendeltelek téged a pogányok számára, hogy üdvösségre légy a földkerekség határáig.” 48 Amikor ezt meghallották a pogányok, örvendeztek és dicsőítették Jehova igéjét. Mindazok, akiket az örök életre választottak, hittek. 49 Jehova igéje pedig elterjedt az egész vidéken. 50 A zsidók azonban felindították ellenük a tekintélyesebb istenfélő asszonyokat és a város előkelő férfiait, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a környékükről. 51 Ők azonban lerázták ellenük a lábuk port, és Ikóniumba mentek. 52 A tanítványok pedig beteltek örömmel és szent szellemmel.

Apostolok Cselekedetei 14  

14:1 Ikóniumban pedig bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy nagy sokaság hitt, mind a zsidók, mind görögök küzül. 2 A hitetlen zsidók azonban felindították és haragra ingerelték a pogányok lelkét a testvérek ellen. 3 Ennek ellenére, sok időt töltöttek azzal, hogy bátran hirdették az Urat, bizonyságot tettek kegyelmének igéjéről, és jeleket és csodákat tettek kezeik által. 4 A város sokasága pedig meghasonlott; némelyek a zsidókkal, némelyek az apostolokkal tartottak. 5 Amikor azonban a pogányok és a zsidók elöljáróikkal együtt támadást indítottak, hogy sérelmezzék és megkövezzék őket, 6 és tudomásukra jutott, Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, valamint a környékre menekültek; 7 és ott hirdették az evangéliumot. 8 Lisztrában ott ült egy sánta ember, aki anyja méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. 9 Ez az ember hallotta Pált beszélni és mivel jól szemügyre vette, és látta, hogy van hite az üdvözülésben, 10 hangosan így szólt hozzá: Állj egyenesen a lábaidra! Ő pedig felállt és járt. 11 Amikor a sokaság látta, mit tett Pál, felkiáltott, mondván: „Emberi alakot öltött istenek szálltak le hozzánk.” 12 Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek nevezték, mert ő volt a szónok. 13 Zeusz papja, akinek temploma a város előtt volt, koronázott bikákat hajtott a városkapuhoz, és áldozatokat akart bemutatni a sokasággal. 14 Amikor Barnabás és Pál apostolok ezt meghallották, megszaggatták ruháikat, és a nép közé rohantak, kiáltozva, 15 és ezt mondták: „Emberek, miért teszitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló indulatú emberek vagyunk, és azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól forduljatok az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, 16 Aki a múltban minden népet a maga útjára hagyott, 17 mindazáltal nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevő volt, esőt adva nektek az égből és termő időket, eltöltve szíveteket eledellel és örömmel. 18 Ezeket mondván, lecsendesítették a sokaságot, hogy ne áldozzanak nekik. 19 De Antiókiából és Ikóniumból zsidók jöttek, és miután rábeszélték a sokaságot, Pált megkövezték, és kivonszolták a városból, azt gondolva, hogy halott. 20 Miután a tanítványok köré gyűltek, felkelt és bement a városba. Másnap Barnabással kiment Derbébe. 21 Miután hirdették az evangéliumot abban a városban és tanítványokat szereztek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókiába, 22 erősítve a tanítványok lelkét, buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok megpróbáltatás között kell hogy bemenjenek az Isten királyságába. 23 Miután pedig elrendelték nekik a gyülekezetben a véneket, és böjtölve imádkoztak, ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. 24 Majd áthaladva Pizidián, Pamfíliába értek. 25 Miután Pergában hirdették az igét, lementek Attáliába. 26 Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmére bízták őket arra a munkára, amelyet elvégeztek. 27 Leérkezve és egybegyűjtve a gyülekezetet, elbeszélték mindazt, amit Isten velük tett, és hogyan nyitotta meg a hit kapuját a pogányok előtt. 28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

Apostolok Cselekedetei 15

15:1 Júdeából pedig lejöttek némely férfiak, és így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül Mózes szertartása szerint, nem üdvözülhettek. 2 Pálnak és Barnabásnak pedig nem kevés viszálya és vitája támadt velük, ezért megbízták Pált, Barnabást és másokat közülük, hogy menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez ebben a kérdésben. 3 A gyülekezet kíséretében útjukra bocsátva áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését, és nagy örömet szerezve minden testvérnek. 4 Amikor Jeruzsálembe értek, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, és elbeszélték, hogy mit tett Isten velük. 5 Előálltak pedig néhányan akik a farizeusok felekezetéből lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét. 6 Az apostolok és a vének pedig összegyűltek, hogy megvitassák ezt a dolgot. 7 Amikor nagy vita támadt, Péter felkelve így szólt hozzájuk: „Férfiak, testvérek, tudjátok, hogy már régen, Isten engem választott ki közülletek, hogy a pogányok az én szám által hallják az evangélium igéjét, és higgyenek. 8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, megadva nekik a szent szellemet, mint ahogyan nekünk is. 9 És semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, megtisztítva szívüket a hit által. 10 Most tehát miért kísértitek Istent, hogy igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem bírtunk elhordozni? 11 Hanem hisszük, hogy az Úr Jézus kegyelméből üdvözülünk, ahogyan ők is. 12 Ekkor az egész sokaság lecsendesedett, és meghallgatta Barnabást és Pált, amint elbeszélték, milyen jeleket és csodákat tett Isten a pogányok között általuk. 13 Miután pedig ők elhallgattak, Jakab így válaszolt: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! 14 Simeon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először, hogy a pogányok közül szerezzem egy népet az ő nevének. 15 Ezzel egyeznek a próféták szavai, amint meg van írva: 16 Ezután visszatérek és újjáépítem Dávid leomlott sátorát, és romjait újjáépítem és felállítom, 17 hogy az emberek maradéka keresse Jehovát, és minden pogány, akit az én nevemről neveznek el, így szól Jehova, aki megcselekszi mindazt, 18 amit öröktől fogva ismert. 19 Ezért úgy vélekedem, hogy ne háborítsuk azokat akik a pogányok közül, Istenhez térnek, 20 hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által fertőzött dolgoktól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 21 Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban voltak prédikátorai, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák. 22 Akkor úgy tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy kiválasztott férfiakat küldjenek maguk közül Antiókhiába Pállal és Barnabással: Júdást, akit Barsabbásnak is hívtak, és Szilászt, akik vezető férfiak voltak a testvérek között. 23 Ezt írták saját kezükkel: Az apostolok, a vének és a ti testvéreitek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő pogányok közül való testvéreknek üdvözletünket küldjük! 24 Mivel hallottuk, hogy némelyek közülünk beszéddeikkel nyugtalanítottak titeket, felforgatva lelketeket, anélkül hogy tőlünk megbízást volna, 25 úgy tettünk, hogy egy akarattal küldjünk hozzátok kiválasztott férfiakat a mi szeretett Barnabásunkkal és Pállal, 26 akik életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, és ők ezeket szóban is hírül adják nektek. 28 Mert jónak látta a szent szellem és mi, hogy ne rójunk rátok több terhet ezeknél a szükséges dolgoknál: 29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozatoktól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben! 30 Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, és miután összegyűjtötték a sokaságot, átadták a levelet. 31 Miután elolvasták, örültek a buzdításnak. 32 Júdás és Szilász, mivel maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították a testvéreket, és erősítették őket. 33 Miután pedig egy bizonyos időt eltöltöttek, a testvérek békében elbocsátották őket azokhoz, akik elküldték őket. 34 (De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) 35 Pál és Barnabás azonban Antiókhiában maradtak, sok mással együtt tanítva és hirdetve Jehova igéjét. 36 Néhány nap múlva Pál ezt mondta Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket minden városban, ahol hirdettük Jehova igéjét, és lássuk, hogyan vannak.” 37 Barnabás magukkal akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívtak. 38 Pál azonban, mivel elszakadt tőlük Pamfíliában, és nem ment velük a munkára, őt nem akarta elvinni magukkal. 39 Elég nagy viszály támadt közöttük, annyira, hogy elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprusra hajózott. 40 Pál pedig, miután Szilászt választotta, a testvérek pedig Jehova kegyelmébe ajánlották, elindult útjára, 41 bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.

Apostolok Cselekedetei 16

16:1 És megérkezett Derbébe és Lisztrába. És íme, volt ott egy tanítvány, név szerint Timóteus, egy hívő zsidó asszony fia, akinek apja görög volt, 2 akiről a lisztrai és ikóniumi testvérek jó szavai voltak. 3 Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte, mert mindnyájan tudták, hogy az apja görög volt. 4 És amint bejárták a városokat, megbízták őket, hogy tartsák be azokat a rendeleteket, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének határoztak meg. 5 A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és napról napra gyarapodtak számban. 6 És bejárták Frígiát és Galácia földjét, mivel a szent szellem visszatartotta őket, hogy hirdessék az igét Ázsiában. 7 És amikor Míziába értek, megpróbáltak Bitíniába menni; de a szellem nem engedte őket. 8 És elhaladva Mízián, lementek Troásba. 9 Éjszaka látomás jelent meg Pálnak: egy ott tartózkodó makedón férfi kérlelte őt, és ezt mondta: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!” 10 Miután látta a látomást, azonnal igyekeztünk Macedóniába menni, abban a meggyőződésben, hogy Isten arra hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot. 11 Troászból hajóra szállva egyenesen Szamotrákiába mentünk, másnap Neápoliszba, 12 onnan pedig Filippibe, amely Macedónia azon részének első városa, egy római gyarmat. És néhány napig abban a városban maradtunk. 13 Szombaton pedig kimentünk a folyóparti kapun, ahol imádkozni szoktunk, leültünk, és szóltunk az összegyűlt asszonyokhoz. 14 Egy Lídia nevű asszony, Thiatira városából, bíborárus, aki istenfélőt volt, hallgatott ránk; ennek a szívét az Úr megnyitotta, hogy figyeljen azokra, amiket Pál mondott. 15 Amikor pedig ő és házanépe megkeresztelkedett, kérlelt minket, mondván: Ha úgy ítélitek meg, hogy hív vagyok az Úrhoz, jöjjetek be a házamba, és maradjatok ott! És ő unszolt minket. 16 És úgy lett, hogy amikor imádkozni mentünk, szembejött velünk egy bizonyos szolgálólány, akiben piton szellem volt, aki jövendőmondásával sok hasznot húzott gazdáinak. 17 Ez követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik hirdetik nektek az üdvösség útját. 18 És ezt sok napon át tette. Pál pedig igen megrendülve, visszatért, és így szólt a szellemhez: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment. 19 Amikor azonban látták urai, hogy elveszett a reményük a kereskedelemre, magukkal ragadták Pált és Szilászt, és a piactérre vonszolták őket az elöljárók elé. 20 Elvitték őket a bírákhoz, és ezt mondták: „Ezek az emberek zsidók lévén, felkavarják városunkat, 21 és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk elfogadnunk vagy tennünk, mivel rómaiak vagyunk.” 22 A sokaság pedig rájuk rontott, a bírák pedig letépették ruháikat, és elkezdték verni őket. 23 Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24 Miután ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és kalodába zárta lábukat. 25 Éjfélkor pedig Pál és Szilász imádkozott és éneket énekelt Istennek, a foglyok pedig hallgatták őket. 26 Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai. Hirtelen megnyíltak az ajtók mind, és mindenkinek lehullottak a bilincsei. 27 A börtönőr pedig felébredve, és látva, hogy a börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta kardját, és már-már megölte magát, azt gondolva, hogy megszöktek a foglyok. 28 Pál azonban hangosan felkiáltott, mondván: „Ne tégy magadnak kárt, mert mindnyájan itt vagyunk!” 29 Világosságot kért, berohant, és félelemmel remegve borult Pál és Szilász elő. 30 Kivezette őket, és így szólt: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” 31 Ők pedig mondták: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.” 32 Ők pedig hirdették neki az Isten igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig magához vette őket még abban az éjszakai órában, megmosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett, ő és minden hozzátartozója. 34 Bevitte őket a házba, asztalt terített, és nagyon örvendezett, mert hitt Istenben. 35 Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat, mondván: „Engedjétek szabadon azokat az embereket!” 36 A börtönőr pedig jelenté ezeket a szavakat Pálnak, mondván: A bírák küldöttek, hogy szabadon engedjenek titeket. Most tehát menjetek ki, és menjetek békével! 37 Pál azonban ezt mondta nekik: „Nyilvánosan megvertek minket ítélet nélkül, mivel rómaiak vagyunk, és börtönbe vetettek minket; és most titokban vetnek ki minket? Nem, hanem maguk jöttek, és vezessenek ki minket.” 38 A szolgák pedig jelentették ezeket a szavakat a bíráknak. Azok pedig megfélemlének, amikor meghallották, hogy rómaiak. 39 Odamenve pedig kérlelték őket, és kivezették őket, kérve, hogy menjenek el a városból. 40 Ők pedig ahogy kijöttek a börtönből, bementek Lídiához és a testvéreket látva vigasztalták őket, majd eltávoztak.

Apostolok Cselekedetei 17

17: 1 Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol a zsidóknak zsinagógája volt. 2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokból, 3 feltárva és bizonyítva, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és hogy ő az a Krisztus, ez a Jézus, akit én hirdetek nektek. 4 Néhányan közülük hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, meg az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevés. 5 A zsidók azonban irigységből magukhoz véve a piactérről néhány gonosz férfit, és csődületet csapva, felháborították a várost. Bementek Jázon házába, és megpróbálták kivezetni őket a városba. 6 Mivelhogy nem találták meg őket, Jázont és néhány testvért a bírák elé vonszolták, és azt kiáltozták: "Ezek, akik felforgatták a világot, itt is megjelentek, akiket Jázon a házába fogadott. 7 Mindezek pedig a császár tanításaival ellentétben cselekszenek, azt mondván, hogy más a király, Jézus.” 8 Amikor ezeket hallották, fellázították a népet és a bírákat, 9 de miután elvették a kezesség zálogát Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket. 10 A testvérek azonban azonnal elküldték Pált és Szilászt még az éjszaka folyamán Bereába, akik amikor megérkeztek, felkeresték a zsidók zsinagógáját. 11 Ezek a tesszalonikaiaknál nemesebb lelkűek voltak, akik teljes készséggel fogadták az igét, naponta kutatva az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. 12 Sokan hittek tehát közülük, és nem kevesen a görög előkelő asszonyok és férfiak közül is. 13 Amikor azonban a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdette Isten igéjét, oda is elmentek, és felháborították, sőt, fel is lázították a sokaságot. 14 De a testvérek azonnal elküldték Pált az uton a tengerhez, Szilász és Timóteus pedig ott maradtak. 15 Akik pedig elkísérték Pált, elvitték őt Athénig, és miután azt az utasítást kapták Szilásznak és Timóteusnak, hogy mielőbb jöjjenek hozzá, elindultak visszafelé. 16 Amig Pál Athénban várt, háborgott magában a szelleme, látva, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Vetekedett tehát a zsidókkal a zsinagógában, az istenfélő emberekkel és naponta a piactéren azokkal, akik tanácstalanok voltak. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is csatlakozott hozzá a vitában, és némelyek ezt kérdezték: „Mit akar mondani ez a szófecsegő?” Mások azt mondták: „Idegen istenségek hirdetője”, mert Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Megragadva, elvitték őt az Areopáguszra, és ezt kérdezték: „Megtudhatjuk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert idegen dolgokat hozol a fülünkbe; ezért szeretnénk tudni, hogy mit jelentenek ezek a dolgok.” 21 Az athéniak és az ott tartózkodó idegenek pedig mind semmi mással nem töltötték az idejüket, hanem csak újdonságokat beszéltek és hallgattak. 22 Pál pedig megállt az Areopáguszban, és ezt mondta: „Athéni férfiak, mindenben tekintetben nagyon vallásosnak látlak titeket. 23 Mert amikor elmenve mellettük és szemügyre véve szentélyeiteket, találtam egy oltárt, amelyre ez volt írva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát tudatlanul tiszteltek, arról teszek én bizonyságot nektek. 24 Az Isten, aki a világot  teremtette és mindent, ami abban van, a menny és a föld Ura, nem lakik kézzel csinált templomokban, 25 és nem is szorul emberi kéz szolgálatára, hanem ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Egy emberből teremtette az egész emberi nemzetséget, hogy lakjanak a föld egész színén, meghatározva az időket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék Istent, hátha kitapogathatják és megtalálhatják, jóllehet nincs messze egyikünktől sem. 28 Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogyan némely  költőitek mondták: az ő nemzetsége is vagyunk.

29 Mivel tehát Isten nemzetsége vagyunk, ne gondoljuk, hogy az isteni természet aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonlít, emberi művészet és alkotás képéhez. 30 Isten elnézte a tudatlanság idejét, de most azt parancsolja mindenkinek, mindenhol, hogy térjenek meg, 31 mert rendelt egy napot, amelyen igazságosan megítéli a földkerekséget egy férfi által, akit erre kijelölt, miután mindenkinek bizonyságot adott erről azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül. 32 Amikor azonban hallottak a halottak feltámadásáról, egyesek gúnyolódtak, és mások ezt mondták: „Majd máskor is meghallgatunk téged erről a dologról.” 33 Pál ekkor elment közülük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hittek; közöttük volt Dionízius, az Areopágita, és egy Damarisz nevű asszony, és mások is velük.

Apostolok Cselekedetei 18

18:1 Ezek után elindult Athénból, és Korinthusba érkezett. 2 Ott találkozott egy Aquila nevű zsidóval, aki nemrég érkezett Itáliából feleségével, Priscillával, mivel Klaudiusz megparancsolta minden zsidónak, hogy távozzanak Rómából. Pál hozzájuk csatlakozott. 3 Mivel ugyanabban a mesterségben voltak, náluk maradt, és dolgozott, mert mesterségük szerint sátorkészítők voltak. 4 Minden szombaton érvelt a zsinagógában, és azon igyekezett, hogy meggyőzze mind a zsidókat, mind a görögöket. 5 Amikor pedig Szilász és Timóteus lejött Macedóniából, Pál teljesen odaszentele magát az igehirdetésben, bizonyságot téve a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6 Amikor azonban ellentmondtak és káromkodtak, megrázta ruháit, és így szólt hozzájuk: „Véretek szálljon a fejetekre; én tiszta vagyok; mostantól a pogányokhoz megyek.” 7 És onnan elindulva bement egy Titus Justus nevű istenfélő ember házába, akinek a háza egyben szomszédos volt a zsinagógával. 8 Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója, egész házanépével együtt hitt az Úrban, és a korintusiak közül sokan, akik hallották, hittek, és megkeresztelkedtek. 9 Az Úr pedig éjszaka látomás által így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! 10 Mert én veled vagyok, és senki sem támadhat rád, hogy ártson neked, mert sok népem van ebben a városban.” 11 Egy évig és hat hónapig maradt ott, tanítva közöttük az Isten igéjét. 12 Amikor azonban Gallió, Akhája helytartója a bírói székbe lépett, a zsidók egy akarattal Pál ellen támadtak, és a bírói szék elé vitték, 13 és ezt mondták: „Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy a törvény ellen tiszteljék Istent.” 14 Mikor pedig Pál meg akarta nyitni a száját, Gallió így szólt a zsidókhoz: Ha valami rosszat vagy gonoszságot követett volna el, ó zsidók, ésszerűen meghallgatnálak titeket annak rendje szerint. 15 Ha pedig tanításról, nevekről és a saját népetek törvényéről van szó, azt magatok intézzétek el: én nem leszek ezekben bíró. 16 És kiűzte őket a törvényszékből. 17 Erre akkor mindnyájan megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt megverték, de Gallió nem is törődött velük. 18 Pál pedig miután néhány napig várt, elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott, vele együtt Priszcillával és Akvilával, miután fejét megnyíratta Kenkreában, mert fogadalma volt. 19 Efézusba érkezve azonban, és otthagyva őket, ő maga pedig bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal. 20 Miután arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, erre nem volt hajlandó. 21 Elbúcsúzott tőlük, és ezt mondta: „Ismét eljövök hozzátok, ha Isten is akarja.” És elhajózott Efézusból. 22 Miután megérkezett Cézáreába, felment Jeruszálembe, köszöntötte a gyülekezetet, és lement Antiókhiába. 23 Miután ott időzött egy ideig, bejárta Galácia és Frígia vidékét, és erősítette az összes tanítványokat. 24 Egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesszóló férfi érkezett Efézusba, aki jártas volt az Írásokban. 25 Már kapott oktatást Jehova útjáról, és égve a szellemtől, helyesen szólta és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak a János által hirdetett keresztséget ismerte. 26 A zsinagógában is bátran kezdett hirdetni. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, magukhoz vették, és még pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. 27 Mikor pedig Akhájába akart átmenni, a testvérek biztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor aztán odaért, nagy segítségére volt a kegyelem által hívőknek. 28 Mert teljesen megcáfolta a zsidókat, bebizonyítva az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Apostolok Cselekedetei 19

19:1 Történt pedig, hogy míg Apollós Korinthusban volt, Pál, miután átment a felső vidékeken, Efézusba érkezett, és néhány tanítványra talált. 2 És megkérdezte tőlük: "Megkaptátok a szent szellemet, mióta hívőkké lettetek?" Ők pedig azt mondták neki: "Hiszen nem is hallottuk, hogy van szent szellem." 3 És megkérdezte tőlük: "Akkor mivel keresztelkedtetek meg?" Ők pedig mondták: "János keresztségével." 4 Pál pedig azt mondta: "János a bűnbánat keresztségével keresztelt, mondván a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. 5 És miután meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a szent szellem, és nyelveken szóltak és prófétáltak. 7 És összesen mintegy tizenkét férfi volt. 8 És bement a zsinagógába, három honapon át bátran szólt, vitatkozott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten királyságara vonatkozó dolgokról. 9 Amikor azonban némelyek megkeményedtek és engedetlenek lettek, és a sokaság előtt káromolták az Úr útját, eltávozott tőlük, elkülönítette a tanítványokat, és naponta a Tirannusz iskolájában tanított. 10 Ez két évig tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, hallották az Jehova igéjét, zsidók és görögök egyaránt. 11 Isten rendkívüli  csodákat tett Pál keze által, 12 úgyhogy még a testéről is vittek kendőket vagy kötényeket a betegekre, és betegségeik eltávoztak belőlük, és a gonosz szellemek kimentek belőlük. 13 Néhány vándorló zsidó ördögűző, aki odament, elkezdte az Úr Jézus nevét kiáltani azokra, akikben gonosz szellemek voltak, mondván: „Esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál prédikál.” 14 Egy bizonyos Szkéva, egy zsidó főpap hét fia, voltak azok, akik ezt tették. 15 A gonosz szellem pedig így válaszolt nekik: „Jézust ismerem, és Pálról  is tudok; de ti kik vagytok?” 16 Az az ember pedig, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, legyőzte mindnyájukat, és erőt vett rajtuk, úgyhogy mezítelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból. 17 Ez pedig tudtára lett minden Efézusban lakó zsidónak és görögnek; félelem szállt mindnyájukra; és magasztaltatott az Úr Jézus neve. 18 Sokan azok közül, akik hívők lettek, eljöttek, vallást tettek és kijelentették tetteiket. 19 Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, összehordták könyveiket, és elégették ezeket mindenki szeme láttára; és megszámolták azok értékét, és ötszáz dénárnak találták. 20 Eképpen Jehova ereje által az ige hatalmasan terjedt és erősödött. 21 Miután ezek megtörténtek, Pál szellemben elhatározta, hogy miután átment Macedónián és Akháján, Jeruzsálembe megy, mondván: Miután ott leszek, Rómát is látnom kell. 22 Elküldött Macedóniába kettőt azok közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és Erásztoszt, maga pedig egy ideig Ázsiában maradt. 23 Abban az időben nem csekély zavargás támadt az út körül. 24 Mert egy Demetriosz nevű ötvös, aki ezüstből készült Artemisz-templomokat készített, nem csekély haszonnal járt a kézműveseknek. 25 Összegyűjtötte őket, és így szólt az ilyen mesterségekkel foglalkozókhoz: „Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jólétünk.” 26 És látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusban, hanem majdnem egész Ázsiában is jelentős sokaságot meggyőzött és eltérített, azt mondva, hogy ezek nem istenek, mert kézzel alkotottak. 27 Sőt, nemcsak ez, hanem az a veszély is fenyeget minket, hogy megvetés ér, hanem az is, hogy a nagy istennő, Artemisz templomát semmibe veszik, és elvesztik dicsőségét, akit egész Ázsia és az egész világ tisztel. 28 Amikor ezt hallották, haragra gerjedtek, és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 29 A városban zűrzavar támadt, és egy akarattal berohantak a színházba, és magukkal ragadták Gájuszt és Arisztarkhoszt, a makedón férfiakat, Pál útitársait. 30 Amikor Pál be akart menni a városba a néphez, a tanítványok nem engedték meg neki. 31 Néhány ázsiai főtisztviselő pedig, akik barátai voltak, szintén küldött hozzá, kérve, hogy ne menjen be a színházba. 32 Ott pedig ki egyet, ki mást kiáltozott, mert a népgyűlés zűrzavarban volt, és a legtöbben nem tudták, kiért gyűltek össze. 33 A tömegből a vádért Álexándroszt állították elő, mert őt tolták előre a zsidók. Ezért Álexándrosz kezet emeleve intett, és védekezni akart a város előtt. 34 Amikor felismerték, hogy zsidó, egy hangon mindnyájan, mintegy két óra hosszat tartó kiáltásban ezt kiáltották: „Nagy az efezusiak Artemisze!” 35 Azonban a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és így szólt: „Efezusi férfiak, ugyan kicsoda az az ember, aki nem tudja, hogy az efezusiak városa a nagy Artemisz istennő templomának és az ő égből leszállt képének őrzője? 36 Mivel tehát ennek senki nem mondhat ellent, úgy illik, hogy lecsendesedjetek, és semmiféle meggondolatlanságot ne kövessetek el! 37 Mert ti idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és istennőnket sem káromolták. 38 Ha tehát Demetriosznak és a vele lévő kézműveseknek valami panaszuk van, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, ám pereskedjenek egymással! 39 Ha pedig valami más felől panaszkodtok, a törvényes népgyülésen rendezzék el. 40 Mert fennáll a veszélye annak, hogy a mai nap miatt, felelősségre vonnak minket, mert nincs olyan ok, amivel igazolni tudnánk ezt csődületet.” Miután ezeket mondta, elbocsátotta a népgyűlést.

Apostolok Cselekedetei 20

20:1 Miután a zavargás megszűnt, Pál elküldtött a tanítványokért, buzdította őket, örömmel fogadta őket, majd elindult, hogy Macedóniába menjen. 2 Miután átment azokon a vidékeken, és sok buzdítást adott nekik, Görögországba érkezett. 3 Három hónap ottléte múlva, ahogy hajóra készült szállni Szíria felé, a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért elhatározta, hogy Macedónián keresztül tér vissza. 4 Megérkezett hozzá társként a bereai Szopater, Pirrosz fia, a tesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbei Gájusz és Timóteus, az ázsiaiak közül pedig Tikhikusz és Trofimosz. 5 Ők pedig, miután előrementek, Troászban vártak ránk. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és ötödik napra Troásba érkeztünk hozzájuk, ahol hét napig maradtunk. 7 A hét első napján pedig, amikor egybegyűltünk kenyértörésre, Pál felment hozzájuk, azzal a szándékkal, hogy másnap elindul; és éjfélig folytatta a tanító beszédet. 8 A felső szobában, ahol összegyűltünk, elég sok mécses égett. 9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig az ablaknál ült, és mély álomba merült, miközben Pál hosszasan prédikált nekik. Az álom elhatalmasodott rajta, és a harmadik emeletről, a rácson keresztül leesett, és meghalt. 10 Pál pedig lement, ráhajolt, magához ölelte, majd azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van. 11 Ő pedig felment, megtörte a kenyeret, és miután evett, sokáig beszélt napkeltéig, és úgy elment. 12 Az ifjat pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak. 13 Mi pedig előrementünk a hajóval, és Asszoszba hajóztunk, azzal a szándékkal, hogy Pált onnan felvegyük; mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni. 14 Miután Ásszoszban csatlakozott hozzánk, felvettük, és Mitilénébe értünk. 15 Innen hajóval elhajózva átkeltünk Khiosz mellett, és másnap Szamosznál kötöttünk ki, a következő napon pedig Milétoszba értünk. 16 Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efézus mellett, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában, sietve ugyanis, hogy ha lehetséges, pünkösd napjára Jeruzsálembe érjen. 17 Milétusból elküldött Efézusba, és összehívta a gyülekezet véneit. 18 Amikor azok megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy az első naptól fogva, hogy Ázsiába léptem, minden időben veletek voltam, 19 teljes alázatossággal szolgálva az Úrnak, könnyek között, és kísértések közepette, amelyek a zsidók ármánykodásai miatt értek. 20 Semmiben sem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek és tanítsak titeket nyilvánosan és házanként, 21 bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézusban való hitről. 22 Most pedig íme, szellemben kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mi fog ott bekövetkezni. 23 Azt tudom azonban, hogy a szent szellem városról városra bizonyságot tesz, mondva, hogy fogság és szorongattatás vár rám. 24 De az életemet nem tulajdonítom magamnak, amíg be nem fejezem futásomat és a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. 25 És most íme, tudom, hogy ti mindnyájan, akik között jártam és hirdettem az Isten királyságát, többé nem látjátok meg az én arcomat. 26 Mert bizonyságot teszek nektek a mai napon, hogy tiszta vagyok mindenki vérétől. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten minden tanácsát. 28 Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem titeket őrizőkké tett, hogy legeltessétek az Isten gyülekezetét, amelyet tulajdonának vérével szerzett. 29 Tudom, hogy eljövetelem után gonosz farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat. 30 És ti magatok közül is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy elrángassák a tanítványokat maguk után. 31 Legyetek tehát éberek, emlékezve arra, hogy három éven át éjjel és nappal meg nem szüntem könnyek között inteni mindegyiket. 32 Most pedig az Úrnak és az ő kegyelmének igéjének ajánlalak titeket, amely hatalmas arra, hogy felépítsen titeket, és örökséget adjon minden megszentelt között. 33 Nem kívántam ezüstöt, aranyat vagy ruhát; 34 Ti magatok tudjátok, hogy ezek a kezek szolgáltak a szükségemre és azokéra, akik velem voltak. 35 Mindezt azért mutattam meg nektek, hogy így lássátok és gondját viselhessétek az erőtleneknek, és emlékezzetek az Úr Jézus szavaira, ahogyan ő maga mondta: „Jobb adni, mint kapni.” 36 És miután ezt mondta, mindnyájukkal együtt térdre borult imádkozva. 37 Akkor nagy sírás támadt mindnyájukban, és Pál nyakába borultak, és megcsókolták őt, 38 különösen szomorúságukban amiatt, amit mondott, hogy többé nem látják az arcát. Azután elkísérték őt a hajóra.

Apostolok Cselekedetei 21

21:1 Mikor pedig elváltunk tőlük, egyenes úton hajóztunk, és Kószba, onnan Rodoszba, onnan pedig Patarába értünk. 2 Találva egy Föníciába menő hajót, beszálltunk, és elhajóztunk. 3 Elhaladva Ciprus mellett, és bal kéz felől elhagyva, Szíriába hajóztunk, és Tíruszba értünk; mert ott a hajó éppen kirakodta a rakományát. 4 Megtalálva a tanítványokat, hét napig velük maradtunk. Kik a szellem által megmondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 Mikor pedig beteltek a napok, elindultunk, ők pedig mindnyájan kikísértek bennünket, feleségeikkel és gyermekeikkel, míg ki nem értünk a városból; és térdre borulva a parton imádkoztunk. 6 Elbúcsúztunk egymástól, és beszálltunk a hajóba; ők pedig visszatértek a sajátjaikhoz. 7 Mi pedig elindultunk Tíruszból, és Ptolemaiszba értünk, és miután üdvözöltük a testvéreket, egy napig náluk maradtunk. 8 Másnap elindultunk, és Cézáreába értünk, bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül az egyik volt, és nála maradtunk. 9 Volt neki négy szűz leánya, akik prófétáltak. 10 Sok nap múlva pedig lejött Júdeából egy Agabus nevű próféta, 11 és odament hozzánk, elvette Pál övét, megkötözte a saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a szent szelem: Így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben azt a férfit, akié ez az öv, és adják a pogányok kezébe. 12 Amikor ezeket hallottuk, mind mi, mind az ottaniak arra kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 Pál erre így válaszolt: „Mit tesztek, miért sírtok és keserítitek a szívemet? Mert nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” 14 Mivel azonban nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk, és ezt mondtuk: „Legyen meg Jehova akarata!” 15 E napok után felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Elmentek velünk a Cézáreából való tanítványok is, magukkal vive a ciprusi Mnásont, egy régi tanítványt, akinél megszálltunk. 17 Amikor pedig Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak minket. 18 Másnap Pál velünk ment Jakabhoz, és ott voltak a vének mind. 19 Köszöntötte őket, és egyenként elbeszélte, mit tett Isten a pogányok között az ő szolgálata által. 20 Akik hallották, dicsőítették Istent, és ezt mondták neki: Látod, testvérem, milyen nagy sokaságú a hívő a zsidók között, és mindnyájan buzgólkodnak a törvényért. 21 De felőled azzal vádolnak, hogy a pogányok között élő összes zsidót arra tanítod, hogy elhagyják Mózest, azt mondva, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, se ne járjanak közöttük a zsidó szokásokban. 22 Mi hát a teendő? Mindenképpen meg fogják hallani, hogy idejöttél. 23 Tedd tehát azt, amit mondunk neked: Van négy férfink, akik fogadalmat tettek magukra. 24 Vedd ezeket, tisztítsd meg magad velük, és költs rájuk, hogy lenyírhassák a fejüket, és mindenki megtudja, hogy semmi sincs abból, amit rólad mondanak, hanem mint aki megtartja a törvényt. 25 A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatot, hogy őrizkedjenek a bálványáldozatoktól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. 26 Pál pedig, miután másnap magához vette a férfiakat, miután velük együtt megtisztította magát, bement a templomba, és bejelentette a tisztulás napjainak betelését, amíg mindegyikükért bemutatásra nem kerül az áldozat. 27 Amikor pedig a hét nap már majdnem véget ért, az ázsiai zsidók, meglátván őt a templomban, összegyűjtötték az egész sokaságot, és kezet vetettek rá, 28 és ezt kiáltották: „Izráel férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenütt mindenkit tanít a nép, a törvény és a hely ellen; és egy görögöt is bevitt a templomba, és meggyalázta ezt a szent helyet.'' 29 Mert vele volt a városban az efezusi Trofimosz, akiről azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. 30 És fellázadt az egész város, és a nép összefutott; és megragadták Pált, és kivonszolták a templomból; és azonnal bezárták az ajtókat. 31 Amikor már azon voltak, hogy megölik, felmentek a jelentéssel a csapat ezredeséhez, mert egész Jeruzsálem lázongott. 32 Ő maga katonákat és századosokat vett magához, és rájuk rontott; és amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál verését. 33 Akkor odament az ezredes, elfogta őt, és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudják meg, ki ő, és mit tett. 34 De ki ezt, ki azt kiáltozta a sokaságban. Ő azonban, mivel a zűrzavar miatt nem tudta meg biztosan, megparancsolta, hogy vigyék a várba. 35 Amikor a lépcsőkhöz jutott, az történt, hogy a katonáknak vinniük kellett Pált a tömeg erőszakossága miatt, 36 mert a nép sokasága követte őt, és ezt kiáltozta: „Végeztesd ki!” 37 Amikor Pál már-már belépni készült a várba, így szólt az ezredeshez: „Szabad valamit mondanom neked?” Az pedig megkérdezte: „Tudsz görögül? 38 Nem te vagy az az egyiptomi, aki a napoknak előtte lázadást szított, és négyezer szikárius férfit vezetett ki a pusztába?” 39 Pál azonban ezt mondta: „Én zsidó ember vagyok, cilikiai tárzusi polgár, egy nem jelentéktelen város polgára; és kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez.” 40 Miután megengedte neki, Pál a lépcsőn állt, és kezével intett a sokaságnak. Amikor pedig nagy csend lett, héber nyelven szólt hozzájuk, és ezt mondta: 

Apostolok Cselekedetei 22

22:1 Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg a mai védekezésemet előttetek. 2 – Amikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább megnyugottak. És ezt mondta: 3 Én zsidó vagyok, ott születtem a cilikiai Tárzusban, de ebben a városban nevelkedtem, Gamáliel lábainál nevelkedtem az atyák törvényének szigorúsága szerint, Istenért buzgó lévén, mint ti mindnyájan ma; 4 aki ezt az utat halálig üldözte, férfiakat és nőket egyaránt megkötözve és börtönbe vetve, 5 amint a főpap is bizonyságot tehet rólam és a vének mindnyájan; akiktől leveleket is vettem a testvérekhez, Damaszkuszba mentem, és hogy az ottaniakat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megbüntessék. 6 És úgy lett, hogy miközben utaztam és Damaszkuszhoz közeledtem, dél körül hirtelen mennyei fény villant körülöttem. 7 És a földre estem, és hallottam egy hangot, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 És én azt feleltem: Ki vagy te, Uram? És ezt monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9 Akik pedig velem voltak, látták a világosságot, de nem hallották annak szavát, aki szólt hozzám. 10 És azt mondtam: Mit tegyek, Uram? És azt monda nekem az Úr: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell. 11 Mivel pedig a világosság dicsősége miatt nem láthattam, azok vezettek, akik velem voltak, így érkeztem Damaszkuszba. 12 És Ananiás, a törvény szerint istenfélő férfi, akinek jó híre volt minden ott lakó zsidónak, 13 odajott hozzám, és azt monda nekem: Saul testvér, nyerd vissza látásodat! És abban a pillanatban megláttam őt. 14 És azt monda: Atyáink Istene megadta néked, hogy megismerd az ő akaratát, és lásd az Igazat, és hogy hangot hallj az ő saját szájából, 15 hogy tanúja légy minden ember előtt ezeknek a dolgoknak felől, amiket láttál és hallottál. 16 És mit késlekedsz most? Kelj fel, keresztelkedj meg, és mosd le bűneidet, segítségül hívván az ő nevét. 17 És úgy lett, hogy mikor Jeruzsálembe visszatérőben voltam, és a templomban imádkoztam, elragadtatásban voltam, 18 és láttam, hogy ő ezt mondja nekem: Siess, menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadnak be téged, hogy tanúságot tegyél rólam. 19 És azt mondtam: Uram, ők tesznek bizonyságot arról, hogy én voltam az, aki bebörtönöztem és zsinagógánként megvertem azokat, akik hittek benned. 20 És mikor a te vértanúdnak, Istvánnak vére kiontatott, én magam is ott voltam, tanúja voltam és részese voltam a bizonyságtételének, és őriztem azoknak a ruháit, akik elítélték őt. 21 És azt monda nekem: Eredj el, mert messze küldelek téged a pogányok közé. 22 És hallgatták őt mindaddig, és felemelték szavukat, mondván: Töröld el az ilyent a földről, mert nem illik neki élni. 23 És mivel azok kiáltoztak, és levetkőzték ruháikat és port hintettek a levegőbe, 24 a ezredes megparancsolta, hogy vigyék őt a várba, és korbácsolják meg, hogy megtudja, miért fogták el őt. 25 És mikor a ezredes elé vitték, Pál így szólt a századoshoz: Római embert küldtél megkorbácsolni, és még  ítélete sincs? 26 A százados pedig ezt hallván, elment, és jelentette az ezredesnek, mondván: Mit akarsz tenni? Mert ez az ember római. 27 Az ezredes odament, és megkérdezte tőle: Mondd meg, római vagy-e? És ő azt mondta: Igen. 28 Az ezredes pedig így válaszolt: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én pedig beleszülettem. 29 Akkor vallatói azonnal félrehúzódtak mellőle. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római az, akit megkötöztetett. 30 Másnap pedig, mivel jobban meg akarta tudni, miért vádolják a zsidók, ezért bilincseit feloldotta, összehívta a főpapokat és az egész nagytanácsot, lehozatta Pált, és eléjük állította.

Apostolok Cselekedetei 23

23:1 Pál pedig körülnézve a tanácsban, ezt mondta: „Férfiak, testvérek, teljes jó lelkiismerettel éltem Isten előtt mind e mai napig. 2 Ananiás főpap pedig megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék meg őt szájon. 3 Pál erre ezt mondta neki: „Meg fog ütni téged az Isten, te meszelt fal, és te ülsz, és a törvény szerint ítélsz el engem, és jogtalanul parancsolod, hogy megüssenek? 4 Akik ott álltak, ezt mondták: „Az Isten főpapját gyalázod?” 5 Pál így felelt: „Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap; mert meg van írva: Ne szidd néped fejedelmét.” 6 Pál pedig tudván, hogy az egyik részük szadduceus, a másik részük farizeus, felkiáltott a tanácsban: „Testvérek, férfiak, én farizeus vagyok, farizeusok fia. A halottak reménységéről és feltámadásáról van a vádolásom.” 7 Amikor ezt mondta, felkeltek a farizeusok és a szadduceusok vitázni, és a sokaság megoszlott. 8 Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás sem angyal, sem szellem; a farizeusok viszont mindegyiket vallják. 9 Erre nagy kiáltás támadt, és a farizeusok csoportjából néhány írástudó előállt, tusakodni kezdett, mondván: „Semmi gonoszt nem találunk ebben az emberben; netalán szellem, vagy angyal szólt hozzá?” 10 Mivel pedig nagy vita támadt, az ezredes attól félt, hogy Pált szétszaggatják, ezért megparancsolta a csapatnak, hogy menjenek le, és erőszakkal vegyék ki őt közülük. 11 A következő éjszakán pedig ezt mondta neki az Úr: „Bízzál, Pál! Mert ahogyan te bizonyságot tettél az én ügyemért Jeruzsálemben, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is.” 12 Másnap pedig a zsidók egybegyűltek, és átok alatt kötelezték el magukat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyven férfi volt, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Kik odamentek a főpapokhoz és a vénekhez, és ezt mondták: „Nagy átok alatt köteleztük el magunkat, hogy semmit sem ízlelünk, amíg meg nem öljük Pált.” 15 Most tehát a nagytanáccsal együtt értesítsétek az ezredest, hogy hozza le őt hozzátok, mintha alaposabban kikérdezné őt. Mi pedig készek leszünk őt megölni, mielőtt ideérne. 16 Pál nővérének fia azonban meghallotta a lesről szóló támadást, odament, bement a várba és jelentette Pálnak. 17 Pál ekkor odahívott egyet a századosok közül, és ezt mondta: „Vidd ezt az ifjút az ezredeshez, mert van valami mondanivalója neki.” 18 Az pedig maga mellé vette, elvitte az ezredeshez, és ezt mondta: „A fogoly Pál kért meg, hogy hozzam hozzátok ezt az ifjút, mert van valami mondanivalója neked.” 19 Az ezredes pedig megfogta az ifjú kezét, és félrevonulva vele, megkérdezte tőle: „Mit akarsz nekem mondani?” 20 Ő pedig ezt mondta: „A zsidók megegyeztek abban, hogy megkérnek téged, vezesd le Pált holnap a nagytanácsba, hogy jobban kideríthessék az ügyét. 21 Ne hagyd tehát, hogy meggyőzzenek, mert több mint negyven férfi leselkedik rá közülük, akik átokkal kötelezték magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg le nem hozzák őt, és most készen állnak, csak az üzenetedre várva.” 22 Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút, megparancsolva neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem. 23 Odahívott két századost, és ezt mondta nekik: „Készítsetek elő kétszáz katonát Cézáreába indulásra, és hetven lovast és kétszáz dárdást, az éjszaka harmadik órájától kezdve, 24 és gondoskodjatok jószágról is, hogy miután elhozták Pált, elvihessék Félix helytartóhoz.” 25 Levelet is írt, amelynek ez volt a szövege: 26 Klaudius Líziász Félix helytartónak üdvözletét küldi. 27 Ezt az embert a zsidók elfogták, és amikor őt megölni készültek, kimentettem a katonákkal, és megtudtam, hogy római. 28 És mivel tudni akartam, hogy mi az ok, amiért vádolják, levittem a nagytanácsuk elé. 29 Akit törvényük kérdései vádjával vádoltak, de semmi halállal vagy fogsággal járó bűnnel nem. 30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, azonnal hozzád küldtem, és vádlóinak is meghagytam, hogy ami panaszuk van ellene, azt előtted mondják el. 31 A katonák tehát a parancs szerint elvitték Pált, és még éjszaka Antipatriszba vitték. 32 Másnap pedig, meghagyva a lovasokat, hogy menjenek vele tovább, visszatértek az várba. 33 A katonák, miután Cézáreába értek, és átadták a levelet a helytartónak, bemutatták neki Pált. 34 Miután elolvasta, megkérdezte, melyik tartományból való, és mivel azt feltételezte, hogy Ciliciából való, 35 azt mondtam: „Majd meghallgatlak, ha vádlóidat is előhozzák.” És megparancsolta, hogy Heródes palotájának őrizetében tartsák fogva.

Apostolok Cselekedetei 24

24:1 Öt nap múlva pedig lement Ananiás főpap néhány vénnel és egy Tertullus nevű szónokkal, akik a helytartó előtt Pál ellen álltak. 2 Amikor előhívták, Tertullus vádolni kezdte, mondván: „Mivel nagy békességben élünk általad, és hogy a te gondviselésed által helyreigazítást kapunk e néppel, 3 mindent és mindenhol elfogadunk, nagyra becsült Félix, teljes hálaadással. 4 De hogy ne sokáig tartassalak, kérlek, hallgass meg minket hamarosan, mivel kegyelmes vagy. 5 Mert úgy találtuk, hogy ez az ember romboló ember, és az egész világ zsidóinak felforgatója, valamint a názáretiek szektájának vezetője, 6 aki a templomot is meggyalázta, akit őrizetbe vettünk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt kezünkből,  8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod őt, magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk. 9 A zsidók is egyetértettek, azt mondván, hogy ezek a dolgok valóban így vannak. 10 Pál, miután intett neki a helytartó, hogy szóljon, így válaszolt: Mivel tudom, hogy hosszú évek óta vagy e népnek a bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében. 11 Amint megtudhatod, alig tizenkét napja mentem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12 Sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem az egész városban nem vitatkoztam senkivel, sem a népet nem háborgattam. 13 Nem is tudják bizonyítani azt, amivel most vádolnak.” 14 Azt pedig megvallom neked, hogy én az atyáim Istentét aszerint az út szerint szolgálom, amit ők eretnekségnek tartanak, és hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva. 15 Reménykedem Istenben – amit ezek is elfogadnak –, hogy lesz feltámadás mind igazaknak, mind hamisaknak. 16 Ezért is tiszta lelkiismeretre törekszem Isten és emberek előtt mindenkor. 17 Sok év után azért jöttem, hogy alamizsnát osztogassak népemnek és áldozatot mutattam be. 18 Ennek során néhány Ázsiából való zsidó rám talált a templomban a tisztulási fogadalom teljesítése közben, nem pedig csődületben és nem lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted és itt vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy ezek a vádlók mondják meg, mi rosszat találtak bennem a nagytanácsban állva, 21 vagy e szó miatt van, amelyet nekik kiáltottam, mondván: „A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek?” 22 Félix azonban, mivel jobban ismerte az Úr útját, elnapolta őket, mondván: „Amikor Liziász ezredes lejön, akkor fogok tudni dönteni a dolgotokról.” 23 És megparancsolta a századosnak, hogy őrizze őt, de enyhébb fogságban, és senkit se tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki. 24 Néhány nap múlva megjelent Félix a feleségével Druzillával, egy zsidó asszonnyal együtt, odament, hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusba vetett hit felől. 25 Miután pedig vitatkozott vele az igazságosságról, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről, Félix félelemmel felelte: „Most elmegyek, de ha lesz időm, ismét hívatlak.” 26 Remélte pedig, hogy Pál pénzt ad neki: ezért annál gyakrabban hívatta őt. 27 Két év elteltével Porcius Festust lett Félix utódja; és mivel Félix kedveskedni akart a zsidóknak, fogságban hagyta Pált.

Apostolok Cselekedetei 25

25:1 Miután Festus megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Jeruzsálembe Cézáreából. 2 A főpapok és a zsidók előkelői megjelentek előtte Pál ellen, és kérlelték őt, 3 és azt a kegyet kérték ellene, hogy küldje el őt Jeruzsálembe, lesben állva előtte az úton. 4 Festus erre azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában kell őrizni, ő maga pedig hamarosan odamegy.  5 Akik közületek képesek rá - mondta -, menjenek le velem együtt, és ha valami bűn van a férfiban, vádolják meg. 6 Miután pedig legfeljebb nyolc-tíz napot töltött ott, lement Cézáreába, és másnap a pódiumon ülve megparancsolta, hogy Pált állítsák bíróság elé. 7 Miután előhozták, a Jeruzsálemből lejött zsidók ostrom alá vették, sok és súlyos vádat emelve ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani. 8 Pál pedig a maga védelmére azt válaszolta, hogy nem vétett sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen. 9 Festus azonban, hogy a zsidók kegyeibe férkőzzön, így felelt Pálnak: „Fel akarsz-e menni Jeruzsálembe, hogy ott ítéltessenek meg ezekben?” 10 Pál azonban ezt mondta: „A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmi rosszat nem tettem, ahogy te is jó látod. 11 Ha tehát vétkes vagyok, és valami halálra méltó dolgot tettem, nem vonakodom a haláltól; ha pedig semmi sincs azokban, amelyekkel ezek vádolnak, senki sem adhat át engem nekik: a császárhoz fellebbezek.” 12 Festus pedig, miután megbeszélte a tanácsosaival, így válaszolt: „A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.” 13 Néhány nap múlva Agrippa király és Bernice megérkeztek Cézáreába, miután befogadták Fesztuszt. 14 Mivel pedig több napig ott időztek, Fesztusz előadta Pál ügyét a királynak, mondván: „Van itt egy ember, akit Félix fogva hagyott, 15 aki felől a zsidók főpapjai és vénei jelentettek nekem Jeruzsálemben, azt kérve, hogy ítélkezzenek ellene. 16 Én pedig így válaszoltam: „A rómaiaknak nem szokásuk senkit sem kiadni, mielőtt a vádlottnak lehetősége lenne személyesen találkozni vádlóival, és felelni a bűntett felől.” 17 Miután tehát összegyűltek, másnap nem késlekedtem, hanem leültem a bírói székbe, és elrendeltem a férfi kihallgatását. 18 Amikor a vádlók előálltak, nem hoztak fel ellene vádat a gonosz tettei miatt, mint gondoltam volna, 19 hanem voltak ellene valami vitás ügyeik a saját vallásukról és egy bizonyos Jézusról, egy bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él. 20 Miután ezekről a dolgokról tudakozódtam, megkérdeztem tőle, hogy akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzenek felette ezekben az ügyekben. 21 Amikor azonban Pál fellebbezett, hogy a császár döntéséig tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, amíg elküldhetem őt a császárhoz. 22 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is meghallgatni azt az embert. Holnap meghallgathatod. – felelte Fesztusz.  23 Másnap pedig, amikor Agrippa és Bernice nagy pompával megérkeztek, és bevonultak a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város tisztviselőivel, Festus parancsára előhívták Pált, és bevezették őt. 24 Fesztusz így szólt: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk jelen vagytok! Íme, ez az ember, aki miatt a zsidók egész sokasága könyörgött nekem Jeruzsálemben és itt is, kiáltozva, hogy ne lássák őt többé élve. 25 De úgy találtam, hogy semmi halálra méltó dolgot nem tett; de mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm. 26 Akiről nem tudom, hogy mit írjak az én úramnak. Mert ezért hozattam őt elétek, különösen eléd, Agrippa király, hogy legyen mit írnom, amikor a kihallgatás megtörténik. 27 Mert ésszerűtlen dolog, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat ne jelentse.

Apostolok Cselekedetei 26

26:1 Agrippa ekkor így szólt Pálhoz: „Megengedjük neked, hogy a magad mentségére beszélj.” Pál ekkor kinyújtotta a kezét, és védekezni kezdett. 2 „Boldognak tartom magam, hogy ma itt lehetek előtted, és megvédhetem magam mindazok ellen, amelyekkel a zsidók vádolnak, Agrippa király. 3 Főleg mivel ismered a zsidók között uralkodó összes szokást és vitás kérdést, kérlek, hallgass meg türelmesen. 4 Életemet ifjúságomtól fogva, amely kezdettől fogva népem között volt Jeruzsálemben, minden zsidó ismeri, 5 akik kezdett ismerik, ha hajlandók tanúskodni, hogy vallásunk legszigorúbb irányzata szerint éltem farizeusként. 6 És most ama reménységért állok bíróság előtt, amelyet Isten atyáinknak tett, 7 amelyet tizenkét törzsünk éjjel-nappal buzgón szolgálva reméli, hogy beteljesít. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, ó király. 8 Miért találjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Egykor úgy ítéltem tehát, ha méltónak tartom, hogy sok mindent tegyek a názáreti Jézus neve ellen. 10 Amit Jeruzsálemben meg is tettem; és sok szentet börtönbe zártam, miután felhatalmazást kaptam a főpapoktól, sőt amikor megölték őket, szavazatommal ehhez hozzájárultam. 11 És miután sokszor megbüntettem őket minden zsinagógában, káromlásra kényszerítve őket, és szerfelett dühöngtem ellenük, sőt üldöztem is őket egészen a külső városokig. 12 Amikor a főpapoktól kapott felhatalmazással és engedéllyel Damaszkuszba utaztam, 13 körülbelül fél napig úton voltam, ó, király, láttam, hogy a mennyből a nap fényességénél is ragyogóbb világosság ragyog körül engem és azokat, akik velem utaztak. 14 Amikor mindnyájan a földre estünk, hallottam egy hangot, amely héber nyelven ezt mondta nekem: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.” 15 Azt mondtam: „Ki vagy te, Uram?” Az Úr így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” 16 De kelj fel, és állj lábaidra! Mert azért jelentem meg neked, hogy szolgát és tanút készítsek belőled, magamnak, akit láttál, és amik miatt még meg fogok neked jelenni. 17 hogy megmentselek téged e néptől és a pogányokétól, akikhez küldelek, 18 hogy megnyissad a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából pedig Istenhez térjenek, hogy az énbennem való hit által elnyerjék bűneik bocsánatát és örökséget azok között, akik megszentelődnek. 19 Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomással szemben, 20 hanem hirdettem először a damaszkusziaknak, majd a jeruzsálemieknek, aztán Júdea egész földjén, majd a pogányoknak, hogy térjenek meg bűneikből, és forduljanak Istenhez, bűnbánathoz méltó cselekedeteket cselekedve. 21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért próbáltak megölni. 22 Miután tehát Isten segítségét kaptam, mind a mai napig itt állok, bizonyságot téve kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit a próféták és Mózes megmondott, hogy be fognak következni: 23 hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és hogy ő lesz az első, aki feltámad a halottak közül, hogy világosságot hozzon a népnek és a pogányoknak. 24 Amikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztusz hangosan így szólt: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz. 25 Pál azonban így felelt: „Nem vagyok én bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.” 26 Mert a királyt is foglalkoztatják ezek a dolgok, akihez nyíltan is szólok; mert nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is rejtve lenne, hiszen ez nem egy zugban történt. 27 Agrippa király, hiszel-e a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.” 28 Agrippa ezt mondta Pálnak: „Kevés hiján meggyőzöl engem is, hogy keresztény legyek.” 29 Pál ezt mondta: „Bárcsak Isten akarná, akár kevéssel, akár sokal, hogy ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanná váljatok, mint én, csak ezek a bilincsek nélkül.” 30 Ekkor felkelt a király és a helytartó, Bereniké és akik velük ültek, 31 és távozáskor így beszélgettek egymással: „Ez az ember semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett.” 32 Agrippa ekkor ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.”

Apostolok Cselekedetei 27

27:1 Amikor úgy határoztak, hogy Itáliába hajózunk, Pált és néhány más foglyot átadtak egy Julius nevű századosnak, a császári seregből. 2 Beszálltunk egy adramittiumi hajóra, hogy Ázsia vidékeire hajózzunk, és elindultunk, velünk tartva a tesszalonikai makedón Arisztarkhosz is. 3 Másnap Szidonban kötöttünk ki, és Julius, mivel Pállal barátságos volt, megengedte neki, hogy elmenjen a barátaihoz és azok gondoskodjanak róla. 4 Innen tengerre szálltunk, és Ciprus alatt hajóztunk, mivel a szél szembefújt. 5 Miután áthajóztunk Cilicia és Pamfília tengerén, a líciai Mirába értünk. 6 Ott a százados talált egy Itáliába tartó alexandriai hajót, és fedélzetre vett minket. 7 Néhány nap múlva csak lassan hajóztunk, és miután Knidushoz értünk, mivel a szél nem volt nekünk kedvező, Kréta alatt, Szalmónéhoz hajóztunk. 8 Miután elhaladtunk mellette, egy Szépkikötő nevű helyre értünk, amelynek közelében volt Lázea városa. 9 Miután azonban elég idő telt el, és mivel a hajót már a veszély fenyegette, mivel a böjt ideje is elmúlt, Pál figyelmeztette őket, 10 és ezt mondta nekik: „Férfiak, azt hiszem, hogy nagy veszteséggel és kárral fogunk hajózni, nemcsak a rakomány és a hajó, hanem az életünk tekintetében is.” 11 A százados azonban inkább hitt a kapitánynak és a tengerészeknek, mint abban, amit Pál mondott. 12 Mivel a kikötő nem volt alkalmas a teleltetésre, a többség úgy döntött, hogy onnan, ha lehet, Főnixbe hajóznak, Kréta egyik kikötőjébe, amely délnyugat és északnyugat felé néz. 13 Mivel pedig gyenge déli szél kezdett fújni, úgy gondolták, hogy feltett szándékukat véghezvihetik, felszedték hát a horgonyt, és Kréta mentén hajóztak tovább. 14 Nem sokkal ezután egy északkeletinek nevezett viharos szél támadt ellenünk. 15 De mivel a hajót elragadta a szél, és nem tudott szemben állni a széllel, hagytuk hogy tovább sodorjon minket. 16 Amikor pedig egy kis sziget alá futottunk, amelyet Klaudának hívnak, alig bírtuk hatalmunkban tartani a csónakot. 17 Miután azt felvonták, védőintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy Szirtisz zátonyaira futnak, leeresztették a horgonyt, és úgy sodródtak tovább.18 Amikor pedig a szélvésztől nagyon hányattattunk, másnap a hajóterhet kidobták, 19 és harmadnapon a hajó felszerelését is saját kezeikkel kidobták a vízbe. 20 És sok napig sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem kis vihar tombolt, így minden reményünk szertefoszlott a megmenekülésünkre. 21 Miután már jó ideig nem ettek, Pál felállt előttük, és ezt mondta: „Férfiak, meg kellett volna fogadnotok a tanácsomat, hogy ne hajózzatok el Krétáról, akkor megkíméltétek volna magatokat ettől a kártól és veszteségtől. 22 Most azonban arra kérlek titeket, hogy legyetek bátrak, mert senki sem vész el közületek, csak a hajó pusztul el. 23 Tegnap éjjel megállt mellettem annak az Istennek az angyala, akihez tartozom, és akinek szolgálok is, 24 és ezt mondta: »Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod, és Isten kegyelmesen megajándékozott mindazok életével, akik veled hajóznak.« 25Legyetek tehát bátrak, férfiak, mert hiszek Istenben, hogy úgy lesz, ahogyan megmondta nekem. 26 Mindazonáltal valamelyik szigetre kell futnunk.” 27 A tizennegyedik éjszakán még mindig sodródtunk az Adriai-tengeren, amikor éjfél körül a matrózok megérezték, hogy szárazföldhöz közelednek. 28 Mélymélységet mértek, és azt találták, hogy a víz százhúsz láb mély. Röviddel ezután ismét mélyet mértek, és azt találták, hogy százhúsz láb mély. 29 Attól tartva, hogy a sziklákhoz csapódunk, négy horgonyt eresztettek le a hajó tatjáról, és napfelkeltét vártak. 30 A matrózok, hogy kimeneküljenek a hajóból, leengedték a mentőcsónakot a tengerbe, azt színlelve, hogy az orrából fognak leereszteni horgonyokat. 31 Pál ekkor így szólt a századoshoz és a katonákhoz: „Ha ezek az emberek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.” 32 A katonák ekkor elvágták a mentőcsónakot tartó köteleket, és hagyták, hogy a csónak elsodródjon. 33 Pál még hajnalhasadás előtt arra buzdította mindnyájukat, hogy együnk. „Tizennégy napja állandó bizonytalanságban vagytok, és éheztek, semmit sem éve. 34 Most pedig arra kérlek titeket, hogy vegyetek magatokhoz valamit ennivalót. Szükségetek van rá, hogy életben maradjatok, és egyikőtöknek se hullik ki egyetlen hajszála sem.” 35 Miután ezt mondta, fogott egy kis kenyeret, és mindnyájuk előtt hálát adott Istennek, megtörte és enni kezdett. 36 Mindnyájan megbátorodtak, és maguk is ettek. 37 Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a fedélzeten. 38 Miután ettek, amennyit csak akartak, a gabonát a tengerbe szórva megkönnyítették a hajót. 39 Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy homokos partú öblöt láttak, és úgy döntöttek, hogy ha tudják, zátonyra futtatják a hajót. 40 A horgonyokat tehát körös-körül elvagdalták, és a tengerben hagyták azokat, ugyanakkor kioldották a kormánylapátot tartó köteleket is. Azután a vitorlát a szél felé húzták, és a part felé tartottak. 41 A hajó azonban egy zátonynak ütközött, és zátonyra futott. Az orra szorosan beragadt, és nem mozdult, a hátulsó részét pedig a hullámok csapkodása darabokra kezdett szakadozni. 42 A katonák azt tervezték, hogy megölik a foglyokat, nehogy bárki is elússzon és megszökhessen. 43 A százados azonban meg akarta kímélni Pál életét, és megakadályozta őket tervük végrehajtásában. Megparancsolta, hogy akik tudnak úszni, először ugorjanak a vízbe, és érjenek partra. 44 A többiek deszkákon vagy a hajó más részein jussanak oda. Így mindenki épségben partra ért.

Apostolok Cselekedetei 28

28:1 Miután biztonságban partra értünk, megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. 2 A szigetlakók rendkívüli kedvességet mutattak irántunk. Tüzet raktak, és mindnyájunkat szívesen fogadtak, mivel esett az eső és hideg volt. 3 Pál összegyűjtött egy halom rőzsét, és amikor a tűzre tette, egy vipera, a hőségtől kiűzve, ráragadt a kezére. 4 Amikor a szigetlakók meglátták a kígyót Pál kezéből lógni, ezt mondták egymásnak: „Ez az ember biztosan gyilkos, mert bár kimenekült a tengerből, az igazság istennője nem engedte, hogy éljen.” 5 Pál azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja nem esett. 6 Az emberek azt várták, hogy megdagad, vagy hirtelen meghal; de miután sokáig vártak, és nem látták, hogy semmi különös nem történik vele, megváltoztatták a véleményüket, és azt mondták, hogy isten. 7 A közelben Publiusznak, a sziget főtisztviselőjének birtoka volt. Befogadott minket a házába, és három napig nagylelkű vendéglátásban részesített. 8 Apja lázasan és vérhasban feküdt az ágyban. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. 9 Amikor ez megtörtént, a sziget többi betege is odament, és meggyógyult. 10 Sokféleképpen tiszteltek minket, és amikor elindultunk, elláttak minket mindennel, amire szükségünk volt.

11 Három hónap múlva elindultunk egy alexandriai hajóval, amely a szigeten telelt – és amely a Dioszkurok jelvényét viselte. 12 Szirakuzába kötöttünk ki, és három napig ott maradtunk. 13 Onnan elindultunk, és Régiumba értünk. Másnap déli szél támadt, és a rákövetkező napon Puteoliba értünk. 14 Ott találkoztunk néhány testvérrel, akik meghívtak minket, hogy töltsünk náluk egy hetet. Így megérkeztünk Rómába. 15 A testvérek meghallották, hogy jövünk, és egészen Appius fórumáig és a Három Tavernáig mentek, hogy találkozzanak velünk. Pál, látva ezeket az embereket, hálát adott Istennek, és megbátorodott. 16 Amikor Rómába értünk, Pálnak megengedték, hogy egyedül lakjon, egy katona őrizzete alatt. 17 Három nappal később összehívta a helyi zsidó vezetőket. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: „Testvéreim, bár semmit sem tettem népünk vagy őseink szokásai ellen, Jeruzsálemben elfogtak és átadtak a rómaiaknak. 18 Ezek kihallgattak, és szabadon akartak bocsátani, mert semmi halálos bűnt nem követtem el. 19 De mivel a zsidók tiltakoztak, ezért kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Semmiképpen sem szándékoztam vádat emelni a saját népem ellen. 20 Ezért kértelek, hogy láthassalak és beszélhessek veletek, mert Izrael reménységéért vagyok ezzel a lánccal megkötözve.” 21 Azok így válaszoltak: „Nem kaptunk Júdeából levelet felőled, és a mieink közül senki, aki onnan jött, nem jelentett vagy mondott semmi rosszat felőled. 22 De szeretnénk hallani a véleményedet, mert tudjuk, hogy mindenhol ellene beszélnek ennek a felekezetnek.” 23 Megbeszélték tehát, hogy egy bizonyos napon találkoznak Pállal, és még nagyobb számban érkeztek arra a helyre, ahol megszállt. Reggeltől estig bizonyságot tett nekik, magyarázott az Isten királyságáról, és Mózes törvényéből és a prófétákból próbálta meggyőzni őket Jézus felől. 24 Némelyeket meggyőzött szava, mások nem hittek neki. 25 Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszlottak, miután Pál még ezt mondta: Igazán szólt a szent szellem Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: 26 „Menj ehhez a néphez, és mondd: Hallván halljátok, de ne értsétek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve, fülükkel alig hallanak és szemüket becsukták. Hogy ne lássanak a szemükkel, ne halljanak a fülükkel, ne értsenek a szívükkel, ne térjenek meg, és én ne gyógyítsam meg őket.”  28 Tudjátok meg tehát, hogy Isten üdvössége a pogányoknak küldetett, és ők meghallgatják! 30 Pál két teljes esztendeig a saját bérelt házában lakott, és mindenkit szívesen fogadott, aki meglátogatta. 31 Hirdetette Isten királyságát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról – teljes bátorsággal és akadálytalanul!